Miért vagyunk büszkénk gyerekeinkre? Mert gyorsan úszik vagy hétévesen már nem jön zavarba kétjegyű számok kivonásától? Számomra úgy tűnik, majdnem minden tulajdonságaikért, ami legalább nem jelentősen rosszabb az átlagnál. Az ilyen nagymamáknak való dicséretek szerintem eléggé elértéktelenedtek, na persze nem arról beszélek ha a gyerek megnyeri a kerületi táncversenyt vagy ő csellózik az évzárón, mert az tényleg nem semmi!
De mire is lehet igazán büszke egy apa? Nekem pl. Bolas barátom dicsérete nagyon tetszett "Aranyos gyerekek, látszik, hogy kiegyensúlyozottak!". Kiegyensúlyozottság vagy 2%-kal jobb matek felmérő?
Ha nem más véleménye a kérdés: ha egy szobában alszanak (mert az milyen izgi néha!), általában egymás kezét fogva merülnek álomba. Erre büszke vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése