17 coll, azaz bő 43 centi. Ennyi van a karfák között a repülőgépek turistaosztályán. Amikor az iparág a 60-as években meghatározta, hogy mégis milyen méretű üléseket rendszeresítsenek, akkor tévesen az emberek csípőméretét vették alapul, pedig a vállszélesség általában sokkal nagyobb. Bő negyven év alatt egy átlagos ember hátsója is centikkel nőtt, de ennek nehéz utána menni, nem tudnak annyival többet kérni egy átlagos gépen a turista osztályos jegyért, hogy 3+3 helyett csak 2+3 széket rakjanak egy sorba. Amin lehet változtatni az a
pitch, azaz a távolság a szék egy pontja és a mögötte lévő szék ugyanazon pontja között; mivel a légitársaságok szabadon rendezhetik be a kabint, ez
változó értékű lehet.
Az új, légiesebb székekkel úgy csökkenthető a
pitch, hogy közben a lábtér növekszik, azaz az utas elégedett és az sem zavarja, hogy hat utassal több van a fedélzeten.
A légitársaságok próbálnak valahogy alkalmazkodni az egyre kövérebb utazóközönséghez, igaz, egyelőre elég szerencsétlenül kezelik a problémás helyzeteket, nemrég
leszállítottak egy 155 kilós utast (aztán visszaengedték), a
honlapjukon világosan leírják, ha nem férsz be 17 coll-ba (~43 cm), vegyél 2 ülést az utazásra! Általában persze nem balhéznak, felhajtják az egyik oldali kartámaszt és a szélesebb testalkatúak a szomszédjuktól veszik el azt a pár centit. De eljön majd az idő, amikor nem csak a kézipoggyászt kell beletuszkolni valamilyen sablonba felszállás előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése