Hányszor hallom ezt! Főleg autók kapcsán, de hallottam már egyéb műszaki cikkekről szóló párbeszédek során is. Mennyiben igaz ez? Szó szerinti értelemben a műszaki cikkeknél ahogy fejlődik a világ, úgy fejlődnek a méretezés alapjaiul szolgáló számítási, modellezési és szimulációs módszerek, technikák. Ezért egy hajtókar vagy zsanér csak annyi anyagot tartalmaz, amennyi feltétlenül szükséges. A feltétlenül szükséges definíciója is más, mint régebben, egy termék bevezetését piackutatás előzi meg, a marketing- és mittudomén milyen szakemberek elemzik, hogy mi a célcsoport, milyen körülmények között és mennyi ideig akarják használni a terméket. Amit pejoratívan programozott öregedésnek szoktak hívni, az nem más, mint az alkalmazásnak megfelelő élettartam, hiszen minden plusz gramm anyag plusz eurocenteket jelent. Ez jó? Szerintem legalábbis rendben van. A 70-es években gyártott merci dízel azért futott sokkal többet bontás nélkül, mert akkor ez volt a piaci igény a Mercedestől, ezért volt jó híre, többet bírt mint más. És persze mivel nem tudták ezer paraméter szerint modellezni, inkább jól túlméretezték az alkatrészeket. Ma a technikai innovációkon a hangsúly, adaptív tempomat meg pre-safe meg masszírozó ülések és persze a csillag.
A műszaki cikkeknél is hasonló lehet a helyzet. 5-6 éve az akkori Epson nyomtatómat a szervizben a patronkocsi sínjénél fogva vitték hátra, de az akkoriban megjelent tintasugaras nyomtatóknak már lemezből hajlított U-profil volt a sín, nem tanácsos azt markolva emelgetni. Ez baj? Nem, miért kéne ott emelgetni? Többet bírt a masszív vascső? Amennyit bírt, annyit úgyse bír a nyomtató egyéb alkatrésze, tehát felesleges.
Érdekes lenne a 70-es években született nyugat-német szemével nézni, nekünk ugye 90 környékén volt egy ugrás, az itthonihoz képest megkaphattuk a "nyugati" minőséget, ahhoz gyorsan hozzászoktunk és már csak annak hanyatlását látjuk. Hát élet ez? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése