DH

Szombaton ismét betekertünk Eszterre a városba, a hazautunkat ezúttal picit megfűszereztük. Miután megbirkóztunk a Fogas büfé óriás hot-dogjaival, fogasra szálltunk, irány a János-hegy! Alig parkoltuk be a bringákat a kocsiba, 4 protektoros, bukósisakos srác pakolta be menő DH (downhill, azaz arra épített, hogy hegyről lefelé minél gyorsabban zúzhassanak le erdei ösvényeken) bringáit a mieink mellé. Nagyon komoly gépekkel jöttek, a beszélgetésükből elkapott számokon ("Dávid gépén csak a villa 6 kiló!") csak pislogtam, viccesen festett mellettük az én kopottas Magellánom és Eszter csillogó lánybiciklije :)

Lehet, hogy öregszem (persze nem!), de más szemmel néztem ezeket a srácokat, akiken állandóan megbotránkoznak a Szilágyi Erzsébet fasor sétálói és a Fogaskerekű környékén lévő megállóban várakozók, ahogy teljes felszerelésben ugratnak le és fel mindenről, amiről lehet. Szerintem példájuk a többi kamasz (14-18 évesek lehettek) számára inkább követendő, saját vagy szüleik pénzét és szabadidejüket erre a sportra költik. Extrém sport, veszélyes is, de nem szerepel a hírekben, hogy a DH-sok elkaszáltak volna valakit, inkább arra nézve veszélyes, aki műveli, de törött kulcscsont "kispolgári" síelésből is összeszedhető...
Persze nem utazom minden nap a fogason, bringával viszont a fasorban gyakran találkozom velük. Nem hangoskodnak, nem dohányoznak és nem láttam, hogy provokálnák a járókelőket. Szóval hajrá DH!
A János-hegy érintésével munkából hazamenet is szeretek menni, szép környezet, kis forgalom, elviselhető számú turista. Sokan nem is gondolnák, hogy a "várostól" 15-20 perc tekerésre milyen szép helyek vannak.