3400 km-t tettünk meg, ezalatt 246 liter gázolajat fogyasztott el a kocsi (~7.2 l/100km átlagfogyasztás), ami a sok meredek hegyi szakasz és városi kocsikázás mellett nekem kellemes meglepetés volt. Az üzemanyag a Balkánon olcsóbb, mint nálunk, pláne ha nem autópálya mellett akarunk tankolni. Albániában nem valami bizalomgerjesztőek a kutak, persze az ottani luxusautókat is tankolják valahol, inkább Olaszországban töltöttük meg, ahol amúgy egy átlagos városi benzinkút sokkal koszosabb és lepukkantabb, mint itthon, az üzemanyag viszont drágább (1,6 EUR körül van a dízel, a benzin még drágább).
Amúgy egész más egy ilyen egyterűvel utazgatni, mint akármekkora limuzinnal, ez nem lábtér, inkább térérzet kérdése, ilyen pedig egy S-Klasse-ben sincs. Különösen tetszik benne a nagy hűtő (azt hiszem 4 db fél literes palackot is bele tudtunk rakni), az italok kb. a kiengedett csapvíz hőmérséklet érzetét hozzák. Az meg pláne tetszett, hogy Citroën létére egyszer sem rohadt le :)
A Splitig tartó autópálya megkönnyíti a Balkán elérhetőségét, mi se a rövidebb úton mentünk Bosznián keresztül. Az országúti szakaszok sokszor nagyon lassúak, kanyargósak, bár az utak minősége Boszniában ezen a területen meglepően jó volt, ahogy Albániában is a határhoz közeli részeken.
Szállások:
A szállásokat praktikus szempont szerint kerestem (booking-on), azaz a látnivalókhoz minél közelebb, parkolóval. Róma kivétel volt, ott szándékosan a Szent István Házba mentünk, pár éve voltunk egy hasonló rendházban és nagyon tetszett. Idén a korai indulásoknak köszönhetően a közlekedéssel sem volt probléma.
Költségek:
üzemanyag: ~350 EUR.
autópályadíjak: ~ 100 EUR
szállás: ~400 EUR
komp kabinnal: ~ 300 EUR
összesen: ~ 1 150 EUR
egyéb (étel, belépő, parkolás): ~450 EUR
1 600 Euro, ennyibe fájt tehát 3 embernek ez az 1 heti kaland.
Navigáció:
Az út alatt két navit használtunk, öcsém iGo-t Androidon, én Navigon-t iPhone-on. Mind a kettő hasonlóan teljesített, egyedül a GPS hidegindítás volt jóval lassabb öcsém telefonján (SII). Viszont azt nem mondhatom, hogy mindkettő hasonlóan jól szuperált, olyan kis utcákba, földutakba akart bevinni, amit még táblával sem jeleztek. Összesen nem kellett ennyiszer felülbírálnom a navit se az USA-ban, se Európában, mint most, a Balkánon. A már többször megállapított konklúzió: mindig figyelni kell a táblákat is.
Általános benyomások:
Albánia nekem kellemes csalódás volt, persze ez inkább kelet (ahogy Helsinki is nyugat), nem kell meglepődni az autópályán átszaladó gyerekeken, lehajtónál nyulakat áruló srácokon. Még az is lehet, hogy nem történik sok baleset és lehet, hogy nyulak is többet szenvednek az EU-konform játszós kamionokon. A lámpánál jönnek koldulni, vadul mossák az ablakot, dehát Nápolyban is dívik a zsebkendő árusítás a lámpánál, legfeljebb ott egy magyar rendszám nem kelt akkora várakozásokat, mint a Balkánon. Lehet, hogy nem is keletre kell menni ezért a hangulatért, hanem délre?
Sokan mondják, hogy húú, Nápolyban aztán vadul vezetnek. Hát... Albániából érkezve ezt nem érezni, ahhoz képest Nápoly a szabálykövetés mintavárosa. De ahogy Isztambulban és Mumbaiban, a káosz Tiranaban is működik, nincsenek balesetek. Ha pedig van valami összetűzés, úgy válnak el, hogy meglapogatják egymás vállát a rendőrrel, de olyat is láttunk, hogy a rendőr puszival búcsúzott a sofőrtől.
Montenegroban gyorsan ébredtek, Kotor olyan, mint a legmenőbb tengerparti kisvárosok. A valutával sem vacakolnak, a péknél és a piacon a kofánál is Euroval fizettünk, gond nélkül adtak vissza.
A kártyával már azért voltak gondok, Olaszországban egy automata kútnál minden jól ment, utána 3 másiknál sem fogadta el a chipes kártyát, hiányolta a mágnesszalagot (már nem tudnám visszamondani, hogy kell ilyet olaszul hiányolni :). Az nem érdekelte a gépet, hogy ott a mágnesszalag is a kártyán... ugyanígy nem tudtam kivenni két helyen sem készpénzt bank oldalában lévő ATM-ből Velencében, ez azért szokatlan élmény volt, Indiától Franciaországon át az USA-ig ez bárhol sikerült (közel középárfolyamon lehet automatából kivenni és nincs a macera itthon a pénzváltással). A kártya végre már az olasz éttermekben is elfogadott, bár többször kellett bemenni a pulthoz fizetni, mert nem volt mobil termináljuk.
Ahogy a napi beszámolókban írtam, Albániában a legkedvesebbek. Általában nem osztom ezeket az országokhoz kötött sztereotípiákat, de ez itt valahogy feltűnő volt. Nem csak a szálloda pincére, tulajdonosa, de az eladók, a határőr vagy akár a kompon az autóirányító matrózok is sokkal kedvesebbek voltak az általánosnál. Érdeklődtek, hogy tetszett Albánia, kerestek valami magyar vonatkozást (általában a focival kapcsolatban), a vendéglátóhelyeken törekedtek arra, hogy jól is érezzük magunkat, ne csak szimplán kiszolgáljanak. A közlekedési szabályozatlanságnak is sok előnye van, nem láttunk fizetős parkolót, szívbaj nélkül visszafordultunk kétszer kétsávos utakon, nem kellett parkolásnál a felfestéseket lesni. Vettem egy kormányzárat az út előtt, de szerintem csak a híre rossz (mint a német hirdetésben, "Jöjjön Albániába nyaralni, az autója már itt van!") és lehet, hogy a Műegyetem rakparton veszélyesebb ott hagyni a kocsit, mint bárhol Albániában. Vagy lehet, hogy ez is a Citroën egyik előnye, még a tolvajoknak sem kell :)
Toszkánában negyedszer voltam, de tudott újat mutatni. Egyrészt Siena érdekes volt reggel 8 körül, mikor még csak 1-2 turista lézengett az utcákon. Egész más a tér, a dóm a rengeteg ember és az árusító kocsik, pultok nélkül, olyan érzésem volt, hogy még nem is láttam eddig. Másrészt vannak olyan városok, melyek méltatlanul kevesebb turistát vonzanak, mint a sztárhelyek, ilyen pl. Lucca is és gondolom még ezer másik.
Hogy mi a látnivaló, az megérne egy külön posztot. Mi az érdekes a Trevi kútban, a Spanyol lépcsőben vagy a Piazza del Popoloban? Az első kettőt látta egyáltalán valaki magukat legyezgető izzadó turisták tömege nélkül? Mennyire lennének ezek népszerű helyek máshol? Ezekre általános válasz, hogyha ismernénk a történelmét, tudnánk. Nos, ezek a sztorik sokszor elég gyengék, a nép pedig vonul, a többiek is arra mennek, ezt márpedig ki kell pipálni, anyukám, enélkül csak nem megyünk haza Rómából! Aztán pár év múlva nem is ezekre emlékszem, hanem egy futásra egy szép parkban, egy vacsorára egy hangulatos helyen vagy a kilátásra egy pihenőhelyről ahol véletlenül leszálltam a buszról. Érdemes lenne a látnivalók hír-érték arányát vagy egyáltalán a "sűrűségüket" felmérni. Tiranában alig van híres látnivaló, még a hivatalból lelkesedő útikönyvek sem áradoznak róla, pedig milyen klassz hely (legalábbis első blikkre).
Kimaradt képek:
Horvát autópálya pihenő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése