bringás tábor

Eszter utoljára óvodás korában volt táborban, 1hetes úszótábor Piliscsabán, reggel a buszig kellett csak elvinni, este visszakaptuk. Azóta semmi hasonló, nem gond a gyerekek nyári elhelyezése és tudunk izgalmas programokat is biztosítani. Idén úgy éreztük ez már nem elég, legyenek közösségben, próbáljanak ki valami újat. Az egyik választásunk egy úszótáborra esett Budakeszin, oda majd július végén mennek, minden délelőtt lovas programok, délután úszás, szép környezet, profi oktatás, reméljük élvezik majd. A másik most ért véget pénteken, az úszóhoz képest amatőr tábor, két fiatal fiú szervezi, a programok bringatúrák köré szerveződnek. Gyerekekre sisak, kukásmellény és hajrá! Hétfőn a Budai várba tekertek el, kedden a Rózsika forráshoz Solymárra, szerdán a Csillebérci kalandparkba (a Városmajorból fogassal mentek fel), csütörtökön a Margit szigeten nézték meg az állatokat, pénteken a hőségriadó miatt a táborban (Hidegkúti SC telepe) maradtak, számháborúzni, kézműveskedni.
A napi 20-30 km tekerés ilyen terepen eleve megterhelő a 1-6-ik osztályosoknak meghirdetett gyerekeknek, szerencsére Eszter és Viki jól bírták, van jó bringájuk és sokat biciklizünk is velük. A biciklin amúgy nem sok múlik, volt egy sovány kislány egy rózsaszín, váltó és első fék nélküli kontrás bringán, állítólag remekül tartotta a lépést és volt egy lány szuper cangán, aki az egyik túrán már sík úton is tolta.
De ennyi "utaskilométeren" mindig történik is valami. Az első nap Emese esett el, olyan mélyen belefúródott valami a térdébe, hogy a másnapot ki kellett hagynia. A második nap Gyuri olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört a keze. A harmadik nap volt számunkra a legijesztőbb, akkor minket hívtak fel, Eszter unokatesója, Viki esett el a János-hegy oldalában. Beütötte az oldalát, a csuklóját, lezúzta a fél arcát, de ez még belefér, ilyenért fel se hívnak, de szétnyílt a bőr az állán. Szerencsére 5 percnyire voltunk a helyszíntől, azonnal érte mentünk, az orvosnál se várakoztak, ott öcsém átvette, beküldték őket a Jánosba összevarrni. Szerencsére mégsem kellett varrni, csak összehúzó tapaszt tettek rá. Most az álla bekötve, szeme feldagadva, így várjuk a következő tábort bő egy hét múlva. A hátralévő két napon már nem volt ilyen esemény. Alapvetően sportos fiúkra van kitalálva, de nehéz szűrni a jelentkezőket és pl. Viki esetében akkor is megtörténik a baj, ha csak hármasban tekerünk a János-hegy oldalában. Azért persze elgondolkodtatott, hogy mi a helyes hozzáállás, elengedni ilyen veszélyes helyekre vagy sem, de végülis úgy érzem, ez még belefér. Nagyon szeretném például, hogy lovagoljanak és mégsem engedem őket (én félek), más meg úszni nem engedné, úgy látszik elég nagy részben a szülő félelmeitől függ, mit is sportol a gyerek.