Az utóbbi időben több hétvégén is együtt mentünk Eszterrel úszni, volt, hogy csak ketten voltunk, volt, hogy anyukám vagy öcsém kísért el Vikivel. Most a szünetben a hétvégét sem kell megvárni, tavaly is ilyenkor voltunk családilag "usziban".
Tavalyhoz képest szembetűnő a fejlődés, persze laikusként nehéz megítélnem. Keresztanyám úszóoktató, vele beszélgettem Eszter technikájáról,
az elmondottak alapján azért nem csinál mindent tökéletesen. Az is
elgondolkodtató, hogy igen, valóban gyerekkorban nagyon könnyen
megtanulják a jó technikát, de a rossz dolgok is nagyon mélyen tudnak
ilyenkor rögzülni.
Amikor kb. egy hónapja először mentünk Eszterrel (csak ketten), beugrott a vízbe a gyors pályára (ami nem azt jelenti, hogy mindenki tempósan halad, de legalább nincsenek lebegő akadályok) és rögtön meg akarta előzni az előtte tempózó bácsit, kivágott balra, úgy kellett visszahúznom. Aztán békésen úszkáltunk, figyeltem a víz alatt a technikáját stb. Mondtam neki, hogy nézze meg, én hogy úszom, próbáljon követni. Úsztam rendesen, a fal előtt azt latolgattam, vajon adtam-e neki 10 métert a 33 méteres hosszon, hátranézek és ott loholt fél méterre a lábamtól! Ezért akarta megelőzni a bácsit is, ha előtte fut a nyúl, akkor hozza a felnőtt tempót! Ha nincs előtte senki és békésen tempózom mögötte/mellette, akkor nem hajt.
Tegnap Emmát is vittük és bár ő is olyan szinten van már, hogy nem kell letennie a lábát vagy kapaszkodni egy hosszon, ez mégis egy sportuszoda, mondtam neki, várja meg, míg Eszter leússza a penzumát, utána mehetnek a kismedencébe pancsolni. Persze Eszter is a kismedencébe vágyott, mivel 2 hete nem sportolt (beteg volt, utána meg utazgattunk), mondtam ússzon 12 hosszt (400m) és mehet játszani. Gyakorlatilag egy szuszra megcsinálta, csak annyi időre állt meg a falnál, hogy tájékoztassa Emmát, mennyi van még hátra. Tehát most a pancsolás volt a nyúl... Ezek szerint csak motiváció kérdése, ez az úszás előhozza belőlem a legsötétebb zsaroló apát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése