mobil emlékezet

Az okostelefonom okosságában a kényelmes net hozzáférésen kívül a kameráját szeretem a legjobban. Ott van mindig a zsebemben és ha van fény, hozza egy kis fényképezőgép minőségét. Korábban fényképeket csak utazáskor vagy különleges alkalmakkor készítettem, most visszatekintve egy hónap telefonos képeit feleleveníthetem a hétköznapokat is. Márciusi képeimből (76 db eddig) egy válogatás; családi poszt alert :)
Emma első kilométerei az Esztertől örökölt bringáján:

 Bálint nagyfiús (nem etetőszékes) uzsonnája szüleimnél:

 Nem, nem neveljük lányosan :)

 Eszterrel Izzizünk, de az utolsót még soha nem sikerült kirakni, ezúttal a Thinkfun kifogott rajtunk :)

 Ez a trambulin ma reggel fehér volt. A fű remélem feléled tavasszal, ilyen rossz állapotban még sosem volt.

 Már autózik is néha, igaz, többnyire ételt szállít (vagy szemetet).

 Hallgatókkal (-kat?) szkennelünk.

 Öcsém fát szállít, no comment :)

 Zolit búcsúztatjuk, pár hónapig most az óceán túlpartján ragozza a biteket.

 Eszter nano legoja:

 Nem, mondtam, hogy nem neveljük lányosan! A tesói sem :)

 A Cloud Computing mintapéldája: egy diplomázó hallgatónk olyan állományokkal dolgozik, melyek kezeléséhez kisebbfajta szuperszámítógépre van szüksége, ezekkel egy cégnél foglalkozik. Ha jön konzultálni, csak előveszi a telefonját, összedugja egy monitorral és wifin csatlakozik a céges munkaállomásra és így forgatja a pontfelhőket, mutatja eredményeit. Ennél vékonyabb klienst el sem tudok képzelni :)

 Egyik álmos reggelen a Szilágyin fotóztam le Eszter számítógépének háttérképét, a vicces zsiráfot. Úgy tűnik, tényleg mindenféle képet készítek vele (számomra is meglepő így visszanézve :), ha már mindig itt van a zsebemben...