3 km sok?

Egy éve írtam a gyerekfutóversnyről, ahol Eszterék az 1 km-es távot teljesítették. Idén május 1-én rendezik a 3. Samsung Olimpiai Zöld Fesztivált, ahol Eszter már a 3 km-es terepfutó távot célozta meg, ez már nem kifejezetten gyerektáv, némi szintkülönbséget is le kell győzni. Najó, de mennyi 3 km? A tesitanár úgy magyarázta a gyerekeknek, hogy 6 iskolakör (tornaórán min. 2 iskolakört futnak, de vannak fiúk, akik 10 iskolakört is lefutottak, igen, a 8-10 éves srácok!). A futás kedden lesz, Eszter úgy találta, hogy vasárnap este ideális alkalom egy főpróbára, egy ilyen ajánlatnak hulla fáradtan (mozgalmas nap volt) se tudtam ellenállni. Kimentünk a reptérre és hajrá. Az elején nagy volt a lelkesedés, felszabadultan futottunk.

Túl gyorsan is kezdhettünk, mert közben már többször panaszkodott, kifáradt a végére.

Megtettünk egy reptér oda-visszát (2.44 km), kérdi Eszter, hogy mennyi kell még a 3-hoz. Mutattam a távolban egy piros ruhás nénit, mondom addig és vissza! Ennyit számít a motiváció, előbb még szenvedett, most meg csak azért is oda szaladt, hogy meglegyen a három.
A tempó nekem nagyon szokatlan volt, amikor a környéken futok, igyekszem elkerülni a nagyobb emelkedőket, de így is elég változatos a domborzat, átlagosan 5:30-as kilométereket csinálok, most ez 7:37-re jött ki. És mégis, van valami, amiben az ilyen 8-9 éves gyerekek már most sokkal jobbak. Egyrészt a regenerálódás, a magukhoz mérten hosszú táv után nem fáj a lábuk, este is hazajöttünk, kint volt a szomszéd kislány, Eszter még kint maradt labdázni és trambulinozni amíg rájuk nem sötétedett. Másrészt a fejlődés, tavaly a 3 km esélytelen lett volna, bár a bringás táborban terepen teljesített távokat se gondoltam volna, hogy gond nélkül veszik. Van egy olyan érzésem, hogyha elkezdeni edzésszerűen futni, akkor a 10 iskolakör neki is gond nélkül meglenne még az idén. Sajnos a futás nem olyan izgalmas és érdekes, mint a bringa vagy falmászás, az ilyen korú gyerekek is általában csak más sportok edzéseként futnak.