Október elején Erlangenbe vetett a sors. Otthon nincs tévéadás, nagyon bejött, merem ajánlani, de ahelyett, hogy elvesztettem volna érdeklődésem a tévéadások iránt, amint távirányító kerül a kezembe, kapcsolgatni kezdek. A hotelben kapcsolgatva botlottam bele ebbe a két fiatal lányba, testvérek, fiatalok, aranyosak. Nem tudom miért maradt meg bennem a szám ennyire ("Komm wir malen uns das Leben"), nem is különösebben jó, talán mert németül olyan kevés dal tetszik egyáltalán? Először a szöveget olvasva szerintem senki nem gondolná, hogy dalban mennyire gördülékeny:
Wir malen Musik mit unsren Stimmen
all ihren Farben der Melodie
nachdem was sie zusammen hält
wir malen Gefühle
mal glücklich und froh
traurig und wütend
Liebe und Einsamkeit
Komm wir malen uns das Leben
komm wir malen uns die Welt
Mit allen ihren Farben Höhen und Tiefen
und mit allem was uns gefällt
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése