Barcelonából hazafelé öcsém vett fel a 4 gyerekkel a reptéren és rögtön indultunk Bugacra, a Lovas unokatestvér találkozóra. A müncheni köd pénteken is megtréfált, mind a barcelonai, mind a müncheni járat késett, ezt még tetézte egy félpályás lezárás az M5-ösön, de azért fél 8-ra odaértünk, a többiek megvártak a vacsival.
Az 1987-ben alapított
Csemete egyesület (teljes nevén:
Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület) bugaci tanyája egy oktatóközpont, a kecskefejéstől a napenergia hasznosításon át a növényhatározásig sok mindennel megismerkedhetnek itt a diákok.
A gyerekeknek nagy élmény volt a tanyán hálózsákban aludni és úgy általában kiesni a napi rutinból. Másnap a reggeli készülődésnél és a túra előtt (pl. megnézhették, hogyan fejik a kecskét) már egyenesen az életük legjobb napjának nevezték ki azt a szombatot, szerencsére legalább havonta van egy ilyen életem legjobb napja :)
A túra a pásztormúzeum megtekintésével kezdődött, a kuvaszok szöges nyakörvétől kezdve, különböző fokosokon keresztül a kosok herezacskójából készített dohánytartóig (Eszter legalábbis ezt emlegette itthon) számos, a pusztában korábban használt kellékkel ismerkedhettünk meg.
Ezután fedeztük fel a homokos ösvényekkel szabdalt ősborókást, a nemzeti park fokozottan védett területét.
Az ősborókás szélén egy kilátó található, szép időben a Dunáig ellátni, innen felülről is megnézhettük a tájat.
Hazafelé még megálltunk egy tanyán, szürkemarhák, lovak, Emma ismét talált egy kedvenc lovat magának, külön visszaszaladt megetetni (egy szalmaszállal).
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érdekes tud lenni a puszta. Unokasógoromtól szakszerű idegenvezetést is kaptunk a helyi állat- és növényvilágról, a gyerekeknek sokkal élvezetesebb volt így, a helyszínen megismerni ezeket a dolgokat. Máris visszavágyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése