2010. december 8., szerda

vasárnapu

Szubjektív poszt: valamelyik vasárnap voltunk a gyerekekkel moziban, feltűnően sok apuka volt ott többnyire egy gyerekkel. Amiben a vasárnapi apukák gyermekeikhez való hozzáállás nagy átlagban szimpatikusabb a "normális" családokban tapasztaltakéhoz képest, az a figyelem. Rendkívül sok olyan családot látni, ahol az apa szinte kívülálló, vagy látványosan unatkozik vagy a család előtt jár 10 méterrel és lerí az arcáról a türelmetlenség. Többnyire nagy gondban vannak ha a gyereknek pisilni kell vagy egy hiszti miatt hanyatt vágja magát a könyvesboltban. Nagy szerencséjük, hogy állandó tartozékuk egy anyuka, aki viszont általában mestere a gyerekek irányításának vagy legalábbis a családi szituációk kezelésének.
A vasárnapi apukák mások. Nekik és a gyerekeknek láthatólag különleges a nap, szinte ünnep, apa figyel, koncentrál, ki akarja hozni a napból a maximumot. Szomorú és mégis szép.

2 megjegyzés:

  1. Egy időben eskűvőkre jártunk, születéseknek örültünk. Mostanában az ismerőseink közül sokan válnak, húsz év múlva meg már sokszor temetni fogunk. So ist das Leben...

    VálaszTörlés