Olvastam egy cikket a maratoni táv fotogrammetriai méréséről. Persze, le lehet mérni fotók alapján is, de hogyan csinálják ezt ma? A szabványos maratoni hossz az IAAF (Nemzetközi Atlétikai Szövetség) előírásai alapján minimum 42 195 m, maximum 42 237 m lehet, azaz a minimumhoz képest max. 0.1% (42 m) eltérés megengedett. A távot a futók által választott legrövidebb úton kell mérni, ami az úton az út szélétől vagy járdaszegélytől 0.3 méterre, út menti akadály (pl. fa, fal, kerítés) esetén attól 0.61 méterre halad. Ma a hitelesített biciklis távmérést alkalmazzák, a bringa távmérőjét (Jones számláló méri a fordulatszámot) egy 300-500 méteres sík szakaszon mérőszalag segítségével kalibrálják, a távot oda-vissza megmérik és csak akkor fogadják el, ha az eltérés 0.1%-on belüli, egyébként harmadszor is meg kell mérni.
Milyen maradi módszer, gondolhatnánk, de nem olyan egyszerű alternatívát találni. A futók által használt ideális nyomvonal annyira tagolt és nehezen modellezhető (használt ívek geometriája), hogy a műholdas helymeghatározás nem reális opció. Kézenfekvő a cikkben is tárgyalt légifényképezés alkalmazása, de ott a nyomvonal láthatóságán (pl. fák takarhatják az útvonal jelentős részét, akár kanyarokat is) kívül a pontosság szintén probléma. Ugyanis térbeli nyomvonalat kell mérni, az útvonal lejtőket és emelkedőket tartalmaz, ehhez nagy átfedéssel, biztosan egymáshoz illeszthető, jó felbontású fényképeket kell készíteni. Ha az előállított modellben minden pixel térképi koordinátáját meg tudom határozni, akkor is ott a kérdés: merre fut a futó? Mindig lemérhető az a 30 centi az út szélétől? Milyen íveket illesszünk a mért pontokra? Nem rossz módszer az a biciklis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése