Bohr-tól C-ig

Nyáron olvastam egy klassz könyvet: Bryson: Majdnem minden rövid története. Az írót már ismertem, most sem kellett csalódnom benne, felfedezésekről, találmányokról, tudományos eredményekről mesél közérthetően. Számomra mégis az volt a legérdekesebb, hogy hogyan is alakultak ki a tudományágak, milyen összefonódások voltak 100-200 éve mondjuk a kémia és geológia között, kikből lettek a nagy tudósok.
Ott figyeltem fel a XX. század eleji pezsgésre, például az első világháború utáni évekre. 1920 környékén a fizikus Nobel-díjakat nagy nevek kapták: 1918-ban Planck, 21-ben Einstein, rá egy évre Bohr. Niels Henrik David Bohr, merthogy 75-ben a fia, Aage Niels kapta, igaz, harmadmagával. Az irodalmi díjak kivételével ez a megosztott díjazás nem ritkaság, sőt, orvosi (amit Szent-Györgyi is kapott) díjaknál teljesen általános.
Ami még a statisztikákból érdekes (http://nobelprize.org/), hogy a fizikusi díjazottak között két duplázó is van, az egyik a két női díjazott egyike, Marie Curie, ő megkapta a kémiait is, a másik John Bardeen, aki 56-ban és 72-ben (1 évvel Gábor Dénes után) is elnyerte a fizikusi díjat. Curie-ről már sokat olvastam, iskolában is tanultunk róla, de ki ez a Bardeen, olyan ismerős a neve! Nem csoda, életrajzát böngészve érdekes összefonódásokat találunk. Az első Nobel-díjat a tranzisztor feltalálásáért, a másodikat a szupravezetés elméletének megalkotásáért kapta, tehát nem valami távoli, elrugaszkodott, a közvélemény által majd csak évtizedek múltán, vagy akkor se értett és értékelt eredményekért. Diplomáját a később (63-ban) szintén Nobel-díjas Wiegner Jenő irányítása alatt írta és dolgozott annál a Bell Laboratories-nél, ahol a C programnyelvet és (kooperációban) a UNIX operációs rendszert fejlesztették.