Zengő

Kezdünk ráérezni a túrázás ízére. Az unokatestvér talin bemelegítésként - a zuhogó eső ellenére - ismét a Nagy-kopaszon voltunk. Kriszti unokatesóm képzett túravezető, ő fogalmazott úgy, hogy mindegy milyen az idő, el kell indulni és valóban nagyon élvezetes volt így is. A kilátóról persze nem lehetett látni semmit a nagy ködben, de nem is ez volt a lényeg.

Két éjszakát Pécsen töltünk, szombatra szép idő lett, elhatároztam, hogy felmegyünk a Zengőre a lányokkal, Réka marad otthon Bálinttal. Hosszúhetény Komlóhoz közeli végében hagytuk a kocsit, térképünk nem volt, ahogy helyismeretünk sem, reggel a turistautak.hu-n néztem meg a térképet és elhatároztam, hogy a kék háromszögön megyünk fel, lefelé pedig vagy ugyanott, vagy a sárgán. A zöldet, amiről leágazik a kék háromszög, még megtaláltuk, viszont már az elején letértünk róla és a fakitermelő gépek által kijárt utakon indultunk meredeken felfele, rendkívül felázott, csúszós talajon. Ez csak azért volt izgalmas, mert túrafelszerelésünk sem volt, a lányok könnyű félcipőkben csúszkáltak, de az én városi bakancsom is hamar eltömődött. Az izgalom még hagyján (azért fél óra szenvedés turistajelzés nélküli utakon elég demoralizáló, egyáltalán jó irányba tartunk-e), de a durva kezdés miatt a lányokat egyre kevésbé kezdte érdekelni a csúcson beígért kilátó (vasbeton mérőtorony). 1 óra dagonyázás után végre "belebotlottunk" a sárgába, ez jó irány a sárga háromszögig, azaz a csúcsra, ebben a másfél óra után először látott emberek is megerősítettek, persze véletlenül sem arra mentek, mint ahonnan mi jöttünk :)

 

 

 

 

 

 

 

A csúcs előtti meredek szakasz jutalommá nemesítette a mérőtornyot a hegytetőn. Az oldalán lévő FELMENNI TILOS, ÉLETVESZÉLYES! felirat Esztert annyira elbizonytalanította, hogy lent maradt, először csak Emmával mentünk fel (Bence barátomtól tudtam, hogy jó állapotúak a lépcsők és korlátok, egy hete járt itt, természetesen jobb elhelyezni a feliratot, ha már lezárni nem tudják). Fentről gyönyörű kilátás nyílt minden irányban, hiába, ez a Mecsek legmagasabb csúcsa, 682 m. Amikor Eszter látta, hogy Emma is gond nélkül fel és leért és senkinek nem ártottunk eme renitenskedésünkkel, rá lehetett beszélni, hogy ő is megnézze a kilátást, így ismét visszamásztunk. 5 percet töltöttünk még lent, ettünk egy-egy almát és elindultunk a sárga háromszögön lefelé.

 

Ez már sokkal kellemesebb és könnyebb út volt, nem kellett csúszkálni és időnként még turistákat is láttunk. Végül 10.5 km-t tettünk meg szűk 3 óra alatt, jól esett utána az ebéd.