Van szerencsém nyomon követni
Szádvár felmérését, még sosem voltam itt, az első napra kimentünk az egész családdal. Miskolctól még kb. egy óra a zsákfalu Szögliget, ennek végéből még egy rossz minőségű úton másfél kilométerre meg lehet közelíteni a csúcsot. Innen cipeltük fel a pár mázsányi felszerelést, jó sport volt. Szádvár elfoglalja az egész hegytetőt és bár már a 17. századtól már csak pusztul, egy-két fala és bástyája még most is felismerhető állapotban van. A kilátás gyönyörű, akár a szögligeti völgy, akár a Tátra irányába, tiszta időben a
Lomnici-csúcs is látható.
2013. július 29. hiába volt rekord meleg, Réka meleg kávéval és pokróccal indított:
Ha nem is olyan látványosan, mint Pompei utcáin, azért a középkori szekérnyomok a vár felé is felismerhetők:
Bálint felfedezi a várat. Többnyire enni akart, mi mást csinált volna, se traktor, se konyha... a vár egyes részeinek most is folyik a felújítása, ide egy terepjáróvá alakított csihegővel hozzák fel a munkások az építőanyagokat, az azért érdekes volt neki is.
A várkapu után rögtön a felújított Lisztes-bástya fogad:
A várfal egy darabja és a várról látható civilizáció; Szögliget a völgyben:
Hogy is nézett ki annak idején:
Távolban a Tátra:
A várfal egy másik darabja:
A várudvarról:
Hazafelé már senkinek nem kellett pokróc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése