Triple-E és a SOLAS

Elgondolkodtam ezen a cikken. Hogy miért nem építenek szélesebbet, megértem (át kell fűzni pár csatornán a hosszú utakon), a merülési mélység is fontos szempont (kikötői korlátok, mint a cikk is említi), de például milyen magasan lehet felpúpozni a konténereket egy hajón? A Triple-E hajóosztály leírásában akadtam a SOLAS tengerbiztonsági egyezményre, melyet amúgy a Titanic katasztrófája után hoztak létre. Ennek a Wikipedián is említett V/22-es szabályzata (navigation bridge visbility) megtalálható ITT, melyben számos érdekesség található. Például a hídról semmi nem gátolhatja úgy a kilátást, hogy a tenger felszíne legalább 2 hajóhossznyira vagy 500 méterre (amelyik kisebb) ne látszódjon. Nem tudom, itt melyik teljesül:

A szabályzat egy később pontja még arra is kitér, hogy a híd ablakainak (melyeknek dőlésszöge a tükröződésmentesség miatt szintén szabályozott) alsó éle semmiképpen sem akadályozhatja a fentinek megfelelő kilátást. Sőt, az ablak felső élének olyan magasan kell lennie, hogy a hullámzásban bólogató hajóból is szabad kilátás legyen előre 1.8 méteres szemmagassággal. Ez utóbbi külön engedéllyel csökkenthető egészen 1.6 méterig. Az oldalra kilátás is szabályozva van, méghozzá a híd szárnyairól és a kormányállásról külön-külön és a hídról a hajó mindkét oldalára szabad rálátást kell biztosítani. Érdemes megnézni a többi pontot is, pl. hol kell korlátot elhelyezni, melyik ajtó nyitható csak bentről stb. És még azt hittem, a repülésnél nincs semmi jobban szabályozva.

utolsó nap - korona

Na, vajon melyikben érzem jobban magam?

 

Könnyű kérdés :) Miután négyszer is megkoronázhattam itt tartózkodásom alatt a napjaim egy-egy klassz futóedzéssel, ma nyakkendőt kellett kötni, végül is a mai eseményért jöttem ide és töltöttem itt 6 éjszakát. A program, bár nagyon klassz helyen, a Grande Arche-ban volt, azért mégiscsak reggel 8-tól délután 5-ig "viselkedni kellett", így alig vártam már, hogy a szállodában a havas eső ellenére magamra vegyem a piros-fekete szerkómat és egy utolsó körre kimenjek a Szajnához, jöjjenek a szokott képek.

 

 

Bois de Boulogne

Nem sokáig halasztottam a látogatást a Bois de Boulogne parkba. Ma is kb. 3-kor lett elegem a munkából (ma ráadásul korábban is keltem), felvettem a futócuccom és kimetróztam a parkba. A lóversenypályától indultam és a park keleti oldalán futkároztam a tó körül, nagyon szép ösvényeken. Visszafelé kimelegedve már nem akartam metrózni, szerencsére az Eiffel-torony mindig segít a tájékozódásban, könnyen hazafutottam, így ma is sikerült 10 km feletti távot teljesíteni. 7 alkalommal futottam eddig Párizsban, összesen kb. 70 km-t, ez alapján ez nekem jó futóterep, otthon átlagosan 8 km-es egy futóköröm. Lassan átmegyek futóblogba :)

 

 

 

 

 

Mlodinow - futás - fáklya - Le Grand Bistro

Otthon még a mostani párizsi utam fénypontjaként egy futóversenyt terveztem. Nagy nehezen találtam egy párizsi versenyt, amit ráadásul egy metro megálló közelében rendeznek, ami 20 percnyre van a szállásomtól (a verseny utáni hazatérés szempontjából nem mindegy). Egyik itteni barátom kicsit utánaolvasott a francia nyelvű honlapon és kiderítette, hogy orvosi papír is kell hozzá (kb. 25 EUR-ért csinálnak). Szombaton felhajtani egy orvost, időpontot kérni, elmenni, kivárni... szóval ez már túl sok macerának tűnt, inkább lemondtam róla és maradtam a saját kis futóköreimnél.
Kései kelés után szokásos sarki kávézómban fogyasztottam (hosszasan) a capuccinot és a lekváros-vajas bagettet, miközben a Mlodinow könyv egyik utolsó fejezetét olvastam (erről még később).

Utána dolgoznom kellett, csak akkor álltam fel az asztaltól és ugrottam ki egy (tonhalas-tojásos) bagettért, amikor jöttek takarítani. Kb. délután 3-g bírtam, akkor elmentem futni. Eredetileg hosszabb távot akartam és bár valóban többet futottam, mint eddig (ezúttal  12 km-t), a szemerkélő hóesés és a csípős hideg miatt inkább nagyobb tempót (5'12"/km) diktáltam a hosszabb táv helyett (15 km-t terveztem). A Nikeplus hőtérképe szerint a Bois de Bologne park (a Hyde Parkkal ellentétben ez viszont már 2.5-szer nagyobb a Central Parknál) is rendkívül népszerű a futók körében, ráadásul ott még sosem voltam. Na, majd legközelebb...

 

 

 

Új helyen nem futottam, de lefotóztam az alagutat (Pont d'Alma), amely felett már számtalanszor elmentem, de csak a tegnapi túrán tudtam meg, hogy itt karambolozott Diana hercegnő és az alagút bejárata feletti fáklya (a Szabadságszobor fáklyájának mása) Diana nem hivatalos emlékhelye lett.

 

Röviddel a hotelbe visszatérésem után elindultam a latin negyedbe, egy kedvenc éttermünkbe (Le Grand Bistro - többször voltunk már itt Rékával), megünnepelni a minden szempontból fárasztó napot. Nem szoktam egyedül étterembe járni, ha külföldön egyedül vagyok, általában valamilyen gyorséttermet választok. Ezúttal csak egy papír és egy toll volt a társaságom, nem is rossz, legközelebb is meghívom őket :)

A menü már nem is lehetett volna franciásabb, sem közhelyesebb: hagymaleves, raclette háromféle hússal (marha, kacsa, csirke) és szószokkal, desszertként créme brulée és egy üveg bordói.

 

 

 

Segway túra

Rég ki akartam próbálni a Segway-t, az alkalmazott technológia is lenyűgöző, de még jobban izgatott, hogy milyen lehet menni vele.

Több városban láttam már, hogy turisták kisebb csoportjának Segway-es idegenvezetést tartanak, most Párizsban ilyenhez csatlakoztam én is a citysegwaytours.com szervezésében (mint kiderült, Budapesten is van). Láttam a honlapukon, hogy téli időszakban 9:30 és 14 órakor vannak túrák, általában előjegyzés szükséges és bár kicsit elcsúsztam reggel, de hétvégére rossz időt mondanak, így úgy döntöttem, megpróbálom. Mire odaértem, már elkezdődött a 9:30-as túra oktatása, gyorsan aláírtam a papírokat; egyrészt nem vállalják értem a felelősséget ha belerongyolok a Szajnába, másrészt szépen leapasztják a kártyám, ha tönkreteszem az 5000 Eurós vasukat, valami ilyesmi lehetett a papíron, én csak gyorsan töltöttem ki az adataim, hogy elérjem a csoportot. Nos, kiderült, hogy a csoport egy roppant kedves középkorú kanadai párból állt (már egy hónapja lefoglalták) és még csak pár perce tartott az oktatás. A vezetőnk egy amerikai csóka volt, 3 éve él itt, egy párizsi lányt vett feleségül. Megmutatta, hogyan kell használni a kütyüt, a következőkre kell figyelni. Felszállásnál egy kézzel a kormány közepét kell fogni és viszonylag gyorsan kell mindkét lábbal felpattanni. Innen minden egyszerű, meg lehet két kézzel fogni a kormányt és a giroszkópok segítségével nem taknyolunk el. De tényleg :) Ha előre helyezzük súlypontunk, azaz mintha a lábujjainkat nyomnánk le, akkor előre megy, ha balra toljuk a kormányt (nem forgatni kell, hanem a haladási irányra merőlegesen mozdítani), balra, ha jobbra, akkor jobbra. Ha meg akarunk állni, be kell rogyasztani és kinyújtani karunkat, így súlypontunkat hátra helyezzük és lelassítunk. Lehet vele tolatni is, egy helyben megfordulni, de a kormányt elengedve ácsorogni is. Leszállásnál kezdőknek érdemes szintén egy kézzel középen fogni a kormányt és gyorsan lelépni egymás után mindkét lábbal. Először fura, de gyorsan meg lehet szokni. Parkolni úgy lehet, hogy leszállunk egy fal vagy magasabb járdaszegély előtt és finoman nekibillentjük. Ha netán elengednénk, a Segway pár méteren belül orra bukik és megáll.

A rövid oktatás utána nyakunkba vettük a várost, az első pár száz méteren a kis utcákban megtanultuk, hogyan lehet járdaszegélyről le-fel ugratni, szűk helyen manőverezni, valamint átkelni az úton a vezető segítségével (megegyeztünk az alapvető karjelzésekben). A Mars mező végénél álltunk meg először, Eiffel-torony, környék építészete, katonai iskola stb.

Következő megállónk az Invalidusok házánál volt, ezt a Rodin múzeum felől (a Gondolkodó az utcáról is látszik, igaz, hátulról) kerültük meg és mentünk a Szajnához. Innen a Concorde térre mentünk, rövid pihenő, lehetett forró csokit venni, wc-re menni.

 

Az biztos, hogy elég megerőltető nulla fokban lassú biciklis tempóban ilyen eszközön, aminek irányításához gyakorlatilag nincs szükség fizikai igénybevételre. Szórakoztattuk magunkat mindenféle trükkel, tánccal, de nem tudtunk igazán felmelegedni. Közben annyira megszoktuk a járművet, hogy már inkább a leesés tűnt nehezebb feladatnak. A kanadai fickónak a Louvre-nál azért sikerült, egy helyben forgolódásnál feszegette a határokat, végül leugrott róla, a Segway pedig 2-3 helyben pörgés után megnyugodott.
Innen más útvonalon mentünk vissza az Eiffel-toronyhoz, nekem leginkább a vezető által választott mellékutcák tetszettek, amikor az ember a látnivalókat fedezi fel, nem feltétlenül lófrál ilyen kis utcákban.

 Nagy élmény volt, bármikor szívesen újra kipróbálnám...

parizer

Tegnap amint a reptérről a szállodába menet bámultam ki a taxi ablakán és először láttam meg az Eiffel-tornyot, ismét megállapíthattam, hogy Párizs a kedvenc európai városom.

Hogy az építészet, az ételek vagy a látnivalók (kb. ebben a sorrendben jutnak eszembe először az ide köthető fogalmak) miatt, nem tudom. Lehet, hogy csak azért, mert viszonylag otthonosan mozgok itt vagy mert mindig sikerült kellemesen eltölteni az időt. A mostani utam is érdekes lesz, ilyen sokat (6 éjszaka) egyszerre még sosem töltöttem itt.
Este 8-kor még elmentem futni egy bő 8 km-es körre, a csípős idő ellenére nagy élmény volt, szép helyeket fűztem fel:

 

Csütörtökön, mint utólag kiderült, elég fárasztó program elé néztem, de az előadásom reggel a legjobb körülmények közt fejezhettem be:

Este 7-re értem vissza a szállásra, egy újabb 8 km-es körrel ünnepeltem a sikeres napot, ezúttal az Invalidusok felé indulva a Champs-Élysées érintésével.

 

 

hol drágább autózni?

Egyáltalán hogyan mérjük? Autóár? Benzinár? Talán, de könnyebben fizeti ki a norvég a 600 forintos benzint, pláne az amerikai a 180 forintosat, mint a magyar a 450-et.
Az Autoexpress február 13-19-i számában készített egy érdekes összehasonlítást. Megnézték, hogy a Föld egyik legtöbb országában kapható autó, a Ford Focus (benzines, 5 ajtós), hol, mennyibe kerül, ott mennyi a benzinár, mennyi az adott alapkivitel (Spanyolországban 1.0-es, 100 lóerős, USA-ban, Kanadában és Mexikóban 2.0-ás 160 lóerős, a többi vizsgált országban 1.6-os 85 lóerős) fogyasztása, mennyi az alapmodell ára és ebből évi 10 000 mérföldes futásteljesítménnyel kiszámították az egy éves használat árát (vételárral együtt). Érzésre az USA-t raktam volna előre, mint ahol olcsó a benzin és az autó is és az Egyesült Királyságot a végére, de nem ez lett az eredmény. Az autó árában a legolcsóbb Oroszország, ott átszámítva 11 418 angol font a Focus, ezután jön Mexikó (£13 229), Kína (£13 277) és az USA (£13 388), a sort Törökország (£16 430), Új-Zéland (£17 392) és a Fülöp-szigetek (£18 880) zárja. Benzinárban az USA a legolcsóbb (£0.55), utána jön Mexikó (£0.56) és Oroszország (£0.65), míg a legdrágábbak az Egyesült Királyság (£1,32), Németország (£1,34) és Törökország (£1,69). Egy éves költség tehát 10 000 mérföldes futásteljesítménnyel, figyelembe véve, hogy az Amerikában kapható modellek többet fogyasztanak (7.8 literes szabványos fogyasztás az 1.6-os 4.9-esével szemben, most tekintsük el ezek valósághűségétől), a vételárral együtt a következő sorrendet adja:

1. Oroszország: £12 031
2. Mexikó: £13 935
3. USA: £14 081
4. Kína: £14 197
5. Kanada: £14 345
6. Argentína: £14 800
7. Egyesült Királyság: £15 246
8. Németország: £15 384
9. Dél-afrikai Köztársaság: £16 012
10. Ausztrália: £16 371
11. Franciaország: £16 857
12. Spanyolország: £17 130
13. Új-Zéland: £18 530
14. Törökország: £18 032
15. Fülöp-szigetek: £19 751

Itthon az 1.0-es (100LE) és 1.6-os (105LE) alapmodellek listaára 4.8M Ft., azaz ~£12 000, 16100 km üzemanyag költsége 4.9 literes fogyasztással, 440 forintos benzinárral ~347 000 Ft., azaz £1 030, az összesített listán tehát másodikok lennénk Oroszország mögött. Már csak azt kellene kiszámolni, mennyi munkaórával lehet az egyes országokban £13 000-ot keresni. Ugyanis ha a hazai árakat normálnánk mondjuk a kezdő német és magyar mérnök fizetéseinek arányával, akkor itthon 1.5 millióért vehetnénk egy új Focust és abba literenként 150 forintért tankolhatnánk.

pápaválasztás - hogyan jön a füst?

A konklávé megválasztja az új pápát, bedobják a szavazócédulákat a kályhába, a Sixtus-kápolna kéményén felszáll a fehér füst (fumata bianca), így tudja meg a nép, hogy megvan a döntés. Ha a füst fekete, akkor a szavazás érvénytelen, még nincs döntés.

Korábban nedves szalmát dobtak be a papírokkal, de így sem lehetett sokszor egyértelműen megállapítani a füst színét, így egy ideje valamilyen vegyi anyag segítségével lesz teljesen fekete a füst, sőt, biztos ami biztos, ha megvan az új pápa, akkor a Szent Péter-bazilika harangjai is megszólalnak.

jobbkormány

Van sok helyen. De Nagy-Britanniában az autókban is. Egy szimulátor kipróbálására és független tesztelési módszerének megtanulására jöttem ide, ha minden jól megy, otthon is kipróbálhatjuk. Alig pár perc kellett csak, hogy teljesen megszokjam a bal oldali közlekedést, a végén már a balra kis ívben vett kanyaroknál sem ugrattam a járdaszegélyre. Pedig a második nap már CAVE virtuális környezetben vezettem 3D szemüvegben és fejmozgás-követéssel. Nem, ezt otthon ezt nem fogjuk csinálni :/

 

városnézés light

Az első napi városnézés után második nap csak 5 körül értem vissza a szállodába, szellemi kimerültségemet sporttal ellensúlyoztam. Hoztam a futófelszerelésem, eredetileg a Hyde Parkban akartam futni, de a sötét miatt csak a szomszédos Regents Parkba mentem és nem bántam meg. Másnap már kora délután végeztem az egyetemen, első utam a British Museumba vezetett. Csak egy bő órát töltöttem ott, egyrészt a görög félkarú szobor mindenhol ugyanolyan, mint máshol, másrészt egy nap sem lenne elég. Majd szép lassan, mint a többit... Ami nagyon tetszett, a főépület csarnoka, az, hogy mennyi iskolás kisgyerek szaladgál és tölti ki a látnivalókról a feladatlapot és a bemutató asztalok, ahol a múzeum személyzete magyarázza el kicsiknek és nagyoknak, hogy minek mi a története, közben lehet pattintott baltáktól ecsetekig mindent fogdosni, kipróbálni.

 

 

 

Utána ebéd a Garfunkel-ben és végre kimetróztam a Hyde Parkba. Direkt a Marble Arch-nál szálltam le, ami a Speaker's corner-nél van, de épp nem beszélt senki, pedig az itteni kolléga szerint az elég vicces tud lenni. 

A park nem nagyon tetszett, a méretei a Central Park-ot idézik (najó, nem, a Hyde 1.4 km2, a Central Park 3.5 km2, de mindkettő baromi nagy), de közel sincs annyira rendben tartva, sem használva a helyiek által. Így hát nyugodt szívvel mentem vissza a hotelba és a futócuccomat felvéve ismét a szép Regents Parkban futottam.

 

Futás után még volt időm zárásig átöltözni és átsétálni a British Library-be. Körbesétáltam a főépületet és megnéztem a kiállításokat, de sajnos az olvasótermekbe nem tudtam már regisztrálni, pedig nem nagy kaland, két független igazolvány kell, melyek egyikén szerepelnie kell a lakcímnek. Van kifejezetten térképeknek dedikált olvasó is, majd legközelebb...

 

Zárásként megnéztem a kivilágított Piccadilly Circus-t, az új Sherlock sorozat (kösz, Nikol! :) feliratainak is ez a háttere, látni kell :) Megdöbbentett mekkora tömeg van, kb. mint a Rambla-n nyáron.

 

 

Szombaton indulás előtt még a helyiek tanácsára kiugrotta Camden Town-ba megnézni a piacot (Notting Hill helyett ajánlották). Reggel 9 körül még csak kipakoltak, készülődtek, van kínai piac és vásárcsarnok jellegű része is. Ami igazán érdekes volt, az egykori lóvásár területe, ahol megtartották az istállók és műhelyek épületeit és azokból alakítottak ki üzleteket.