Ismét a nagyszerű Bryson könyvből példálózom, ezúttal a kiejtés a téma. Először is anyanyelvűek számára is érdekes, hogyan ejtik ki a szavakat és mit "gondolnak" arról, hogyan ejtik ki őket. Azt hiszik azt mondják, later, de valójában úgy hangzik, lader. Ladies helyett inkább laties hangzik, sőt, ha gyorsan beszélnek csak lays. A handbag gyakran hambag, a butter pedig budder, buddah vagy akár bu'r. A granted úgy hangzik grannid, a looked mindig lookt. Néha olyan hangokat is használnak, amelyeknek látszólag semmi keresnivalójuk ott, pl. p az m és t vagy m és s hangok között, így hallhatunk olyan szavakat, hogy warmpth és somepthing. A t amúgy is többször szerepel n és s között, így viszont nehéz kiejtés alapján különbséget tenni a mints és mince vagy a prints és prince között. Néha a betolakodók ott is maradnak, a glimpse eredetileg glimsen volt, a thunder-ben nem volt d (ahogy a német donner-ben nincs is), a stand-ből pedig az n hiányzott, ahogy a múlt idejű alakjából (stood) ma is. A kiejtés okozta rövidülések néha a szavakat is megváltoztatják, a Daisy valamikor day's eye volt, a good bye eredetileg God-be-with-you, a hello valószínűleg whole-be-thou, a shepherd sheep herd, a lord loafward, az every everich, a fortnight (amit az óceán túloldalán nem használnak) pedig fourteen-night. Érdekesek a szinte azonos kiejtésű kifejezések, a többség mégis meg tudja különböztetni a that's tough-ot a that stuff-tól, az I love you-t az isle of view-tól és a gray day-t a Grade A-től.
Bryson a kiejtések tárgyalását a dialektusok értékelésével folytatja, amelybe persze már nem csak a kiejtés tartozik bele. Higgins professzor a Pygmalion-ban állította, hogy Londonon belül két mérföldes pontossággal megmondja a beszéd alapján, ki, honnan jött, néha két utcányi pontossággal is. Az USA-ban az északiakra jellemzőbb, hogy elhagynak szavakat a mondatok elejéről ("This you house?" vagy "You coming?"), de ők nehezebben is tesznek különbséget az ö és ah hangok között, pl. a cot és caught esetén. A délieknek is gondot okoz a különbségtétel egyéb esetekben, pl. a fall és foal között, az oil és all, a poet és pour it, a morning és moaning, a five és far, a sawer és sour, a courier és Korea, és még sok más mellett az are és hour esetében. Néha szomszédos államok között is megfigyelhetők eltérések, a vegetables South Caroline-ban úgy hangzik, vegetubbles, North Carolina-ban pedig vegetibbles. Az elnevezések változatossága talán még szembetűnőbb, ahogy itthon se mindenhol levonó a matrica és partfal a rézsű. Egy 1963-as felmérés az USA-ban 79 változatát találta a szitakötőnek, 130 elnevezést a tölgyfára és 176 nevet az ágyak alatti porcicára (már akinek az porcica, van akinek az is csak kosz).
A társadalmi osztályok is meghatározhatják a kiejtést. William Labov New York városban végzett felmérést, amely az r hangok kiejtését vizsgálta olyan szavakban, mint more, store és car. Az 1930-as években a született new york-iak soha nem ejtették az r-t ilyen szavakban, később rászoktak, de csak néha. Labov kimutatta, hogy az r-ek kiejtése összefüggésben van a társadalmi ranggal, minél magasabb osztályba tartozik valaki, annál gyakrabban használja. Sőt, ugyanazon emberek is egyszer használják, máskor pedig nem. Az eladók az alacsonyabb osztálybeliekkel beszélve nem, magasabbakkal beszélve már igen. Néha a kiejtés változtatásának etnikai okai is lehetnek, az alacsonyabb osztályú zsidó bevándorlók sokszor nyújtott ó hangokat használtak, dog-ot doo-awg-nak, a coffee-t coo-awfee-nek, cup of coffee helyett cop of coffee-t ejtve. Labov arra jutott, hogy a bevándorlók utódai a magánhangzók túlhangsúlyozásával akaratlanul is el akartak távolodni szüleik akcentusától, így teremtve meg újabb izgalmas new york-i akcentusokat.
Az óhazától távolodva, pl. Ausztráliában nem csak új szavak születtek (pl. billabong, bombora, koala, outback), hanem színes szleng szavak is: tucker a food-ra, bonzer az excellent helyett, nong az idiot-ra stb. Rövidítések között is vannak jópofák, footy (football), arvo (afternoon), roo (kangaroo), compo (compensation). Bár Ausztrália történelmileg Nagy-Britanniához kötődik, nyelvészetileg legalább annyira az USA-hoz is, az ausztráloknak a keksz cookies és nem biscuits, a politikusok run for office, nem stand, ahogy Angliában, a családapák station wagon-okat hajtank és nem estate car-okat, a bankban a pénzt teller-nek adják, nem cashier-nek, azt mondják mail, nem pedig post. Írásban is hasonló a helyzet, Ausztráliában labor-t írnak, nem labour-t, na és persze Dollárjuk van, nem Fontjuk.
Az angol változataival foglalkozó fejezetében Bryson arra ad példát, mi történik a nyelvvel ha elszigetelik. Tristan da Cunha (félúton Afrika és Dél-Amerika között az Atlanti-óceánon) hivatalos nyelve az angol, amelyet több tekintetben is sajátosan használnak: nyelvtan: How are you? helyett How you is?, szavak: penguin helyett pennemin, stream helyett watrem, de legérdekesebb az írásmód, nagyon sok szigetlakót Donald-nak hívnak, de valami régi félreírás miatt ezt mindig Dondall-nak írják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése