Sok szónak ismerjük a jelentését, de még nem adódott alkalom, hogy le kelljen írjuk, Bryson példaként a frangible, spiffing és cutesy-poo szavakat említi.
A keep szót furcsa módon nem a tart jelentésében használják önállóan, hanem a folytatás értelmében, pl. keep cool, keep smiling, ahogy a see-t is kevesebbszer használják a látás, mint az értés értelmében. Még érdekesebb, hogy a give szót sem önálló jelentésében, inkább terjengősebb megfogalmazásokban használják többször, pl. give it a look, give a report.
Samuel Johnson szótárát tartják az angol szótárak ősének, pedig Nathaniel Bailey Universal Ethymological Dictionary művét 34 évvel korábban adták ki. Ezt azért is nehéz magyarázni, mert Johnson szótárában olyan következetlenségek voltak, mint pl. a downhil egy, az uphill két l-el vagy musik, critik és prosaik a végükön k-val c helyett (ezeket szász eredetűeknek gondolta, pedig a latinból jöttek). Definíciókban sem volt következetes, a garret-et "room on the highest floor in the house"-ként definiálta, míg a cockloft-ra azt írta "the room over the garret". Mégis alapmű lett 43 000 szó meghatározásával 114 000 hivatkozással.
A következő nagy lépés ezen a területen Webster szótára volt. Ebben voltak olyan írásmódok melyeket már akkor (1800-as évek eleje) sem fogadott el a köznyelv (pl. groop group helyett, croud crowd helyett, medicin medicine helyett, phantom fantom helyett. Voltak sikeres egyszerűsítései is, pl. egy l elhagyása a traveller vagy jeweller szavakból, de maradt a bizonytalanság az excelling-exceling vagy a fulfilled-fullfilled-fulfiled szavak esetén.
Ugorjunk a XX. század elejére az újabb jelentős változást hozó könyvhöz, az Oxford English Dictionary-hez. 1933-ban ez már 414 825 bejegyzéssel és 1 827 306 hivatkozással jelent meg 15 487 oldalon. Ezek a szótárak tekintélyes alkotások, mégsem tudnak teljesen szembemenni az olvasók ízlésével. Az OED olyan -ize végződésekhez is ragaszkodik, melyekhez az angolok nem, akik az amerikaiakkal ellentétben az -ise végződéseket preferálják, de talán legfurcsább, hogy az OED szerint Shakespeare-t helyesen Shakspeare-nek kellene írni, bár megjegyzésben elismeri, hogy "talán" a Shakespeare használata a gyakoribb: "is perh. Shakespeare". Erre Bryson zárójelben reagál: (To which we might add, it cert. is.)
A nyelv történelme, fejlődése, rugalmassága, de talán elsősorban elterjedtsége sok anyanyelvit egyáltalán nem ösztönöz idegen nyelvek tanulására. Ahogy Dr. David Edwards, az USA Nyelvi Tanácsának elnöke mondta: "Ha az angol megfelelt Jézus Krisztusnak, elég lesz nekem is" ("If English was good enough for Jesus Christ, it's good enough for me." Kicsit utána kutatva ezt inkább Miriam Ferguson-nak tulajdonítják és kicsit városi legenda szava is van, de jól hangzik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése