Nemrég írtam Szemerédi Endre kitüntetéséről és szintén nemrég (március 31-én) jelent meg vele egy interjú a HVG Portré rovatában. Beidézek pár részletet Szemerédi válaszaiból:
"Ráadásul vannak nálam sokkal jobb matematikusok."
"Amúgy valóban szorongós típus vagyok, de ezt most valahogy nem érzem."
"Sajnos nincs kézügyességem. Balkezes vagyok, de az iskolában átszoktattak. Ha vendégek jönnek, a kés a jobb kezemben van, azzal is írok, de igazából suták a mozdulataim. A verseléshez sincs képességem, tehát ilyen értelemben a matematika nem inspirál."
"Régebben sétáltam, úgy gondolkoztam, de mostanában már fizikailag gyengébb vagyok, így fekszem, vagy a lakásban járkálok."
"Arról van szó, hogy lassan értem meg a problémát, és soha nem versenyzek. Egy óra alatt jó, ha negyedannyi feladatot meg tudnék oldani, mint egy hozzám hasonló képességű ember. Hónapokig gondolkozom a problémákon, s ha megnéznénk, hogy mi sül ki belőle, hát, nagyon rossz arány jönne ki."
"Itthon ugyanúgy tudtam volna gondolkodni. Nem titkolom, kizárólag a pénzért mentünk ki, mert a sok gyerekünk miatt anyagi nehézségeink voltak."
És ez csak egy rövid, egy oldalas interjú. Érdemes szinte akármelyik más hírességgel készült interjút elolvasni, negyedannyira sem szerények, mint az Ábel-díjas matematikusunk. Valahogy annyira fontos a látszat, hogy az interjúkban majdnem minden hírességünk gáncstalan, feddhetetlen erkölcsi értékektől feszülő, társadalmi etalon. Pff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése