Ússz, Eszter, ússz!

A másodikosok az őszi félévben hetente kétszer jártak úszni. Busz jött értük a sulihoz 10-re, 11-kor már a medencében voltak, délután 1-re pedig visszaértek a suliba. Eltekintve a sport értékétől, közösségi eseményként nagyon örülök ezeknek a programoknak, a közös buszozás, az úszás után még az öltözők előtt a tízóraik csereberélése, a levezető játék, mind-mind közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket, ez legalább olyan fontos, mint maga az úszás. Ezért örülök, hogy kipróbálhat mindent, amit akar, a falmászáson felsőbb évesek segítenek nekik, más osztályokból ismerhet meg gyerekeket, hiszen a szintre, amire másfél év alatt jutott, szerintem 1-2 hónap alatt eljuthatna ötödikesként, szóval nem az a lényeg.
Az úszás amúgy lenyűgözött, meglátszik, hogy nagycsoportos kora óta jár úszni. Egyrészt megnyugtató, hogy most már nem kellene megrettenni, ha beborulna a vízbe a Balaton közepén, másrészt lenyűgöző, hogy mennyire tudatosan, szépen teszi-veszi a végtagjait mindhárom tanult úszásnemben.
Amikor tehetem, 6-kor a Kondorosiban kezdem a napot 30-50 hosszal a kedves öregurakkal, ott is meglátszik, hogy ki tanulta az úszást és ki csak pancsizik. Mell rendben, ellenben 1-1 hossz gyors vagy hát, és hiába úszok akár maratonra felkészített keringéssel, lihegek, a következő hossz pihenésre megy. Valószínűleg olyan rossz a technikám, hogy aránytalanul több mehet el a túlélésre a haladás helyett. A mellettem lévő pályán úszó nyugdíjkorhatáron lévő pocakos úr meg olyan szépen nyomja a gyorsot hasonló távon, hogy szinte siklik, nem csapkod, nem liheg. Most szerdán egy 70 körüli úr nyújtott a rajtkő mellett, mielőtt fordultam, azon gondolkodtam "Tényleg a gyors pályára akar jönni?". Aztán fordultam és még a vége előtt lazán megelőzött :)
Eszter különórája egy szálloda rövid medencéjében zajlik, nem is látott még 25 méteres hosszt, ezért akármilyen szépen csinálja, utolsóként ér célba a haladó csapatban. Ez nem baj (szerencsére neki sem), bárcsak én is a technikát tanultam volna inkább és nem az időre hajtok!