Ha regényíró lennék, biztos sokat morfondíroznék a regényem első és utolsó sorain, és talán több jelentőséget is tulajdonítanék ezen részek megfogalmazásának, mint ami ténylegesen kijár nekik.
Vajon mennyire jellemző az egész műre az első pár mondata, mondjuk az első bekezdése? Csak egy kezdőhangulatot ad vagy fontos információt is tartalmaz? És a befejezése?
(először kivonatolni, röviden elemezni akartam, aztán rájöttem, hogy ez nem megy :))
Álljon itt pár sor, egy bekezdés pár műből, szerintem szórakoztató, mármint picit emlékezni...
Orwell - Állatfarm
Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni.
Vége: Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
Wouk - Zendülés a Caine hadihajón
Középmagas, hízásra hajló, de jóképű fiú volt, hullámos, vörösesszőke hajú, nyílt, vidám tekintetű.
Vége: Tépett papírdarabok röpködtek a levegőben, a győzelmes felvonulók feje fölött. Egy papírszeletke épp előtte hullott le, és végigsimította a Caine utolsó kapitányának arcát.
Bulgakov - A Mester és Margarita
Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg.
Vége: Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred. Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója.
Heller - A 22-es csapdája
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Yossarian meglátta a lelkészt, és tisztára belehabarodott.
Vége: Yossarian ugrott. Nately kurvája ott rejtőzött az ajtó előtt. A kés lecsapódott, alig pár centire tőle, és Yossarian eltűnt.
Márquez - Száz év magány
Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.
Vége: De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.
Valami van. Vagy információ, vagy hangulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése