London Baby!

Ahogy Joey mondta párszor annak idején a Jóbarátokban:

Én is ekkora lelkesedést terveztem korábban első londoni utamra, de az utolsó hetek sűrű napjai, a 3 órai ébredés és egyedüli utazás picit csökkentették az amplitúdóját. Amúgy sima út volt, Wizz (9 napja vettem, a BA már túl drága lett volna), a nagy lábhelyes sorban mellettem sem ültek, Lutonon picit sokat kell gyalogolni, viszont 1 órán belül behoz a busz, nagyon könnyű tájékozódni (kedvenc városaimmal ellentétben itt számomra érthető nyelven beszélnek). A nagyobb csomag és időveszteség miatt eredetileg taxival akartam bemenni, de kiderült, hogy az alsó hangon 100 Font, ráadásul óriási dugó volt, a busz is inkább másfél óra alatt ért be a Baker Street-re (Sherlock Holmes házától mintegy 50 méterre van a megállója :). Lehet még vonattal is menni, de oda külön shuttle kell, kétszer kell sorban állni, a coach pedig 15 percenként jár. Ja, ami a buszon 17 Font, az a terminálban 12.5 (oda-vissza 25), érdemes tájékozódni. A lényeg, hogy ottani idő szerint (mögöttünk vannak egy órával) 10 órára megvolt a szobám, beröffent az internet és még automatát is találtam, ahol tudtam adaptert venni a konnektorhoz, merthogy azt elfelejtettem hozni. Némi munka után nyakamba vettem a várost és rövid emeletes buszozás után olyat próbáltam ki, amilyet még soha: turistabusz. Több társaság több útvonalon utaztatja a népet, több helyen lehet le és felszállni, én az itteni ismerősöm ajánlására a theoriginaltour-t választottam. 26 Fontért (online elővételben csak 23, nagyon rá vannak kattanva, hogy semmit ne helyben intézzünk) lehet venni egy 48 órás jegyet, két napig bármikor bármelyik járatukra felszállhatok, igaz én egyben letudtam, ami első körben érdekelt, így aligha használom ki a lehetőséget. A lényeg, hogy tetszett, ravasz útvonalra felfűzik a legnevezetesebb látnivalókat, közben audiokommentár mondja az érdekességeket. Amikor meguntam és már csak olyan látnivaló volt hátra, amit máskor is érintek, lepattantam róla és visszasétáltam a Trafalgar-ra a Buckingham palota érintésével. Ebédre itteni idő szerint is csak 3 óra után kerítettem sort egy kocsmában, a helyi specialitásként árult sör (ale) érdekes (najó, finom) volt, a fish n' chips pedig.... szintén. Azért egyszer elég volt :) Levezetésként séta a Downing Street 10-hez, Big Ben és London Eye a Westminister hídról, Baker Street-en Sherlock lakása és már rám is sötétedett. Estére már a metrózás is kezd érzésre menni, de a útra lépésnél jobbra nézz szabályra nekem nem árt, hogy minden szélesebb úton felhívják a figyelmem, a balra nézz valahogy túl mélyen rögzült.
Az érdekességekről külön posztot írok majd, mert megérdemlik és még gyűjtöm is őket szombatig, a mai napom képei viszont jöhetnek most: