Ezen a héten a gyerekek
úszótáborban vannak. A tábor az
OORI területén van, bár a címe Budapest, ez már nekem Budakeszi. Minden délután van úszásoktatás, mindenkinek a szintje szerint az OORI új uszodájában. Délelőttönként többnyire lovasprogramok, tegnap lovagoltak és íjászkodtak, ez lesz holnap is, pénteken lovaskocsikáznak majd. Reggelente elviszem négyüket kocsival a táborba, lekapom a bringát a csomagtartóról és a Jánoshegy oldalában tekerek az Istenhegyi útig, onnan lezúzok a Villányira. Visszafelé izgalmasabb, az Istenhegyi út még kényelmes, viszonylag enyhén emelkedik, viszont még ilyenkor is viszonylag forgalmas, egy-egy busz bűze hosszú másodpercekig zavaró. A csendesebb Hegyalja út felől a Farkasréti temetőt megkerülve viszont olyan 50-100 méteres falak vannak, melyeken nem lehet normális szinten tartani a pulzust. Igaz, elöl kis kerékre elvből nem váltok, ez nem gyerekbicikli :)
A Tündérhegyi úton, illetve a Farkasréti felől a Rácz Aladár utcán és Melinda úton gyönyörű a kilátás, csatakosan nem volt kedvem fényképezőgéppel vacakolni, a telefonommal azért lőttem pár képet:
Megy a csipet-csapat a táborba.
Hazafelé elhagyva a Farkasréti temetőt, itt már nyertem némi magasságot.
Kilátás a Rácz Aladár utcáról.
Ez már a Mátyás király úton, még közel a Normafához.
Tündérhegyi út, kb. az előbbi képen látható
Erzsébet kilátó vonalában.
És végül az útvonal, óra szerint 34 km, kb. 19 km/h körüli átlagot hoztam, szerencsére a hegyekről le is kell gurulni :)
Már csak egy kérdés maradt, ki az a Rácz Aladár? A hozzám hasonló tudatlanoknak a megfejtés:
Kossuth-díjas cimbalomművész. Idézet a Wikipedia oldaláról: "
Három és fél éves korától brácsás édesapjától – aki egy kis cimbalmot készített neki – tanult hallás után zenélni. 8–9 éves korában már apja zenekarában játszott." Ilyenkor mindig leesik az állam. Pedig láttam már három és fél és 8 éves gyereket is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése