Múlt héten nyílt nap volt a suliban Emma osztályában, egy torna- és
egy matekórán vettem részt. Tornaórán csak egyedül voltam szülő ("Integessünk Emma apukájának!" ... "Mutassuk meg Emma apukájának milyen ügyesek vagyunk!"
:), a kispadon azért nem egyedül foglaltam helyet, ott ült még három
szimuláns is. Egyikük át sem öltözött, így hangsúlyozva alkalmatlanságát
fizikai igénybevételre, a másik kettőt a tünetek alapján azonnal
kórházba vittem volna, ugyanis egyikük végig (igen, vagy fél órán
keresztül!) fogta a homlokát, másik meg úgy járt, mint egy gerincsérült.
Szerencsére a szünetben meggyógyultak.
A matek óra előtt a
szünetben nézegettem, milyen képek, rajzok és egyéb alkotások díszítik a
terem falait, megakadt a szemem egy halacskás összeállításon. Minden
gyerek festett egy halat és beleírta kívánságait:
Néhány alap kategória azért felállítható (olvashatóvá tettem).
Volt, akinek az iskolán járt az agya
Azt kívánom, hogy soha ne legyen házi!
Azt kívánom, hogy Orsi néni és Zsuzsa néni ne veszekedjenek velünk!
Voltak a valós állapotok miatt aggódók:
Azt kívánom, hogy jöjjön haza az apukám minél hamarabb!
Azt kívánom, hogy szüleim béküljenek ki!
Azt kívánom, hogy ne veszekedjenek az emberek!
Voltak álmodozók:
Azt kívánom, hogy tudjak repülni!
Azt kívánom, hogy varázsló legyek!
Azt kívánom, hogy magasat tudjak repülni!
Voltak a praktikusok:
Azt kívánom, bárcsak legyen egy kutyám!
Azt kívánom, hogy sok horgászatra vigyenek anyáék!
Azt kívánom, hogy legyen egy PSP-m!
Azt kívánom, hogy legyen egy leopárd gekkóm! Köszönöm, halacska!
És voltak viccesek is:
Azt kívánom, hogy meglegyenek a halak!
Semmi!
Azt kívánom, hogy hörcsög akarok lenni! (Emma)
hangzatos a cím...tetszik
VálaszTörlés