Balaton kiskör

Nehéz megfogalmazni, mi a jó program, mi a minőségi időtöltés. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokszor csak elhatározás kérdése. A futóverseny meghozta Eszter kedvét, elhatározta, hogy esténként futni fog, megegyeztünk, hogy heti háromszor elég lesz és folyamatosan emelheti a távot. Szerdán 2.5 km-t futottunk, pénteken már 3.5-öt. Egyre gyorsabban fut, de azért még olyan a tempó, hogy közben simán beszélgetünk. Szerdán merült fel futás közben, hogy milyen klassz lenne valami komolyabb bringatúra, pl. a Balaton vagy a Velencei tó körül. Pénteken elhatároztuk, hogy akkor legyen a balatoni kiskör, azaz tihanyi átkeléssel az észak-keleti rész körbetekerése. Péntek este bepakoltam a bringákat a kocsiba, ma reggel 8-kor indultunk. Eszter nagyon készült az útra, könyvet is hozott, amikor nem olvasott, mindenféle játékot eszelt ki.

9-kor parkoltunk le az akarattyai CBA parkolójának egyik árnyékos helyére, negyed 10-kor már nyeregben voltunk.

Az eleje nagyon jól telt, bár lassabbak voltunk, mint számítottam, szép időnk volt, Esztert hajtotta a lelkesedés. Pont kezdett fáradni, amikor látom, hogy egy idős házaspár vakarja a fejét Fűzfő után egy kocsibehajtón, defektet kaptak. Pont jó alkalom volt a pihenésre, Eszter elővette a szőlős dobozt, míg kicseréltem a kereket és újult erővel indultunk tovább Almádi felé.

Erős szembeszelet kaptunk, egyre többször kérdezte, hogy milyen messze van Tihany, én pedig egyre taktikusabban választottam meg, hogy épp hány percet mondjak :)

Nagyon jól bírta, Füreden az ismerős helyszín feldobta, ritkán látjuk ilyen kihaltan a Tagore sétányt.

 

Ez a lelkesedés már kitartott Tihanyig, közben kellemes meglepetés volt, hogy a 71-estől a kikötőig elkészült a bicikliút, amikor utoljára erre tekertem (talán 5 éve), akkor még az úton kellett menni. Most csak a lenti kikötő és a rév között volt egy szakasz, ahol nem volt bringaút, de szerencsére nem volt forgalom sem. 13 órára, 46 km tekerés után értünk a komp kikötőbe, megvettük a jegyeket, maradt még fél óránk az indulásig, vettünk igazi balatoni büfés hot-dogot és hamburgert.

A komp nagyon tetszett Eszternek, majd' minden évben kompozunk, de így bringával felhajtani más érzés volt.

 

A szűk egy órás szünetben fájdalmas volt ismét nyeregbe szállni (hiába bringázom 2 hónapja, max. 15-16 km-t megyek egyszerre), bő 15 km után Siófokon ismét megálltunk, én egy sajtos-tejfölös lángossal, Eszter pedig palacsintákkal pótolta a kalóriákat.

A szél már nem gátolta utunkat, legközelebb Szabadi-sóstón álltunk meg a szabad strandon, legalább combig megmártóztunk, jól esett.

 

Innen már csak a világosi emelkedő volt az utolsó akadály, utána a kilátás a fennsíkról kárpótol mindenért.

Fél 5-kor visszaértünk a kocsihoz, összesen 77.5 km-t tekertünk. Endomondoval is mértem, csak a kerékcserénél, a kompnál, a lángosozásnál és a megmártózásnál állítottam le, a kulacstöltéseknél, szőlőzéseknél, fotózásoknál nem, ráadásul a komp után picit később kapcsoltam csak be. Így az utunk adatai:
77.13 km, 5:55:03, 13.03 km/h átlagsebesség, 32.10 max. seb., 2484 kcal, 461 m szintemelkedés és 476 m szintcsökkenés (a különbség a GPS hibáján túl a kompnál kihagyott rész miatt lehet).

Szuper volt, lesz folytatás! Milyen jó, hogy nem hagytuk, hogy csak egy hirtelen fellelkesülésből hozott ötlet maradjon...