Stuttgart - Mannheim - Genf

Már 2 éve a Frankfurti IAA-n elhatároztuk Tamás barátommal, hogy megnézzük a Genfi Autószalont is. Azóta ő már Mannheimben dolgozik, unokatesómék pedig Stuttgartba költöztek, adta magát a szalon meglátogatása kis németországi kitérővel. Szerencsére március 14-én reggel fél 5-kor indultunk, akkor kezdődött a hófúvás (Tata után), de még nem okozott fennakadásokat, inkább a nagy szél miatt kellett csak lassítani. Réka vezetett, én hátul szütyörögtem a gépemmel.

Még Ausztriában is elég mostoha időjárás fogadott, Bécs után volt, hogy csak egy sáv volt tiszta, de Németországban már száraz utak és napsütés várt minket.

Stuttgartban meglátogattuk unokatesómékat, sétáltunk, szusszantunk egyet és este értünk Mannheimbe. Pénteken kora reggel indultunk Genfbe, elfoglaltuk a szállást, Réka bement a belvárosba, mi pedig a szalonba (erről majd holnap). 3-4 óra nézelődés, álldogálás, utána dugóban araszolás annyira kimerített, hogy aznapra elég volt Genfből.
Szombaton újult erővel indultunk neki, Réka már tudta a járást, sétáltunk az óvárosban, kávéztunk a tó partján, a végén még a híres genfi szökőkutat is beindították én meg kipróbálhattam a frissített iOS ajándékát, a panoráma funkciót :)

 

 

 

 

 

Hazafelé megálltunk Heidelbergben, utoljára 2000-ben, a karlsruhe-i ösztöndíjam alatt voltam itt, ismét nagyon tetszett. Nekem ez az út is pihentető volt, mert Genfbe már Tamás kocsijával mentünk.

 

 

 

Vasárnap hazafelé már sima utunk volt, az M1-en talán csak 1-2 km-en voltak jégbordák és kisebb hófoltok az úton és persze az elmúlt napok nyomai: magas hófalak az út mellett és legalább 10 helyen átvágott korlátok, eltávolított útelválasztók.

 

 

Klassz túra volt (összesen 3000 km), a gyerekek is jól bírták itthon, úgy látszik, nyugodtan leléphetünk máskor is :) Azért nem mondom, hogy nem örültek nekünk, lefotóztam az ajtónyitás pillanatát: