érzelmi intelligencia

Kicsit rákötve a múltkori témára találtam egy kivonatot Vekerdy Tamás és Feldmár András előadásából, érdemes elolvasni.
"Nagy hibának tartja, hogy (különösen a hazai) oktatási rendszer csak az értelmi intelligenciát méri, csak a lexikális memóriát és a matematikai készséget osztályozza, sehol meg sem említi az érzelmi intelligenciát. Ugyanezektől a dolgoktól szenved a család is, a társadalmi körülményeknek való megfelelési kényszertől, ami miatt szinte lehetetlen megteremteni a legkedvezőbb körülményt, amiben a gyerek az lehet, aki."

LRV és ASC

Azaz a Lunar Rover Vehicle és az Antarctic Snow Cruiser; utóbbiról egy klassz kis cikket olvastam a minap. Mindkettő elektromos motorokkal mozgatott kerekes jármű, mégis sokban különböznek. Amiért egy posztban szerepeltetem, az pont a kerék. Pavlics Ferenc volt az LRV tervezője, nevéhez köthető a különleges holdjáró kerekek tervezése is.

A Snow Cruiser-nek pont a kerék lett a veszte. Pontosabban valószínűleg a jármű súlya, hiszen az LRV 210 kilójához képest (ami a Holdon csak 35) a hójáró 34 tonnát nyomott, a speciálisan mocsaras területekre tervezett, mintázat nélküli abroncsok majd' egy méternyire süllyedtek a hóba, így a jármű el sem indult. Az egyik tengelyen megduplázták a kerekeket, a másik tengelyre pedig hóláncot szereltek, de így is csak tolatva tudott haladni, így tettek meg 148 km-t.

Ciki, mert egyébként a jármű tele volt innovatív ötletekkel, érdemes utánaolvasni. 1940-ben az expedíció végén ott is hagyták a jégmezőn, egy bambuszrúddal megjelölve a helyet, így 58-ban még ki tudták ásni a több lábnyi hó alól, sajnos azóta sem tudják hol van.

Bryson - szótár

Sok szónak ismerjük a jelentését, de még nem adódott alkalom, hogy le kelljen írjuk, Bryson példaként a frangible, spiffing és cutesy-poo szavakat említi.

A keep szót furcsa módon nem a tart jelentésében használják önállóan, hanem a folytatás értelmében, pl. keep cool, keep smiling, ahogy a see-t is kevesebbszer használják a látás, mint az értés értelmében. Még érdekesebb, hogy a give szót sem önálló jelentésében, inkább terjengősebb megfogalmazásokban használják többször, pl. give it a look, give a report.

Samuel Johnson szótárát tartják az angol szótárak ősének, pedig Nathaniel Bailey Universal Ethymological Dictionary művét 34 évvel korábban adták ki. Ezt azért is nehéz magyarázni, mert Johnson szótárában olyan következetlenségek voltak, mint pl. a downhil egy, az uphill két l-el vagy musik, critik és prosaik a végükön k-val c helyett (ezeket szász eredetűeknek gondolta, pedig a latinból jöttek). Definíciókban sem volt következetes, a garret-et "room on the highest floor in the house"-ként definiálta, míg a cockloft-ra azt írta "the room over the garret". Mégis alapmű lett 43 000 szó meghatározásával 114 000 hivatkozással.
A következő nagy lépés ezen a területen Webster szótára volt. Ebben voltak olyan írásmódok melyeket már akkor (1800-as évek eleje) sem fogadott el a köznyelv (pl. groop group helyett, croud crowd helyett, medicin medicine helyett, phantom fantom helyett. Voltak sikeres egyszerűsítései is, pl. egy l elhagyása a traveller vagy jeweller szavakból, de maradt a bizonytalanság az excelling-exceling vagy a fulfilled-fullfilled-fulfiled szavak esetén.
Ugorjunk a XX. század elejére az újabb jelentős változást hozó könyvhöz, az Oxford English Dictionary-hez. 1933-ban ez már 414 825 bejegyzéssel és 1 827 306 hivatkozással jelent meg 15 487 oldalon. Ezek a szótárak tekintélyes alkotások, mégsem tudnak teljesen szembemenni az olvasók ízlésével. Az OED olyan -ize végződésekhez is ragaszkodik, melyekhez az angolok nem, akik az amerikaiakkal ellentétben az -ise végződéseket preferálják, de talán legfurcsább, hogy az OED szerint Shakespeare-t helyesen Shakspeare-nek kellene írni, bár megjegyzésben elismeri, hogy "talán" a Shakespeare használata a gyakoribb: "is perh. Shakespeare". Erre Bryson zárójelben reagál: (To which we might add, it cert. is.)

