Hergé

Nemrég voltunk Brüsszelben, nézegettem a repülőn az útikönyvet és a híres belgák top 10-es listájából alig volt ismerős pár név. Ha híres belgákról kérdeztek elsőre nekem legfeljebb Eddy Merckx (kerékpár versenyző), Jacky Ickx (autóversenyző) és Michel Preud'homme (focikapus) jutott eszembe. Jobban belegondolva Johann Bruyneel (kerékpárversenyző, csapatfőnök), Jean-Claude Van Damme (színész) és Jan van Eyck (festő) is beugorhat. És vannak akikről eddig nem tudatosult, hogy belgák: Thierry Boutsen (autóversenyző), Peter Paul Rubens (festő) vagy Jacques Rogge (NOB elnöke).
Már korábban rácsodálkoztam a nyugati képregénykultúrára, amikor Andris barátom kérte, hozzak neki képregényt Párizsból. Megdöbbentő milyen mennyiségben és minőségben árulnak képregényeket. Belgium szintén képregény nagyhatalom, a Hupikék törpikék már az én gyerekkoromban is szerepeltek, a lányaim most is nézik. Tintinről viszont csak hallottam, most a képregénymúzeumban közelebbről megismerkedhettünk vele és alkotójával, Hergével is. Vettem egy Tintin könyvet (a 4. album a 24-ből), ebben három képregénye van (The Crab with the Golden Claws, The Shooting Star, The Secret of the Unicorn). A fordítás nekem picit fura, de lehet, hogy csak ódivatú brit angolsága és egyszerűsége miatt ("Now what?  He must have gone into one of these houses, but which one? I can't risk being recognised while I wait for him. Never mind: I'll come back." vagy éppen "Listen, you must help me. And you must promise to stop drinking. Think of your reputation. Captain! What would your old mother say if she saw you in such state?"), viszont tényleg szórakoztató. Nem véletlenül adtak el világszerte 200 millió Tintin könyvet.