Eszter sok sportban kipróbálta már magát. Ez a megfogalmazás talán csalóka, mert komolyságot sugall, pedig nincs szó az élsport árnyékáról sem, még a saját korosztályában sem. Ügyelünk is arra, hogy ne vegyen el a játék és egyéb szabadidőből, minden edzése a napköziben van, a délután (16-17 órától), este és hétvége szabad.
Óvodás korától kezdve jár falmászásra, nagy biztonsággal mozog a falon, egyre trükkösebb pályákat old meg, látszik, hogy otthon van a teremben. De a nagy erőt, látványos ugrásokat (az ő magasságával) igénylő falakat kerüli. Persze, még nincs 10 éves (még 6 nap :), de vannak akik ilyen korban is komolyan csinálják.
Úszni szintén óvodás kora óta úszik, ezt se visszük túlzásba, heti egy nap délután megy az iskolástársaival, így az edzés egyúttal bulis kirándulás is, nem idegenek között van, együtt utaznak, öltöznek, bohóckodnak. Volt már kétszer nyári úszótáborban és velem is eljár hétvégenként, amikor van rá alkalom. Jól csinálja, csiszolódik a stílusa (már amennyire meg tudom ítélni), kitartása ebben is átlagon felüli, már két éve simán 1km felett teljesített egyhuzamban. Erre persze ha velem van, nehezen kapható, jobb Emmával bohóckodni a kisvízben, gyorsan letudja "a kötelezőt".
Kézilabdában volt egy kis rövid kalandja, nem is járt kézizni, csak a suliban tanulgatták a sportot,
voltak egy versenyen is, ahol igazi csapatként együtt dolgozva náluk jobbakat is legyőztek.
Az új dili a röplabda, ősszel kezdte, már a haladócsoportban van. Hétvégén volt egy kis korosztályos bajnokság a BSE-ben, ott indult egy lány és két fiú csapattársával. Úgy néz ki, ez annyira tetszik neki, hogy az úszáshoz és falmászáshoz hasonlóan rendszeresen csinálná, jó a kapcsolata az edzővel, játékosak a foglalkozások, itt idősebbekkel is megismerkedik, nagyobbakkal is játszanak.
És persze vannak a szervezetlen sportok, ide tartozik a trambulin (biztos több időt tölt a trambulinban, mint a medencében) és ping-pong is, de a két fő sportja a kerékpár és a futás. Biciklizni minden gyerek szeret, de mi hegyen lakunk, ezért ez már a kisbiciklivel is egész más kihívást jelent. Egy 8-12 éves gyerek vígan leteker 40-50 km-et, de ha fel kellene hajtani a János-hegyre, a hobbi bringások nagy része már a hegy lábánál kipukkan. A hegyi edzés persze jól jön síkon is, ott nem tudunk annyit menni, hogy az izmai lázadnának, tavaly 3 részletben sikerült, idén 2 részletben akarjuk (egy megszállással) körbetekerni a Balatont. Van "új" bringája is, a szomszéd kislányé volt, ez már elöl is váltós, teleszkópos. Nem nagyobb, mint a régi, de az már Emmáé, ő sem állt meg a növésben.
Futás. Számomra a sportok csúcsa, nem vagyok ezzel egyedül és a világversenyeken sem véletlenül a 100 méteres sprintnek és a maratonnak van a legnagyobb nimbusza. Tavaly részt vett egy 3 km-es versenyen, utána fellelkesült és többször eljártunk futni, de nem erőltettem, inkább a bringázást támogattam. Idén viszont valami változott, a tesi órák (emelt számú testneveléses osztályba jár) labdajátékos részén ő szólt a tanárnak, hogy inkább futna, míg a többiek labdáztak, futott 6 iskolakört (3 km), otthon pedig szólt, hogy menjek vele futni. Azóta már többször voltunk, terepen futunk (HHH reptér) alkalmanként 2.5-3 km-t. A tempója még elég lassú és igyekszem az egyenletes terhelést is tanítani neki (nem sík a terep ott sem), de örömmel látom az igyekezetét. És egy kicsit csodálkozva is, ilyen koromban max. labda után szerettem futni. Ilyen korban nagyon látványos a fejlődésük, ha így halad, szerintem ősszel simán lefut 6-8 km-t.
Emma teljesen más, sportcélok kitűzése helyett neki fontosabb, hogy jól szórakozzon és lehetőleg ne fáradjon ki sportolás közben. Azért az új bringával már ő is látványos emelkedőket mászik meg, jár tollasra, görkorizni és úszni, ezeket edzéseken kívül is szereti, szerencsére a jó példa ragadós, Eszter is motiválja.
Közhely, de mindegy mit csinálnak, csak élvezzék a mozgást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése