kardiokid

A gyerekek bizonyos kor alatt a sportot nem testedzésnek, inkább játéknak fogják fel, szerintem nincs is bennük a teljesítettem-a-távot öröm. Emiatt csodálom is az élsportoló gyerekeket, honnan veszik a motivációt a rendszeres, monoton, hosszú edzésekhez. Eszter érdeklődése és motiváltsága kinyitja előtte a sport világát és szerintem hamarabb ráérez majd a játékon túli értékeire is. Emiatt kerültük meg bringával a Balatont, vettünk részt futóversenyeken, mászott meg 13,5 méteres falat és talán emiatt kezdett el osztályából egyedüli lányként idén röplabdázni. Egyikre sem kattant rá, pedig a falmászást nagycsoportos kora óta űzi, nehéz terepen bringázásban is több éve jeleskedik, errefelé kénytelen is szegény :)
Tegnap, november 1-én egész napos Lovas unokatestvér találkozót terveztünk. Bár kirándulás is a programban volt, kihasználtam, hogy a BME Sportközpont aznap is nyitva volt. Egész jól beállt, hogy hetente kétszer futok (összesen ~16 km-t), kétszer focizok (1-1 órát) és kétszer evezek a ergométeren (mindig 10 000 métert 38-39 perc körül). Hogy ne szakadjon meg a sorozat, tegnap is mentem, ezúttal Eszter is elkísért. Annyi ilyen helyen megfordult már, hogy az öltöző, beléptetési rendszer abszolút nem lepte meg, nagyon hamar kiismerte magát. Kipróbálta a futópadot, lépcsőző-gépet (pontosabban elliptikus trénert) és az ergométert is, a 40 percet ő is végig bírta kisebb megszakításokkal. Legközelebb a pulzusmérő övet is ráadom, kíváncsi vagyok mennyire terheli magát, van egy olyan érzésem, hogy nagyon alacsonyan tartja a pulzusát.
Nem várom, hogy erre rákapjon, ahhoz túl unalmas, én is rádiózni szoktam közben, de érdekel, eljön-e még, egyelőre nagyon lelkes.

 

 

 

Amúgy csak a kardioterem volt ilyen üres, a nagy pályán floorballoztak, néhány squash pályán is játszottak, tetszik, hogy ünnepnapokon is nyitva, remek feltöltődés ezzel kezdeni az ünnepnapot is.