Idén a maraton után olvasgattam a futóblogokat, fórumokat, ki, hogyan emlékszik vissza, kinek mekkora élményt jelentett. Páran azt pedzegették, hogy néhányan feltűnően pihenten kocogtak a célba és hogy talán ezek ugyanazok, akik pár km után kiálltak. Szerintem ennek nincs értelme, max. poénból egy célfotó 2:01-es idővel :)
Ha nem is ezt, de hasonlót egy bizonyos Frederick Lorz megcsinált az olimpián 1904-ben, amikor tizenpár km után a menedzsere felvette kocsival, kirakta a cél előtt, átszakította a szalagot és nyertesként ünnepelték. Aztán persze örökre eltiltották, majd visszavonták, miután kiderült, hogy Lorz "csak viccelt". A végül hivatalos győztes Hicks amúgy szintén igénybe vett segítséget, de őt csak támogatták.
Igaz, 1908-ban Londonban már Dorando Pietrit azért kizárták, mert az utolsó méreteken két bíró támogatta, mert azt se tudta merre a cél, annyira nem volt magánál. Ez is egy érdekes sztori, egyes források szerint az egyik bíró ugyanis Sir Artur Conan Doyle volt, mások szerint ez csak urban legend.
Ha jól emléxem a 3. Tour de France-on is zártak ki kerekeseket, mert vonattal tették meg a táv egy részét. Mondjuk akkoriban nem olyan kis nyúlfarknyi szakaszok voltak, mint ma, hanem akár 7-800km-esek is... :-)
VálaszTörlésMa egy komolyabb versenyen tkp. az egész táv kamerákkal figyelt vagy figyelhető, nem úgy, mint egy amatőr futóversenyen, vagy, ezek szerint, 100 éve.
VálaszTörlés