Délelőtt Tirana, megnéztük Hodzsa egykori rezidenciáját, az elzárt
negyedet, a követségek utcáját, majd a Szkander Bég téren (múzeumok, opera,
óratorony stb.) keresztül indultunk vissza.
Hodzsa-ház:
Boszniában
a régi Mercedesek (W124 és W201) és Volkswagenek (II-es és III-as Golfok)
voltak a jellemzőek, Montenegroban a Volkswagenek (II-es, III-as és IV-es
Golfok) vannak túlsúlyban, Albániában mindkét márka erős, fűszerezve egy kis
moszkvai feelinggel, új, nagy, sötét terepjárók és luxusautók, mondjuk itt
legalább nem annyira nyomulósak. Aki esetleg benyalja a futást, annak jó
vételnek is tűnhet ez a Vito :)
Nem
annyira meglepő, volt az út mellett B.Petrol és ESO kút is :)
Nem
egy Hongkong, de látszik, hogy a fejlődés megelőzte a szabályozást.
A
Bubit itt megcsinálta a Rafi. Nem bonyolították túl, semmi spéci bringa, egy
vasrúdra (végén lakattal) vannak felfűzve:
Seprőgyártás
helyi anyagból.
Remélem
nem rombolják le a múzeum homlokzatát, illik a környezetébe:
Ezt
a sárga taxis fóliázást is már rég megoldották:
SzkanderBég büszkén feszít:
Indulás előtt Mr. Hotel (a pincér mutatta be így a tulajdonost)
meghívott egy-egy italra, utána Durresbe mentünk. Durresből indulnak a kompok
Olaszországba, de itt van Albánia leghíresebb üdülőövezete és tengerparti
strandja is, 2x2 sávos autópályaszerűségen lehet fél órán belül ideérni a
fővárosból.
Durresben leparkoltunk a főtéren és megnéztük a 2. Századi
15-18 000 férőhelyes amfiteátrumot, a gladiátorok és oroszlánok kijáratait
és pár belső folyosót egész jó állapotban tártak fel, egy híres mozaik is megtekinthető
az amfiteátrum kápolnájában.
Ebédre grillezett hús és sült hal, ami egyébként salátával és itallal
együtt kevesebb volt, mint 5000 ft., Dubrovnikban az előétel többe került.
Általánosságban elmondható, hogy a hazaihoz hasonló vagy alacsonyabb árakkal
találkozni, a vendéglátóhelyeken meg egyértelműen olcsóbban lehet fogyasztani
(majdnem féláron).
Ebéd után megkerestük a strandot, nem volt egyszerű, mert a
városközponthoz közeliben nem lehet fürdeni, a távolabbinál is meg kellett keresni
azt a részt, ahol az emberek fürödnek és nem csak az összeszedett moszathegyek
fölött látni a tengert. Amúgy a víz jó, part homokos és nem olyan zsúfolt, mint
Olaszországban. Egy sör (Heineken) 200, egy kóla 100 Lek (kb. 2-vel kell
szorozni, hogy megkapjuk forintban), wifihez ad kódot a pincér, ahogy eddig
mindenhol, itt is mindenki végtelenül kedves.
Este 7-re értünk a kikötőbe, a
foglalásunk alapján a terminálban megkaptuk a jegyeinket (az autó és az extra
kabin is), a repülőtérihez hasonló elektronikus check-in pultnál kellett
beszállókártyát nyomtatni és vártuk, hogy megnyissák a kapukat. Az elsők közt
léphettünk be, az útlevél ellenőrzés után felhajtottunk a kompra, orral kell
beállni, majd bent megfordulni. Az irányító centi pontosan benavigált, az
anyósülésnél tudtam csak kiszállni, kivettük a csomagjainkat (futócuccom
ezúttal a kocsiban maradt) és elfoglaltuk a 4 ágyas kabinunkat. Úgy láttam csak
családosok foglaltak kabint, az egyedül utazók és kamionosok a vonatokéhoz
hasonló ülésekben éjszakáztak. Volt időnk még nézelődni, a teherautók
beirányítása még érdekesebb, őket is olyan passzentosan helyezik el, hogy a
végén már nem is az amúgy nagyon profin tolató sofőrökre bízzák az irányítást,
hanem behajtatják az egyik oldali tükröt és csak az irányító mutatja merre és
meddig tekerje a kormányt, hátul meg sípolnak ha meg kell állni.
Centire
beállítottak mindenkit, a végén kiderült, hogy enélkül nem fért volna be az
összes autó.
Aki
nem áldoz kabinra, itt éjszakázhat:
De
vannak kényelmesebbek, akik megoldják máshogy:
A kabin
meglepően tágas:
A
legfelső fedélzet hangos és kormos:
Ilyet
inkább Frankfurt vagy New York egén látni:
Több
Dakaros csapat is most kompozott Olaszországba:
A
galéria (fent is autók) alatt legalább széltében van hely.
A
garázs:
A
fedélzet:
Este 11 helyett csak éjjel 1-kor indultunk Bariba, mert 0:42-kor
érkezett egy fekete merci terepjáró, amit feltétlenül meg kellett várni :)
Összességében Albánia kellemes meglepetés volt, csupa jó érzéssel távoztunk. A koldusok,
kéregetők picit rámenősek, de azért egy egyiptomi kacatárus féléves kurzusokat
tarthatna nekik erőszakosságból. Akár a szállodában, étteremben, akár az utcán
beszéltünk az emberekkel, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, még a
határőr is arról érdeklődött, hogy tetszett Albánia. Hát nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése