Emma 1 - Eszter 3

Tavaly a Samsung sportnapon rossz idő volt, már délelőtt elkezdett esni, a bringásoknak a felázott részeken sűrűn meg kellett állni kipucolni a sarat a kerekek körül és biztos kevesebb kisgyermekes család látogatott ki. Hogy melyik a jobb, a gyenge eső, vagy a hirtelen jött 30 fok feletti kánikula az árnyéktól mentes reptéren, nem tudom. Eszterrel és Bálinttal már 10 körül kiértünk, beneveztük Emmát és Rékát az 1 km-es gyerekfutamra (ingyenes), Esztert és engem a 3 km-es terepfutásra (700 forint, nekünk póló is járt). 11-kor megnéztük a bringások rajtját, ez nagyon látványos, szinte a reptér teljes szélességében felsorakoznak, akik nyerni akarnak hamar széthúzzák a sort és perceken belül már visszafelé robognak, szinté letolva a felvezető terepmotorost.

Nem volt sok idő emészteni a színes tömeget, pár perc volt csak az 1 km-es startig. Emma Rékával indult hátulról, szép lassan kezdtek, a pálya kacskaringós vonalvezetésének hála 2 helyen is tudtunk Eszterrel szurkolni.

Az utolsó egyenesben Emma szépen hajrázott, kifutotta magát, nagyon büszke volt. Hát még mi!

 

Hazaugrottunk egy könnyű ebédre és már mentünk is vissza, 13:50-kor rajtolt a 3 km-es terepfutás.

Eszterrel a hátsó részbe álltam, szép nyugodtan kezdtünk. Láttam, hogy nagyon szenved a melegtől, sokszor lelassítottunk.

 

Végül a vasárnapi edzésnél jobb idővel, 20 perc alatt beértünk, a sok tötymörgés, a nagy meleg és az emelkedők mellett, ez tkp. nem is rossz idő.

Ennél csak hosszabb távokon indultam (5-8-10-14-21-42 km), ráadásul most hátulról kezdtünk és lassan kocogtunk, így érdekes volt ez a hátsó traktus. Az eddigi versenyeimen terepen azt néztem, hogy tudok úgy előzni, hogy ne essek ki a ritmusból, hosszabb unalmas szakaszokon meg kiszúrtam egy egyenletes tempóban futó nyulat és őt próbáltam követni. Itt hátul meg-megállnak, sétálgatnak, juj de meleg van, van egy kis vized? stb. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy egy versenyen kifutják magukat az versenyzők, azért neveznek. Persze sosem tudni, kit mennyire visel meg a meleg, lehet, hogy aki meg-megáll és végigvánszorog, magához képest nagyobb teljesítményt nyújt, mint aki végig taktikusan beosztja az erejét egy maratonon. Eszter is kifutotta magát, a helyezés nem is motiválta, inkább az én folyamatos biztatásom hajtotta. Aztán hazafelé hirtelen elmúlt a fáradtsága, kipróbálta a nagy labdát, bele lehet mászni, bent beakasztani a végtagokat és lelöknek a lejtőn.

Itthon pedig rögtön hívta a szomszédot labdázni és trambulinozni :)