A nyelv történelme, fejlődése, rugalmassága, de talán elsősorban elterjedtsége sok anyanyelvit egyáltalán nem ösztönöz idegen nyelvek tanulására. Ahogy Dr. David Edwards, az USA Nyelvi Tanácsának elnöke mondta: "Ha az angol megfelelt Jézus Krisztusnak, elég lesz nekem is" ("If English was good enough for Jesus Christ, it's good enough for me." Kicsit utána kutatva ezt inkább Miriam Ferguson-nak tulajdonítják és kicsit városi legenda szava is van, de jól hangzik :)

gyerekparadigma

Mit lát a gyerek, mi a fontos neki? Bálint fiam a főzés megszállottja, 1 éves szülinapjára már kis konyhát kapott, sokáig a kisautókat csak egy lábosba szórta és elkezdte kavargatni őket. Idén tavasszal kezdték el érdekelni a munkagépek, a hókotrók és kukásautók megfigyelése állandó program. Nemrég elkezdődtek az útfelújítások és csapadékvíz elvezető árkok építései a környéken, a traktor lett a sztár, ma reggel a suliból hazafelé arra kellett bringázni, ahol megnézhettük a betonkeverőt. Traktorral vontatják ki a vitorlázó repülőtérre a csörlőt és traktorral nyírják a füvet is, egyre több állomást kell tehát felkeresni biciklizés közben. Tegnap este a hangárnál ez a kép fogadott:

Egy gyönyörű, tiszta kisrepülő, olyan büszkén állt az udvaron, mintha fotózásra várna. Erre mit mond Bálint? TRAKTOR (némi dekódolással, mert ez kb. úgy hangzott, hogy THKTHOR! Igen, valóban ott van, a háttérben. Én meg nem láttam a fától az erdőt :)

Csillebérci kalandpark

2011-ben már voltunk itt, akkor én is másztam, ritkán van olyan izomlázam, mint akkor volt utána. Idén Eszternek nem rendeztünk szülinapi partit (a családdal azért körbeünnepeltük többször is), helyette a legjobb barátnőjével és Emmával pünkösdhétfőn elvittem őket a kalandparkba. A legutóbbi látogatás óta sokat nőtt, most már rózsaszín szalagot kaphatott, sokkal nehezebb pályákon is mászhatott, jövőre szerintem már eléri a legmagasabb kategóriát. (videó jobb minőségben ITT)

 

 

 

 

 

 

Emma most volt először, sárga szalagot kapott, de ezzel is talált magának izgalmas pályákat. Neki különösen izgalmas volt ez a nap, most először ment be a városba bringával (végül bő 22 km volt a túra, mert a Fogassal mentünk fel a hegyre).

  

 

 

A jégeső is elkapott, Eszterék épp az egyik pályán voltak, nem tudtak lejönni, szerencsére hamar elült a vihar, de az eső a hazafelé utat is megfűszerezte, mert a Hárshegyen keresztül erdei ösvényeken jöttünk. Emma miatt most nem akartam mászni, bár jól elvolt egyedül amíg hosszú percekre magára hagytam valamelyik pályán és megnéztem a nagyokat, de ismét kedvet kaptam, nagyon klassz program!

nepper a Marson

A Mars One 2023-ban már embereket küldene a Mars-ra. Igen, csak küldene, visszaút nincs. Jelentkezni 1 perces videókkal lehet, a pályaműveket mi is értékelhetjük. Erről az jut eszembe, milyen klassz is lett volna 1998-ban 1 perces videókkal jelentkezni a 2003-ben induló első 4-es Metro járatra. A Mars One-ban én az első autónepperre szavaznék, kíváncsi vagyok begyűjti-e a rekorder Opportunity-t, hogy aztán visszatekert órával árulja!

Magyar Szentföld templom

Aki már járt Hűvösvölgyben a Heinrich István utcában (ennek a végén van az utolsó előtti megállója a korábbi 56-osnak (ma 61-esnek)), annak talán feltűnt a furcsa ovális épület, funkció nélküli magas falakkal, egy eldugott helyen. Remekül látszik a Kaán Károly kilátóról is, amikor utánanéztem, mindig csak azt találtam róla, hogy a levéltár épülete.
A Fővárosi blog oldalán (itt van link a hg.hu oldalán lévő cikkre is) találtam bővebb információt, miszerint ez a fura épület Molnár Farkas építész munkája és ez lett volna a Magyar Szentföld temploma. Máris értelmet nyernek a falak. Mármint megvan a magyarázat, értelme akkor lenne, ha befejeznék, akár más funkcióra is alkalmassá téve.

Na és ki volt Heinrich István? A Google képkeresője ezt a templom torzót adja első helyeken, Wikipedia bejegyzése sincs, csoda, hogy nem csaptak le rá valamelyik közterület átnevezési hullámban, elvégre ez egy olyan utca, melynek egyik végén villamosmegálló, másik végén bevásárlóközpont, közepén meg egy templom található!
A gyakorikérdesek.hu-n van egy elég hitelesnek tűnő válasz, csak a válaszoló sajnos elnézte a térképet, a Heinrich villa nem a Heinrich István utcában, hanem a Dénes utcában található a Budakeszi út mellett.

angol szójátékok

Bryson a szójátékoknak is szentel egy fejezetet a The Mother Tongue című könyvében. Szójátékok már az ókorban is voltak, pl. palindrómák (olyan mondatok, melyek ugyanazok visszafelé olvasva is) a görögöknél: "Nispon anomimata mi monan opsin." ("Mosd a bűnt, ahogy az arcod is!"), a rómaiaknál: "In girum imus nocte et consumimur ingi." ("Sötétedés után lépünk a körbe és utána tűzbe veszünk."). A rómaiak az anagrammákat (egy szó vagy kifejezés betűiből új szó/kifejezés formálása) is szerették, pl. "Quid est veritas?" ("Mi az igazság?") átkavarva "Est vir qui adest." ("Ez itt a férfi.").
Az angolban 1629-ben jegyezte fel Ben Johnson az első palindrómát, amik közt ritka az igazán jó, a gyakorlatilag értelmetlen mondatokból Dunát lehetne rekeszteni, pl. "Mad Zeus, no live devil, lived evil on Suez dam" vagy "Stiff, O dairyman, in a myriad of fits." vagy "Stray? No, too stupid a fad. I put soot on warts." Mindhárom 5-öst érdemel a hosszért és 1-est az értelméért. Az ütős palindrómák sokkal ritkábbak, ilyen pl. a "A man, a plan, a canal, Panama!". De többé-kevésbé értelmesek az alábbiak is:
-Norma is as selfless as I am, Ron.
-Was it Eliot's toilet I saw?
-Too far, Edna, we wander afoot.
-Madam, I'm Adam.
-Sex at noon taxes.
-Are we not drawn onward, we few, drawn onward to new era?
-Sums are not set as a test on Erasmus.
-Satan, oscillate my metallic sonatas.

Anagrammákból jó, azaz tartalommal is rendelkező példák:
-Western Union = no wire unsent
-circumstantial evidence = can ruin a selected victim
-William Shakespeare = I am a weakish speller vagy I like Mr. W. H. as a pal, see? vagy We all make his praise
-funeral = real fun
-The Morse Code = Here comes dots.
-Victoria, England's Queen = governs a nice quiet land
-mother-in-law = woman Hitler

Magyar palindrómák közül én a "Géza kék az ég!"-et és "Indul a görög aludni."-t ismertem, de persze sokkal több van, a szópalindrómák közül kedvencem a keretkarakterek. Anagrammák:
-Gyomorrontás – toronymorgás.
-Hülye ötlet, gyors a siker – Elek gyűrött helyi sorsa.
-A lexikon mindent tud – Dani, kend mixel úton?

A betűcsereberén túl persze vannak kifinomultabb szójátékok is, ilyenek pl. a holorímek (sorrímek), olyan rímek, melyek teljes sorokból vagy kifejezésekből állnak vagy máshogy megfogalmazva ugyanaz a hangzás egy kétsorosban de más értelemmel, pl.:
"In Ayrshire hill areas, a cruise, eh, lass?"
"Inertia, hilarious, accrues, hélas!"
 vagy
"Poor old Dali loped with an amazin' raging cyst, as
poor Roald Dahl eloped with Anna-May's enraging sisters."

Magyar példák:
"Egy kis pesti vendéglőbe
Egy kispesti vendég lő be."
vagy
"Ha tágul a Kata latticel-lába
Hatágú lakat alatti cellába’"

oktatási rendszerünk

Nem tetszik. Lehet, hogy nincs jobb, lehet, hogy az egymásra épülő oktatási szintek valamint utána az ipar és a cégek is erre rendezkedtek be, de valami nincs jól. Mindenkinek, képességeitől függetlenül ugyanazt kell tanulnia, ugyanabból az anyagból kell vizsgáznia.

Erre elfogadható indok, hogy a tömegképzésben nem kaphat mindenki személyre szabott szolgáltatásként egyedi oktatási programot. Oké, de mit tanulnak gyerekeink, mit kérdeznek a vizsgákon? Még mindig sokszor évszámokat, adatokat, eljárási lépéseket, azaz még mindig azzal lehet legjobban érvényesülni, ha valaki minél többet tud a számonkérésre bemagolni megtanulni. Problémamegoldó készség, önálló munkavégzés még mindig nincs az első vonalban. A tanárok tudják ezt és igyekeznek szinten  minden tárgyban előtérbe helyezni az egyéni készségek fejlesztését (legalábbis a lányaim sulijában), de nekik köti a kezüket a tanterv, a témazárókat időben meg kell íratni, mindenkit le kell osztályozni. Hogy ez mennyire nem hasznos, arra bizonyítéknak érzem, hogy tapasztalataim szerint a legjobb tanulók az életben kevésbé érvényesülnek, mint a második vonal, azaz azok, akik nem képesek vagy nem akarnak megfelelni az összes elvárásnak, de nem okoz gondot a tananyag jó szinten történő elsajátítása.
Ennek a rendszernek másik súlyos következménye a szülők befolyásolása. Már az általános iskolások szülei között is egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a legfontosabb, hogy kitűnő legyen a gyerek és akkor boldogok, ha minél több versenyen való részvételt, netán helyezést is begyűjthet a csemete (általános iskolásokról van szó!). Emellett ha a gyerek irigy, csúfolódik, már az 1-2 évvel idősebbekkel sem tud szót érteni, nemhogy felnőttekkel, akkor az a szülőknek láthatólag másodrendű, "majd kinövi!". Hát nem. A legfontosabb lenne, ha nem csak a testvérekkel, de idegenekkel is tisztességesen és önzetlenül viselkedjen a gyerek és az iskolában nem a másik legyőzése lenne a fontos hanem a tudás megszerzésének öröme (jelentem, van ilyen :), otthon ne állandóan a monitort bámulja, hanem feltalálja magát, vágyjon a mozgásra, kimozdulásra, társaságra, valami újra!
Nehéz a gyerekeknek is, nagy a peer pressure, senki nem akar kilógni a sorból. Különösen nehéz az általános iskolásoknak, ott szinte elképzelhetetlen, hogy valaki külön utakon járjon. Érdemes megnézni Jacob Barnett, a "leendő Nobel-díjas csodagyerek" (amúgy Asperger-szindrómás) előadását (akinek Calculus videója óriási siker lett), amiben több nagy tudósnál is kiemeli, hogy akkor ért el eredményt, amikor abbahagyta a tanulást (átvitt értelemben nyilván a reguláris oktatási képzésre gondol) és elkezdett gondolkodni:

Oké, értjük, nem jó a tanterv, nem az életre nevel, nem veszi figyelembe a különböző képességeket, de mit csináljunk, hogyan segítsük gyerekeinket a suliban? Egyrészt vannak alternatív oktatási intézmények, ahol a készségek fejlesztését helyezik előtérbe (érdekes amúgy, milyen sok oktatási szakember járatja ilyen sulikba gyermekét), csak sajnos kevés az ilyen hely és a felsőoktatás sem ezekre épít. Másrészt szülőként a már említett, iskolán kívüli erények és tulajdonságok előtérbe helyezésével, óvatos neveléssel segíthetünk, lazíthatjuk picit a szemellenzőt. Nem az a baj, ha Környezetismeretből 4-est hoz a gyerek, hanem ha otthon panaszkodik az iskolatársaira (azaz inkább másokkal foglalkozik), nem harmonikus a kapcsolata a testvéreivel és irigy vagy nem tud kapcsolatot teremteni kortársaival. Hiszen milyen személyiség lesz az ilyen, akármilyen gyorsan is integrál fejben? Mármint milyen szomszéd, milyen alkalmazott, milyen házastárs?
És ez sem elég, mert az egészet elcseszi majd egy cimbora, aki először kínálja droggal a 13 éves csemeténket. Ellenszerként a közhelyes őszinte viszonyban hiszek, de ezt nem egy tízévessel nehéz kialakítani...

A felsőoktatásban, különösen a mester- vagy doktori képzésben már nagyobb a mozgástér. Ott már az oktató megteheti, hogy ne célfeladatokra nevelje a hallgatókat, hanem "csak" szélesítse  látókörét, felvillantsa a világból a lehetséges utakat, étvágygerjesztő előadásokkal kedvet csináljon valami újhoz, projekt feladatok révén engedje a hallgatókat kiteljesedni önálló munkavégzésben. Ha megnézzük a diploma megszerzése utáni elhelyezkedési statisztikákat, akkor igazolva is látszik ennek a módszernek a létjogosultsága.

Én még csak az általános iskoláig látok szülőként, ott is csak az alsó tagozaton. Persze nyitott fülekkel járok és elképedve hallom, hány órát tanulnak még otthon a gyerekek középiskolában. Pedig az tuti, hogy az egyetemre bekerülteknél nincs különbség azok között akik otthon semmit és azok között akik otthon 4 éven keresztül naponta 4 órát tanultak még, hogy megfeleljenek az adott elit gimnáziumnak.
Ahogy nekünk is, a gyerekeknek is a legfontosabb érték az idejük és nekik is csak egy életük van. Ne hagyjuk elpazarolni!

zöld lelkiismeret...

...jutott eszembe, amikor megláttam az összekötözött gallyakra kirakott 1-1 lombzsákot.

A zöldhulladékot csak ebben a zsákban viszik el, illetve meghatározott időpontokban összekötözött gallyakat is ki lehet rakni. Közben megtudtam, hogy nem csak bebiztosítani akarta a tulaj a szállítást és nem is csak jófejségből rakta ki a zsákokat, most már ez a szabály:
"Kérjük, hogy a vastagabb faágakat legfeljebb egy méteresre darabolva, összekötve helyezzék ki. A kötegelt faágakat csak abban az esetben szállítjuk el, amennyiben melléhelyeznek, ráerősítenek kötegenként 1 db logóval ellátott kerti zöldhulladék-gyűjtő zsákot!"

BMW M5 és a szilikonmell

Az égéstér egyik korai adásában hasonlította Bazsó Gábor (alias Nínó Karotta) a BMW M5 belső hangját a szilikonmellhez. Mármint a beltérben hallható hangot, arra ugyanis a kocsi a hangszórókból segít rá, hogy igazán dögös legyen (a BMW megfogalmazásában magyarázat a vásárlóknak: "an even more direct reminder of their car's performance."). Nem azért jutott az eszébe a szilikonmell, hogy "az is milyen mű mán'!", ellenkezőleg, inkább azért, hogy sokan az M5 szintetikus hangjára mondják, hogy "de gagyi, még rendesen motorhangot sem tudnak!", pont, mint sok esetben szilikonos lányokra, hogy "nem az esetem", mert szilikonos. Ja, mert különben sorban állnának, ahogy a hot hatch-ekből is rögtön mindenki M5-re váltana, ha nem lenne műhangja. Merthogy, ahogy Karotta is megállapította, az M5 a maga kategóriájában tökéletes, persze nem keverendő sportautóval. Amúgy meg, ahogy olvasom, egy biztosíték kihúzásával megoldható a probléma :)

Eszter sport - régi dili, új dili

Eszter sok sportban kipróbálta már magát. Ez a megfogalmazás talán csalóka, mert komolyságot sugall, pedig nincs szó az élsport árnyékáról sem, még a saját korosztályában sem. Ügyelünk is arra, hogy ne vegyen el a játék és egyéb szabadidőből, minden edzése a napköziben van, a délután (16-17 órától), este és hétvége szabad.
Óvodás korától kezdve jár falmászásra, nagy biztonsággal mozog a falon, egyre trükkösebb pályákat old meg, látszik, hogy otthon van a teremben. De a nagy erőt, látványos ugrásokat (az ő magasságával) igénylő falakat kerüli. Persze, még nincs 10 éves (még 6 nap :), de vannak akik ilyen korban is komolyan csinálják.

Úszni szintén óvodás kora óta úszik, ezt se visszük túlzásba, heti egy nap délután megy az iskolástársaival, így az edzés egyúttal bulis kirándulás is, nem idegenek között van, együtt utaznak, öltöznek, bohóckodnak. Volt már kétszer nyári úszótáborban és velem is eljár hétvégenként, amikor van rá alkalom. Jól csinálja, csiszolódik a stílusa (már amennyire meg tudom ítélni), kitartása ebben is átlagon felüli, már két éve simán 1km felett teljesített egyhuzamban. Erre persze ha velem van, nehezen kapható, jobb Emmával bohóckodni a kisvízben, gyorsan letudja "a kötelezőt".
Kézilabdában volt egy kis rövid kalandja, nem is járt kézizni, csak a suliban tanulgatták a sportot, voltak egy versenyen is, ahol igazi csapatként együtt dolgozva náluk jobbakat is legyőztek.
Az új dili a röplabda, ősszel kezdte, már a haladócsoportban van. Hétvégén volt egy kis korosztályos bajnokság a BSE-ben, ott indult egy lány és két fiú csapattársával. Úgy néz ki, ez annyira tetszik neki, hogy az úszáshoz és falmászáshoz hasonlóan rendszeresen csinálná, jó a kapcsolata az edzővel, játékosak a foglalkozások, itt idősebbekkel is megismerkedik, nagyobbakkal is játszanak.

És persze vannak a szervezetlen sportok, ide tartozik a trambulin (biztos több időt tölt a trambulinban, mint a medencében) és ping-pong is, de a két fő sportja a kerékpár és a futás. Biciklizni minden gyerek szeret, de mi hegyen lakunk, ezért ez már a kisbiciklivel is egész más kihívást jelent. Egy 8-12 éves gyerek vígan leteker 40-50 km-et, de ha fel kellene hajtani a János-hegyre, a hobbi bringások nagy része már a hegy lábánál kipukkan. A hegyi edzés persze jól jön síkon is, ott nem tudunk annyit menni, hogy az izmai lázadnának, tavaly 3 részletben sikerült, idén 2 részletben akarjuk (egy megszállással) körbetekerni a Balatont. Van "új" bringája is, a szomszéd kislányé volt, ez már elöl is váltós, teleszkópos. Nem nagyobb, mint a régi, de az már Emmáé, ő sem állt meg a növésben.
Futás. Számomra a sportok csúcsa, nem vagyok ezzel egyedül és a világversenyeken sem véletlenül  a 100 méteres sprintnek és a maratonnak van a legnagyobb nimbusza. Tavaly részt vett egy 3 km-es versenyen, utána fellelkesült és többször eljártunk futni, de nem erőltettem, inkább a bringázást támogattam. Idén viszont valami változott, a tesi órák (emelt számú testneveléses osztályba jár) labdajátékos részén ő szólt a tanárnak, hogy inkább futna, míg a többiek labdáztak, futott 6 iskolakört (3 km), otthon pedig szólt, hogy menjek vele futni. Azóta már többször voltunk, terepen futunk (HHH reptér) alkalmanként 2.5-3 km-t. A tempója még elég lassú és igyekszem az egyenletes terhelést is tanítani neki (nem sík a terep ott sem), de örömmel látom az igyekezetét. És egy kicsit csodálkozva is, ilyen koromban max. labda után szerettem futni. Ilyen korban nagyon látványos a fejlődésük, ha így halad, szerintem ősszel simán lefut 6-8 km-t.

Emma teljesen más, sportcélok kitűzése helyett neki fontosabb, hogy jól szórakozzon és lehetőleg ne fáradjon ki sportolás közben. Azért az új bringával már ő is látványos emelkedőket mászik meg, jár tollasra, görkorizni és úszni, ezeket edzéseken kívül is szereti, szerencsére a jó példa ragadós, Eszter is motiválja.

 

Közhely, de mindegy mit csinálnak, csak élvezzék a mozgást!

hypermiling

Winkler cikkében olvastam a hypermiler kifejezést, mint az energiahatékony vezetés szinonimáját. A kifejezést most hallottam először (komoly blog is van ilyen címmel), de a különböző technikákkal nagyjából tisztában vagyok, még a hibrid autók fogyasztás minimalizálásánál olvasgattam pl. a pulse and glide technikáról (bővebben ITT). Ilyennel nincs türelmem szórakozni, ha valaki nem gyorsulgat agresszíven, akkor a legtöbbet ott foghat, hogy minél inkább "előre néz", azaz a lehető legkevesebb fékezéssel teszi meg az útvonalát. A rekordom Budapesten éjszaka 12 km fékezés nélkül :)

Szélesebb vagy 43 centinél? Fizess!

17 coll, azaz bő 43 centi. Ennyi van a karfák között a repülőgépek turistaosztályán. Amikor az iparág a 60-as években meghatározta, hogy mégis milyen méretű üléseket rendszeresítsenek, akkor tévesen az emberek csípőméretét vették alapul, pedig a vállszélesség általában sokkal nagyobb. Bő negyven év alatt egy átlagos ember hátsója is centikkel nőtt, de ennek nehéz utána menni, nem tudnak annyival többet kérni egy átlagos gépen a turista osztályos jegyért, hogy 3+3 helyett csak 2+3 széket rakjanak egy sorba. Amin lehet változtatni az a pitch, azaz a távolság a szék egy pontja és a mögötte lévő szék ugyanazon pontja között; mivel a légitársaságok szabadon rendezhetik be a kabint, ez változó értékű lehet.

Az új, légiesebb székekkel úgy csökkenthető a pitch, hogy közben a lábtér növekszik, azaz az utas elégedett és az sem zavarja, hogy hat utassal több van a fedélzeten.

A légitársaságok próbálnak valahogy alkalmazkodni az egyre kövérebb utazóközönséghez, igaz, egyelőre elég szerencsétlenül kezelik a problémás helyzeteket, nemrég leszállítottak egy 155 kilós utast (aztán visszaengedték), a honlapjukon világosan leírják, ha nem férsz be 17 coll-ba (~43 cm), vegyél 2 ülést az utazásra! Általában persze nem balhéznak, felhajtják az egyik oldali kartámaszt és a szélesebb testalkatúak a szomszédjuktól veszik el azt a pár centit. De eljön majd az idő, amikor nem csak a kézipoggyászt kell beletuszkolni valamilyen sablonba felszállás előtt...

Bikila nyomában

Tegnap reggel munkába menet a felső rakparton tekertem, amikor kiszúrtam egy mezítlábas futót, lassan tudtam csak előkotorni a telefonom, így a Tabán felé még utána is kellett menjek, hogy megörökíthessem:

 

Rögtön Abebe Bikila jutott eszembe, aki mezítláb nyerte meg az 1960-as Római Olimpián a Maratont, ráadásul rekordidővel (2:15:16).