2012. június 30., szombat

Le Grand K

Az utolsó mértékegység, melyet egy fizikailag létező mintaobjektumhoz köthetünk, a kilogramm. Abban is egyedi, hogy egy szorzó (kilo) van a nevében, hiszen a grammot nehéz lett volna mintaként gyártani és kezelni. Kezelni? Kezelése is múlt századi romantikával bír, először is egy hangzatos nevű helyen, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban őrzik, Sèvres-ben, ahol, ahogy az IEEE Spectrum írja: évente 3 hivatalnok 3 különböző kulccsal nyitják ki a páncéltermet és ellenőrzik, hogy a 3 üveg fedél alatt lévő etalonnal minden rendben van-e, ahogy az utolsó 125 évben mindig is rendben volt.
Az fizikai objektum etalonsága a születésének időpontjában nem volt meglepő, akkoriban - a cikk példái szerint - a férfiember kitárt karjai által meghatározott távolsággal mérték az óceán mélységét és a másodperc az év egy apró törtrésze volt. Ma már távméréseinket a fénysebességhez igazítjuk, óráinkat a cézium egy spektrális tulajdonságához.
A gond a kezeléssel van. Néhány évtizedben egyszer előveszik, alkoholos és éteres ronggyal megtörlik és gőzzel tisztítják. Utána mérleggel ellenőrzik a 6 db hiteles másolat súlyát, amiket aztán a tagországok referencia súlyai hitelesítéséhez használnak. A rendszer instabil, az etalon és másolatai közt 1988-ban azt állapították meg, hogy 1889 óta 70 mikrogramm (kb. egy szem cukor tömege) eltérés adódott. Ez azért nem mindegy, mert nem csak a tömeg mérése, hanem áttételesen az energia és erő mérése is ettől függ. Már az 1990-es évek elejétől kezdve gondolkodnak a kg olyan meghatározásán, mely a természet valamely nem változó részéhez köthető, így jutottak el a kvantummechanikai meghatározáshoz, mely egyúttal 3 alapvető mértékegység, az amper, a mól és a kelvin meghatározását is érinti, már akár 2014-ben.
Az amper definíciója a Wikipedia szerint: "Egy amper az elektromos áramerőssége annak az állandó áramnak, amely két egyenes, párhuzamos, végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan kicsiny kör keresztmetszetű és egymástól 1 méter távolságban, vákuumban elhelyezkedő vezetőben fenntartva, e két vezető között méterenként 2·10‒7 newton erőt hoz létre." A jövőben az elektromos töltéshez kötnék a definícióját.
A kelvin a víz hármaspontjának 1/273,16-od része, amit viszont a Boltzmann-állandó alapján akarnak ezentúl meghatározni.
A mól "annak annak a rendszernek anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kg szén-12-izotópban." Ezt a jövőben az Avogadro állandó alapján definiálnák.
A kilogramm, ami most egy Párizs melletti vasdarab tömege, akárhogy is változzon annak a tárgynak bármilyen paramétere, a jövőben a Planck állandó, azaz energia és idő alapján lesz meghatározva.
Néhol felmerülhet a tyúk vagy a tojás kérdése, de ezért szépek ezek a feladatok a tudósoknak.

2012. június 29., péntek

Sagrada Familia

Idegen helyen, külföldön többnyire a spontán programok bizonyulnak utólag emlékezetesebbnek, sokszor éreztem úgy némi tájékozódás után, hogy milyen kár, hogy nem néztem utána előtte, mert akkor ezt és azt is megnéztem volna. Most a barcelonai út után nézegettem egy Sagrada Familia-ról szóló könyvet és ugyanezt éreztem. Ez egyúttal jó is, érdekes lesz ismét meglátogatni, akkor majd megnézhetem azokat az érdekességeket, melyeket a könyvben láttam. Össze is írok párat, jó lesz elővenni a következő barcelonai út előtt:
-az apszis homlokzatán a gonoszt megtestesítő kétéltűeket és hüllőket (kaméleon, béka, gyík, szalamandra, csiga stb.).
-az oszlopok talapzatát díszítő állatokat (pl. teknősök).
-a Remény bejáratán a római katonát az ártatlan csecsemőkkel.
-a Passió homlokzaton az eseményeket időrendben felfűzve végignézni az utolsó vacsorától Jézus temetéséig.
-a korbácsolás szobrának szimbólumait.
-a csúcsokat díszítő különféle kereszteket és színes gyümölcsöket.


Gaudi ma is szokatlan módszereket alkalmazott a modellezéshez. A keresztre feszített Jézus modelljét tükrökkel körberakva fotózta, így kaphatott képet minden látószögből egy időben. A jellegzetes, hosszúkás harangtornyokat többek között az emberi tornyok (castell-ek) ihlették, melyek a gondos harang választás és a tornyok akusztikus tervezése (pl. lefelé irányuló terelőlapok) miatt funkcionálisan is tökéletesek. Az ívek és tartók erőjátékát kötélvázra függesztett súlyokkal modellezte és még számos módszer, amiben nekem az egyediség tetszik, az a bátorság, ahogy ilyen nagy dolgok tervezésénél is új dolgokhoz nyúlt.
A bazilika tervezését és építését amúgy nem Gaudi kezdte. Francisco Villar építész egy neogótikus templomot tervezett, 1882-ben kezdték az építkezést és a templom alatt lévő kriptával már el is készültek, amikor 1883-ban Gaudi átvette az építkezés felett az irányítást. Akkor 31 éves volt.

2012. június 26., kedd

meglepetés bizonyítvány

Péntek délután volt az évzáró ünnepség a suliban, utána adták át a bizonyítványokat az osztályokban. Mivel Emma osztályában sok gyereknek jár az idősebb tesója Eszterékhez, úgy szervezték, hogy a kistestvéreket az egyik osztályban előre vették, az idősebbeket a másikban pedig későbbre.
Eszter kitűnő lett, dicséretet rajzból és tesiből kapott. Azt hiszem nem olyan simán ugrotta az összes magasságot, talán szövegértésből érezte úgy, hogy lehet, hogy csak 4-es lesz. Az is igaz, hogy nehezen tudják megítélni még az osztályzatokat, erre Emma a legjobb példa.
Ő ugyanis szintén kitűnő lett, matekból, magyarból és énekből dicséretet is kapott. Ez nekünk nagy meglepetés volt, Emma ugyanis nem nagyon mesélt a saját iskolai teljesítményéről. Ha kérdeztük, mondta, hogy minden rendben, ez nehéz, az könnyű, amazt nem tudja stb. A bizi őt is meglepte, mondta, hogy ő azt hitte, magyarból 3-ast, vagy max. 4-est kap. Az osztályzatokhoz annyit fűznék hozzá, hogy úgy érzem itt az alsó tagozaton 5-öst kap, akinek az adott tárgy simán megy és már csak egy picivel is átlag felett teljesít, dicséretet pedig azoknak adnak, akik valamilyen szinten kiemelkednek. Emma pedig szerintem úgy gondolta, 3-as az átlagos, a 4-es már valamiért kiemelkedő. Azaz ahogy tényleg osztályozni kellene :)
Pár évig alsó tagozaton csak szöveges értékelés volt, a környezetemben ennek a rendszernek inkább ellenzőivel, mint támogatóival találkoztam. Nem tudom, máshol hogy ment, itt a Klébiben elég részletes leírást kapnak a gyerekek, ugyanis az első két évben megtartották a szöveges értékelést. Persze nem írnak minden gyereknek egyedi szövegeket, a főbb szempontokat valamilyen sablonból választhatják ki, mégis olyan plusz információkat ad, amelyek segítenek a szülőnek megítélni az adott osztályzat értékét. Mert azért minden tárgynál ott van az utolsó mondatban, hogy a tárgyat közepesen, jól vagy kiválóan teljesítette. Ez a fajta osztályzat is nagyon hasznos, Emmánál például kiderül a magyar szöveges értékeléséből, hogy ú-ű tévesztés még előfordul. Ha nem kapott volna 5-öst, ráadásul dicséretet is, nem tudnám, hogy ezt mennyire kell komolyan venni, mert nem értek hozzá. Aztán van olyan szöveg is, ami tuti nem sablonból van, Emma emelt szintű testnevelésre jár, ezt olvasom a tárgy értékelésében a sok dicséret után: "A csapatjátékokban együttműködő, képes a szabályok megtartására és alkalmazására, de egyelőre még nem leli nagy kedvét bennük. Egy apró baleset, vagy társai, néha kizökkentik a feladatból, és akkor már nem akar bekapcsolódni a munkába." Ez a szöveg amúgy szép példája is annak, hogy nem csak lelkesítő maszlagot üzennek a szülőknek.
Persze a jó kapcsolat a pedagógusokkal alapvető, az már rég rossz, ha valaki a bizonyítványból tudja meg, hogy lemaradt a gyerek. A lényeg a finomságokon (ú-ű) és a számszerűsítésen van, hiszen később hasonló szempontok alapján értékelik őket a felvételiken.

2012. június 25., hétfő

betonkenu verseny

Egy korábbi bejegyzésben már említettem a betonkenu versenyt. Pénteken kimentünk a családdal Ráckevére, megnézni a versenyre nevezett betonkenukat, persze a BME csapatának (betonkacsák) szurkoltunk. Az eseményt a Savoyai kastélyszállóban és az előtte lévő partszakaszon rendezték, a szép kastélykertben a gyerekek jól elvoltak, mielőtt a partra mentünk volna.
 
 
A program rövid prezentációkkal indult, a csapatok bemutatták, hogyan készültek a versenyre, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük. Utána jött a mérlegelés, a legkönnyebb kenuk 110 kg körül voltak (köztük a BME hajója is), a legnehezebb majd' 300 kilót nyomott.
A mérlegelés után következett a sárkányhajó (ami tulajdonképpen egy jó hosszú kenu) verseny, ahol a csapatok sárkányhajókban, dobos adta ütemre mérkőztek meg egymással. Sajnos a betonkenuk vízre bocsátását már nem tudtuk megvárni, a délután kezdődött évzáróra vissza kellett érni az iskolába. Végül a Mapei csapata nyert, de ez már a játék része, hiszen az eredmény nagyban függ az evezősök képességeitől, egy jó kenus egy gyengébb kenut is hamarabb célba tud juttatni.

Az eseményről az index is csinált egy rövid riportfilmet.

2012. június 19., kedd

Piszkos Fred Velencében

Az utóbbi hetekben számos helyen lehozták a Velence fölé tornyosuló óceánjárók képeit.
Az index galériájának egyik képéről nekem nem a környezetszennyezés, hanem Piszkos Fred jutott eszembe :)

2012. június 18., hétfő

maratoni táv mérése

Olvastam egy cikket a maratoni táv fotogrammetriai méréséről. Persze, le lehet mérni fotók alapján is, de hogyan csinálják ezt ma? A szabványos maratoni hossz az IAAF (Nemzetközi Atlétikai Szövetség) előírásai alapján minimum 42 195 m, maximum 42 237 m lehet, azaz a minimumhoz képest max. 0.1% (42 m) eltérés megengedett. A távot a futók által választott legrövidebb úton kell mérni, ami az úton az út szélétől vagy járdaszegélytől 0.3 méterre, út menti akadály (pl. fa, fal, kerítés) esetén attól 0.61 méterre halad. Ma a hitelesített biciklis távmérést alkalmazzák, a bringa távmérőjét (Jones számláló méri a fordulatszámot) egy 300-500 méteres sík szakaszon mérőszalag segítségével kalibrálják, a távot oda-vissza megmérik és csak akkor fogadják el, ha az eltérés 0.1%-on belüli, egyébként harmadszor is meg kell mérni.
Milyen maradi módszer, gondolhatnánk, de nem olyan egyszerű alternatívát találni. A futók által használt ideális nyomvonal annyira tagolt és nehezen modellezhető (használt ívek geometriája), hogy a műholdas helymeghatározás nem reális opció. Kézenfekvő a cikkben is tárgyalt légifényképezés alkalmazása, de ott a nyomvonal láthatóságán (pl. fák takarhatják az útvonal jelentős részét, akár kanyarokat is) kívül a pontosság szintén probléma. Ugyanis térbeli nyomvonalat kell mérni, az útvonal lejtőket és emelkedőket tartalmaz, ehhez nagy átfedéssel, biztosan egymáshoz illeszthető, jó felbontású fényképeket kell készíteni. Ha az előállított modellben minden pixel térképi koordinátáját meg tudom határozni, akkor is ott a kérdés: merre fut a futó? Mindig lemérhető az a 30 centi az út szélétől? Milyen íveket illesszünk a mért pontokra? Nem rossz módszer az a biciklis...

2012. június 16., szombat

Gyermeknapi fizika

Pár hete értesültem a gyermeknapi fizika rendezvényről, már akkor elhatároztam, hogy Eszterrel meglátogatjuk. Tegnap volt az utolsó tanítási nap, hamar hazaengedték őket, délután 3 előtt bringára pattantunk és betekertünk az egyetemre. A gyerekeknek szóló kísérleteket Härtlein Károly tartotta, eddig nem ismertem, de kollégáimról jókat hallottam róla, a honlapja tanúsítja, hogy évek óta rendez kísérleteket kicsiknek és nagyoknak.
Nem csak Eszternek, nekem is nagyon tetszett. Miket tudhattunk meg? Hogyan lehet rakétát csinálni szívószálakból, lufiból vagy porszívó segítségével, hogyan pattanhat még magasabbra egy teniszlabda egy másik labda segítségével, hogyan lehet lebegtetni egy vékony fém fóliát, miért tér vissza a bumeráng, hogyan tudunk egy szög fején egy marék szöget egyensúlyozni, mi lesz a lufival ha cseppfolyós nitrogén öntünk rá, mi az a tűztornádó vagy éppen mi történik egy 7 mm falvastagságú acél petang golyóval, ha homok helyett vízzel töltjük és folyékony nitrogénnel lefagyasztjuk.
 
 
Repült, tört, pukkant minden, a gyerekek le voltak nyűgözve. Legközelebb Mikuláskor lesz hasonló gyerekrendezvény, csak ajánlani tudom, még olyan kicsiknek is, akiknek még nincs fizika órájuk a suliban.

2012. június 12., kedd

Gaudi

Építészetről már írtam korábban, azóta tavaly ősszel is eljutottam Barcelonába, most 3 napra érkeztem egy barátommal, ebből az első napunk szabad volt. Így már reggel a reptéren nagyjából elhatároztuk, hogy a napot Gaudinak szenteljük. Korai géppel érkeztünk, minden simán ment, délelőtt 10 körül már elfoglaltuk a szállást Barcelonában. Az első képem 4:43-kor készült még Budapesten a taxiban, elfelejtettem kikapcsolni a vakut, de így lett jó :)
11-kor már megvettük a jegyet a Casa Milá-ba, közismertebb nevén a La Pedrera-ba. Hatalmas lakóház, gyönyörű udvarral és klassz tetőterasszal. Sajnos csak a telefont vittem magammal, de így is látható a képeken, aminek kell.
 
 
A következő állomás a Csontok háza, a Casa Battló volt. Kisebb területen még több Gaudi. Még érdekesebb formák, még több szín, klassz kis belső udvar és persze tetőterasz.






Ezután jött a nagy dobás, a Sagrada Família. Amikor utoljára voltam bent, még kerítésekkel lehatárolt munkaterületek voltak betonkeverőkkel és szerszámokkal. A belső tér 2010-ben készült el, XVI. Benedek akkor szentelte fel, mint bazilikát. A turisták százai ma se tudják elnyomni a flexek hangját még bent sem, de a látvány lenyűgöző. A kiállításokon megtanulhattuk, hogyan modellezte Gaudi az épületet, hogy jutott el az egyszerű formáktól a hiperboloidokig. Zseniális építész volt, nem kérdés.

 
 
Könnyű paella után levezetésként a Park Güell-t látogattuk meg, itt van a ház, ahol Gaudi 1906 és 1925 között élt. Bementünk, megnéztük, de itt a lényeg a park volt a szép kilátóteraszokkal, olyan hidakkal és árkádos átjárókkal, amik mintha a földből nőttek volna ki.







2012. június 9., szombat

Dobogókő 2012 június

Mindenkinek más miatt fontos, Kádár állítólag ide jött ki rövid sétákra, ha ki akart kapcsolódni, turisták ezreinek ez a végcél a Rám-szakadék után, motorosoknak élvezetes hegyi útvonal (emiatt ki is van plakátolva az alsó szakasz véres bukósisakokkal és motor roncsokkal). A hazai bringások között közkedvelt emelkedő, de talán csak azért, mert nem bővelkedünk magas és meredek hegyekben. Amióta van országúti bringám, nekem is évi rendszeres program a csobánkai elágazástól időre feltekerni, még egy év sem telt el, hogy beszámolhattam a rekordidőmről.
Ma ismét megérett az elhatározás és megcsináltam. A körülmények nem voltak éppen ideálisak, bőséges vacsora után fél 7-kor indultam. Ezúttal Csobánkán parkoltam le, van, hogy Pilisszentkereszten állok meg és a Csobánkáig tekerést tekintem bemelegítésnek. A futással ellentétben bringánál nem érzem kritikusnak a bemelegítést, úgyhogy az elágazásnál már indítottam is az órát. A Pilisszentkereszt tábla megvolt 17:45 alatt, után a pilisszántói elágazás 20:15, a szentléleki elágazás 37:40 és végül 46:07-et mutatott az óra, amikor lefékeztem a dobogókői kútnál.
A körülmények sosem ideálisak, tele hassal nem olyan jó tekerni (bár nem vagyok rá különösebben érzékeny), az első átdobóm lefelé csak hosszas szenvedés és cipővel rugdosás után működött, úgyhogy az első lejtő után lent hagytam a láncot, valamint a szentkereszti fal után szokatlan szembeszél volt egy jó darabon. Viszont felavattam a tavalyi fejlesztést, a frankó duplafalu alufelniket, remélem ezek már jobban bírják. A legfontosabb persze az elszántság, tényleg jó időt akartam futni és sikerült is, megvan az új rekord!

2012. június 7., csütörtök

Luna

Öcsémék kutyáját hívják is, egy kölyök Beagle, pár hete van náluk. Készültünk az érkezésére, apámmal felújítottuk néhai Brúnó kutyám házát, öcsémék tágas kennelt építettek neki. Egyelőre mind a kennel, mind a kan rottweiler háza egy picit túlméretezettnek tűnik, de 1-2 hét alatt belakta a területét. A lányok persze imádják, "Nekünk is legyen kiskutyánk!". Bálint nagyon érdekesnek tartja, de figyelni kell rá, mert úgy tekinti, mint valami fullextrás plüssállatot, meg kell tanulnia, hogy nem lehet akárhogy és akárhol megfogni.
Számomra ideális, amikor hiányzik a gyerekeknek, lehet menni öcsémékhez, de nem nekünk kell takarítani utána :) Remélem simán beilleszkedik majd...

2012. június 6., szerda

poroszos iskola

Mária Terézia 1777-ben a Ratio Educationis-szal állami felelősség alá helyezte a közoktatást (azóta van tankötelezettség is), eddig szokták visszavezetni a mai sokat dicsért és sokat szidott "poroszos iskola" történetét. De miért is poroszos, mit is takar ez a kifejezés? Hallottam egy rövid interjút Horváth Tibor oktatáskutatóval (vagy "csak" az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa?), ő úgy foglalta össze, hogy a poroszos iskola az egyén érdekeit a közösségé alá helyezi, államilag szabályozott, centralizált és képviseli a nemzeti érdekeket. Nem a szigorúsága miatt poroszos, ilyen szempontból az angliai oktatás sokkal szigorúbb, ahol a 20. században sokkal tovább volt elfogadott a testi fenyítés.

Mostanában kezdtünk el agyalni azon, hogy Eszter (és később Emma, Bálint) hogyan végzik majd az általános iskolát, gimnáziumot. Azaz 4+8, 6+6 vagy a hagyományos 8+4-es rendszerben? Egyelőre azon vagyunk, hogy döntsenek a körülmények, megmarad-e az osztály (most általunk jónak ítélt) színvonala ötödiktől is, ugyanígy tetszeni fognak-e a tanárok a felső évfolyamon is stb. Elfogultak semmiképp nem vagyunk, a Waldorftól az egyházi sulikig minden szóba jöhet. Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, akkor azt látom, hogy az iskola nem határozta meg alapvetően későbbi fejlődésem, tulajdonképpen az egyetem felülírt mindent. Persze lehet, hogy tudat alatt segített az orientációban, nameg a gyerekkori egyéb, iskolához valamilyen szinten köthető élmények is fontosak. Az interjú végén a szakember is ezt mondta: ha annyira nagy befolyása lett volna az alsó szintű iskolának, akkor most a szocializmus tanai szerint gondolkodnánk. Az általános iskolát még én is a múlt rendszerben végeztem és nem sok hatását érzem, se negatív, se pozitív értelemben. Az biztos, hogy sokkal több múlik a gyerek képességein és hozzáállásán, de azért jó lenne, ha ezt a 12 évet minél kellemesebben töltené. Szerencsére egyelőre az első néggyel jól állunk.

2012. június 5., kedd

Galaxy Mini

Réka telefonja, különösen az akkuja a végét járta, gondoltam itt a remek alkalom nála is "okosítani". Vettem egy Samsung Galaxy Mini telefont, ez amolyan belépő szintű androidos ketyere. Egyelőre nagyon tetszik neki (pl. kertben olvasni az új emaileket), bár pár funkciót elég bonyolult beállítani, pl. előbb facebookozott a telefonján, minthogy rájöttünk volna, hogyan lehet a figyelmeztető jelzéseket beállítani a naptári teendőkhöz :)

2012. június 4., hétfő

szótagok? szórend? jambusok?

Egy rádióinterjúban érdekes nyelvi dolgokat pedzegettek. Nézzük Himnuszunk második versszakát:

Őseinket felhozád
Kárpát szent bérécre,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Sokszor úgy szavalják, hogy a merre kérdő értelemben szerepel, pedig itt egyértelmű, hogy a jelentése "amerre". Ez nem feltétlenül archaikus, példaként hozták fel, hogy van mai reklám is, melynek egy része "Legtöbb, mi adható!". Van persze olyan szó, melyet már csak egy értelmében használunk, a habjai akkoriban a hullámai szónak felelt meg.

A "hogy" szó hogy-ahogy kétfajta értelme ma is sokszor előkerül, de van, amikor talán a költő sem akarta egyértelműsíteni, hogy melyikre gondol, nézzük József Attila: A Dunánál versének első versszakát:

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Itt is inkább ahogy úszik a dinnyehéj és ahogy fecseg a felszín, de nem egyértelmű. Arról nem is beszélve, hogy egy plusz szótaggal "nem jönne ki a jambus" :)

Érdekes példa a Miatyánk imádság, mely korábbi fordításokban így kezdődött:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben
Manapság meg inkább
Miatyánk, ki a mennyekben vagy

Károlyi fordításakor ez még nem volt a magyarban ennyire hangsúlyos, egy mai fülnek az első verzió inkább létezést állítana (ami különösen Károlyi idejében nem volt kérdés), a másikban pedig a "helyszín" hangsúlyozása kerül előtérben.

2012. június 1., péntek

Bálint bringa

Előszedtem öcsémék padlásáról a lányok bringaülését, lássuk, Bálint mit szól hozzá! Elsőre megtetszett neki, még a sisak sem zavarta. Vasárnap csak Eszterrel túrázgattunk a környéken, hétfőn már Emma is csatlakozott hozzánk. Olyan mint a babakocsizás, csak erre nem álmosan visszük és sokkal sűrűbben történnek az események, nem állunk meg minden kutyánál, csak úgy kapkodja a fejét.
 
Emlékszem, Esztert csak 2 éves korában kezdtem bringán cipelni, a kobak ugyanaz volt:
Persze ilyenkor nincsenek hosszabb távok (<1 óra), nincs terepezés és nagy sebesség sem. Mégis élvezetes, plusz egy apás program.