Idegen helyen, külföldön többnyire a spontán programok bizonyulnak utólag emlékezetesebbnek, sokszor éreztem úgy némi tájékozódás után, hogy milyen kár, hogy nem néztem utána előtte, mert akkor ezt és azt is megnéztem volna. Most a barcelonai út után nézegettem egy Sagrada Familia-ról szóló könyvet és ugyanezt éreztem. Ez egyúttal jó is, érdekes lesz ismét meglátogatni, akkor majd megnézhetem azokat az érdekességeket, melyeket a könyvben láttam. Össze is írok párat, jó lesz elővenni a következő barcelonai út előtt:
-az apszis homlokzatán a gonoszt megtestesítő kétéltűeket és hüllőket (kaméleon, béka, gyík, szalamandra, csiga stb.).
-az oszlopok talapzatát díszítő állatokat (pl. teknősök).
-a Remény bejáratán a római katonát az ártatlan csecsemőkkel.
-a Passió homlokzaton az eseményeket időrendben felfűzve végignézni az utolsó vacsorától Jézus temetéséig.
-a korbácsolás szobrának szimbólumait.
-a csúcsokat díszítő különféle kereszteket és színes gyümölcsöket.
Gaudi ma is szokatlan módszereket alkalmazott a modellezéshez. A keresztre feszített Jézus modelljét tükrökkel körberakva fotózta, így kaphatott képet minden látószögből egy időben. A jellegzetes, hosszúkás harangtornyokat többek között az emberi tornyok (castell-ek) ihlették, melyek a gondos harang választás és a tornyok akusztikus tervezése (pl. lefelé irányuló terelőlapok) miatt funkcionálisan is tökéletesek. Az ívek és tartók erőjátékát kötélvázra függesztett súlyokkal modellezte és még számos módszer, amiben nekem az egyediség tetszik, az a bátorság, ahogy ilyen nagy dolgok tervezésénél is új dolgokhoz nyúlt.
A bazilika tervezését és építését amúgy nem Gaudi kezdte. Francisco Villar építész egy neogótikus templomot tervezett, 1882-ben kezdték az építkezést és a templom alatt lévő kriptával már el is készültek, amikor 1883-ban Gaudi átvette az építkezés felett az irányítást. Akkor 31 éves volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése