Toszkána 2.

Bálint legnagyobb megelégedésünkre kezdi felvenni az olasz bioritmust és már második reggel csak fél 8-kor kelt. Ezúttal itthon reggeliztünk a tegnapi finomságokból, utána kocsiba ültünk és Monte Oliveto Maggiore felé vettük az irányt. A navi nem ismerte ezt az 1313-ban alapított apátságot, így a közeli Chiusure-t írtam be célnak. A számolthoz képest valamivel később értünk oda (kb. 1 óra alatt), olyan kanyargós és dimbes-dombos utakon kell megtenni hosszú szakaszokat, mint otthon a Szépjuhászné útja, hiába nincs (vagy alig van) sebesség korlátozás, sok helyen csak 30-40-el lehetett haladni. Az országút számtalan tipikus gazdaság és villaépület mellett halad, melyek olajfákkal és/vagy szőlőkkel vannak körülvéve, bejáratukhoz cédrusok között vezet az út, Bálint kedvére leshette a traktorokat és bálákat.

  

 

10 körül értünk oda, talán még 10 autó sem volt a parkolóban. Egy felvonó hídon át a bástyán keresztül van a bejárat, ahonnan rövid sétával lehet lemenni a templomhoz és monostorhoz. Legjobb a kerengővel kezdeni, innen lehet túraszerűen bejárni a látogatható helyeket, a templomot, könyvtárat, ebédlőt. Viszonylag szűk a nyitvatartási rend és persze a monostornak csak kis része látogatható, érdemes a saját honlapjukon is tájékozódni. A boltjukban vettünk itt készített mézet, csokit (már elfogyott) és szappant.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszaérve Camucia-ba csináltunk egy nagybevásárlást, még a silverstone-i rajt előtt meg tudtunk ebédelni. A délutánt a gyerekek a medence környékén töltötték, én a verseny után futni indultam. Ezúttal Cortona felé vettem az irányt és egy hirtelen ötletnek engedve felfutottam a városba. Cortona egy meredek hegy tetején fekszik, pont 7 km volt, mire fölértem (ezúttal 250-ről 501 méterre), visszafelé egy levágás miatt 300 méterrel rövidebb utat kellett csak megtennem, így jött ki a 13.7 km-es táv.

 

Ha szemétláda lennék, ilyen környezetben képzelném el az életem:

 

 Egyáltalán nem volt olyan durva, mint a tegnapi, viszont árnyék sehol, inkább nekivetkőztem:

 

 

 A kilátás a fűszer:

 

Sok helyen olvastam már a Cantanapoli étteremről, ami Cortona környékén sokak szerint az egyik legjobb, nem is a helyi specialitásoktól, hanem a nápolyi tengeri konyha miatt. Ráadásul helyiek által keresett étterem, nem turistás hely (alig pötyögnek angolul). Már tegnap ide akartunk jönni, még nyitás előtt benéztem, akkor már mondták, hogy esélytelen aznap estére asztal, így mára foglaltam. Példás kiszolgálás és rugalmasság, ami kell ahhoz is, hogy Bálint kapjon gyorsan egy adag sült krumplit, mert nincs hozzászokva az ilyen késői vacsihoz (otthon fél 6 körül eszünk, itt 7 előtt általában nincsenek nyitva az éttermek) és ahhoz is, hogy az egyenként óriási adag előételeket megosszuk, sőt, kombináljuk. Élmény volt, nem csak táplálkozás, bár a lányok csak az előételeknél csipegettek a kardhal carpaccio-ból és polipokból, rákokból, kagylókból, főételnek pizza-t rendeltek.