Egy rádióinterjúban érdekes nyelvi dolgokat pedzegettek. Nézzük Himnuszunk második versszakát:
Őseinket felhozád
Kárpát szent bérécre,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Sokszor úgy szavalják, hogy a merre kérdő értelemben szerepel, pedig itt egyértelmű, hogy a jelentése "amerre". Ez nem feltétlenül archaikus, példaként hozták fel, hogy van mai reklám is, melynek egy része "Legtöbb, mi adható!". Van persze olyan szó, melyet már csak egy értelmében használunk, a habjai akkoriban a hullámai szónak felelt meg.
A "hogy" szó hogy-ahogy kétfajta értelme ma is sokszor előkerül, de van, amikor talán a költő sem akarta egyértelműsíteni, hogy melyikre gondol, nézzük József Attila: A Dunánál versének első versszakát:
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Itt is inkább ahogy úszik a dinnyehéj és ahogy fecseg a felszín, de nem egyértelmű. Arról nem is beszélve, hogy egy plusz szótaggal "nem jönne ki a jambus" :)
Érdekes példa a Miatyánk imádság, mely korábbi fordításokban így kezdődött:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben
Manapság meg inkább
Miatyánk, ki a mennyekben vagy
Károlyi fordításakor ez még nem volt a magyarban ennyire hangsúlyos, egy mai fülnek az első verzió inkább létezést állítana (ami különösen Károlyi idejében nem volt kérdés), a másikban pedig a "helyszín" hangsúlyozása kerül előtérben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése