Pár hete Eszter nagy lelkesedéssel mesélte hazafelé sétálván a suliból, hogy jött hozzájuk egy bácsi és egy néni és meséltek a komposztálásról. A "bácsi" volt, általános iskolai osztálytársam, de ez most mellékes. Szóval megtanulták, mit szabad komposztálni, hogyan kell kezelni, milyen nedvességtartalom és hőmérséklet jó a komposztban lévő "kukacoknak" stb. Nagy szakértő lett, vegyünk komposztládát! Szülinapjára meg is kapta, praktikeres, 450 literes, 1 perc alatt össze lehet pattintani. A hétvégén összeszereltük, átültettünk egy páfrányt, így megtaláltuk a helyét a szilvafa mögötti sarokban. Mivel szüleimtől még nem vitték el a múlt heti sövénynyírás zsákjait, félig már meg is töltöttük. Nem is a cserepekbe és virágládákba használnám, inkább a támfalak tetején pótolnám a földet azzal, amit itt "készítünk". Kíváncsi vagyok, Eszter lelkesedése meddig tart, amint megérezte az egykori fagyal, ma félig rohadt gőzölgő massza szagát, kicsit mintha kevésbé lelkesedne, pedig nemrég még azt is mondta, hogy ő "komposztáló" szeretne lenni felnőtt korában :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése