2010. november 22., hétfő
Oviolimpia
Két éve a nagylányommal, most szombaton a kicsivel voltunk oviolimpián a Csik Ferenc iskolában. A II. kerületből 14 óvoda delegál 6-6 nagycsoportost, időre oldanak meg játékos (sport) feladatokat, utána díjazzák őket, az első három helyezetten kívül van 11 negyedik helyezett. Nagy felhajtás, a tornateremben sok-sok egymás számára idegen kisgyerek és családtagjaik ricsaja közt mérkőznek, villannak a vakuk, folyamatos a taps és buzdítás. Egy-egy befutónál az óvónénikkel pacsiznak, puszi, dicséretek, a végén érmek, ajándékcsomag mindenkinek. Napokig mesélik, képek mennek nagyiknak, dédiknek. Nehéz megfogalmazni, miért tetszik ennyire, ráadásul most előtte Szakestély volt, 3 óra alvás után másnaposan nem 100 gyerek zsivajára vágyik az ember, de megint volt benne valami felemelő, ami még az agyam is kitisztította. Talán az, hogy nem volt benne _semmi_ rossz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Egy-egy befutónál az óvónénikkel pacsiznak..."
VálaszTörlésEzt én is megfigyeltem egyszer egy ilyen pedagógus találkozón, hogy felléptek ott egyes tanárok/óvónők gyerekei előadással, és az egésznek olyan feelingje volt számomra, mintha egy cirkuszban lennék, ahol az állatidomár bemutatja, hogy milyen jól idomította az állatait...
Itt szerencsére nem erről volt szó, egyszerűen annak örültek, hogy nem esett le a pingponglabda a kanálról vagy nem borult fel egy bója sem. Nagy betanításra sem volt szükség, az enyémek előző nap tudták meg mi lesz a feladat, de aki ott látja először, annak is egyértelmű, még 5 éves fejjel is.
VálaszTörlés