lemondás

Vasárnap óta külföldön vagyok, úgyhogy talán csak két cikket olvastam a "nagy lemondásról". Az előtte lévő időszak viszont egyszerre volt már unalmas (mégiscsak ugyanazt a témát csócsálgatták hosszú ideje) és kreatív; nem gondoltam volna, hogy naponta újabb poénok születtek.
Ki így, ki úgy fogalmazta meg véleményét, gyalázkodó írások olvasásába bele se kezdtem, szerencsére voltak szellemesek is.
Amit viszont már több helyen láttam, az egy idézet Mikszáth Kálmán A fekete város című regényéből, ahol Gyuri és Pali bácsi beszélgetnek, utóbbi egy vadászat során lelőtt bíró miatt került bajba:

"Egy-kettőre megvolt az ebéd. Csak ketten ültek az asztalnál. A patvaristáknak ma külön tálalnak a nagy ebédlőben. Az alispán jóval vidámabb lett, szemben ülvén öccsével, gondűző tokaji mellett. Mindenről beszélt, csak az »esetről« nem, mintha elfelejtette volna. Emlegette, hogy Osgyánba készül húsvétkor, a Rózát meglátogatni. De milyen nagy már. És milyen kedves leveleket ír. »Majd felolvasok neked egyet délután.« Akkor aztán elhallgatott, mintha a lelke e levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:- És te mit tanácsolsz nekem ebben a dologban?
- Én? Melyik dologban?
- Ebben az emberölési slamasztikában.

Gyuri elmosolyodott.
- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb emberének?
- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár, tehát mégis…
- De én a mások ügyében is szamár vagyok, Pali bácsi.
- Mindegy. Mégis mondd meg, mit tennél az én helyemben?
- Megmondjam?
- Kérlek.
- Hát én mindenekelőtt lemondanék az alispánságról.
Az alispán nyugtalanul mozdult meg.
- Látom, igazad van. Tudniillik abban, hogy szamár vagy. Miféle bohóság lenne akkor vetni le a legerősebb páncélt magadról, mikor a legtöbb golyóbis zuhog a melledre.
Görgey Gyuri elvörösödött. Bántotta, hogy a nagybácsi úgy lehurrogta.
- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -, hogy az alispáni tisztség nem éppen páncél, hanem gyönyörű köntös, mely nem egészen az illetőé, aki viseli, egy kicsit azoké is, akik három évi tartamra a testére húzták, hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a testemnek irányzott golyóbisok azt a szép köntöst is ki találják lyukasztani, ami nem az enyém, hát egyszerűen levetem.
Görgey Pál kezéből kiesett a villa. Ez az okoskodás homlokon ütötte. A hirtelen benyomások embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.
- Úr vagy. Úri módon gondolkozol. Meggyőztél, kölyök. Lemondok az alispánságról."