Dobogókő 2012 június

Mindenkinek más miatt fontos, Kádár állítólag ide jött ki rövid sétákra, ha ki akart kapcsolódni, turisták ezreinek ez a végcél a Rám-szakadék után, motorosoknak élvezetes hegyi útvonal (emiatt ki is van plakátolva az alsó szakasz véres bukósisakokkal és motor roncsokkal). A hazai bringások között közkedvelt emelkedő, de talán csak azért, mert nem bővelkedünk magas és meredek hegyekben. Amióta van országúti bringám, nekem is évi rendszeres program a csobánkai elágazástól időre feltekerni, még egy év sem telt el, hogy beszámolhattam a rekordidőmről.
Ma ismét megérett az elhatározás és megcsináltam. A körülmények nem voltak éppen ideálisak, bőséges vacsora után fél 7-kor indultam. Ezúttal Csobánkán parkoltam le, van, hogy Pilisszentkereszten állok meg és a Csobánkáig tekerést tekintem bemelegítésnek. A futással ellentétben bringánál nem érzem kritikusnak a bemelegítést, úgyhogy az elágazásnál már indítottam is az órát. A Pilisszentkereszt tábla megvolt 17:45 alatt, után a pilisszántói elágazás 20:15, a szentléleki elágazás 37:40 és végül 46:07-et mutatott az óra, amikor lefékeztem a dobogókői kútnál.

A körülmények sosem ideálisak, tele hassal nem olyan jó tekerni (bár nem vagyok rá különösebben érzékeny), az első átdobóm lefelé csak hosszas szenvedés és cipővel rugdosás után működött, úgyhogy az első lejtő után lent hagytam a láncot, valamint a szentkereszti fal után szokatlan szembeszél volt egy jó darabon. Viszont felavattam a tavalyi fejlesztést, a frankó duplafalu alufelniket, remélem ezek már jobban bírják. A legfontosabb persze az elszántság, tényleg jó időt akartam futni és sikerült is, megvan az új rekord!