Balaton hajnalban

Évi rendes nagycsaládos balatoni nyaralásunkat töltjük, szombat reggel érkeztünk. Szombat este a gyerekek 10 óra után feküdtek le, de ez nem akadályozta meg Bálintot, hogy 5-kor keljen. Ilyenkor nagy eséllyel elég 5-10 percet sírnia, hogy újra elaludjon, de ez egy szálloda, ráadásul egy szobában vagyunk a lányokkal, ők is elkezdtek forgolódni, úgyhogy elvittem Bálintot sétálni. Érdekes a Balaton hajnalban, a szálloda kikötőjében 1-2 hajón volt csak némi pakolászás, sok helyütt még a fedélzeten és kabinokban horkoltak.

 

 

 

A kikötőig a sétányon meglátszottak a szombat éjszaka nyomai, de a pár kómás fiatal viszonylag kevés szülőt tudott csak megbotránkoztatni reggel 6 előtt.

A Tagore sétányon felfedeztem egy Ultrabalaton frissítő állomást, meg is mozgatta a fantáziámat, van még cél a maraton után. Ez épp a 203.8-ik kilométer, innen már csak bő 8 km a tihanyi Belső-tó, a cél. A futók különböző állapotokban haladtak el itt, volt aki alig élt, látszik, hogy leragad a szeme, de többnyire valószínűleg nemrég pihentek, mert beszélgettek, jó tempóban futottak. Többnyire kerékpáros kísérőkkel mentek, már szervezem a váltást :)

 

 

És hogy miért Tagore? Egy indiai költő, Rabindranath Tagore 1926 környékén itt gyógyult meg, ültetett egy fát, azóta egy csomó indiai híresség tett hasonlóan. Az alkalomra írt verse engem nem győzött meg, de ez a faültetési hagyomány tetszik, a sétány pedig tényleg Balatonfüred ékessége, még a vasárnap hajnali foltokkal és eldobált műanyag poharakkal is.