Toszkána 6.

Mai program ismét Cortona volt, elvégre nem csak azért jöttünk ide, mert innen minden elérhető távolságban van. Mielőtt leparkoltunk volna, megnéztük a híres Bramasole-t, a Frances Mayes Napsütötte Toszkána című könyvében szereplő villát, mely szerintem turisták (főleg USA-ból) ezreit csábította már Cortonába. Vicces volt látni, hogy mások is ott fotózkodnak, de azért még messze van a beverly hills-i celebvadászattól.

Utána 3 csoportra váltunk, Réka Emmával, Anyukám Eszterrel, én pedig Bálinttal indultam neki. Megnéztünk egy templomot, mely szerkezetében nagyon hasonlított egy Pienzában lévő templomra (lsd. képeket), csak sokkal jobban felszerelt, "élő" volt. Utána találtunk egy játszóteret, majd, hogy a maradék fél órában se Rékát hiányolja, fagyiztunk.
Pienza:

Cortona:

Működnek, szépen szólnak:

Fagyi a híres városháza lépcsőjén, ahol egy esküvőbe is belebotlottunk:

1 óra körül értünk haza, a lányok elkezdtek előkészülni a toszkán hidegebédhez, én még az evés előtt leléptem futni. Elhatároztam, hogy felfutok Bramasoléhoz, mégpedig azon a klassz úton, amit a navi is javasolt, amin délelőtt kocsival voltunk, azaz megkerülve Cortonát. Volt egy nagyon durva emelkedő, ahol 8 percre lassultam, utána sikerült 6:30-at tartani egy kevésbé meredek (kb. mint az Istenhegyi) emelkedőn. A csúcson már 9 km-nél jártam, ott már láttam, hogy ebből több, mint 17 km-es kör lesz, tegyünk hát rá még egy lapáttal! A Cortonában megüresedett palackomat egy parkban meg tudtam tölteni, mire leértem a hegyről, már 16 km-nél jártam. Elindultam hát egy kerülőúton, így 21.2 km után állíthattam le a Nike+ alkalmazást a telefonomon, pont a szállásunk előtt. 17 km-től már nem volt annyira kellemes, sehol egy árnyék, a vizem is rég kifogyott, ráadásul nem akartam 5:30 alá lassulni, hogy 2 órán belül végezzek (a 360 méteres szintkülönbség legyőzésével ezzel megelégedtem). Nem semmi élmény utána a hűs medencében lazítani, kóla, nektarin, szilva, sör, ebben a sorrendben, az ebédet inkább kihagytam, Greipel sprintjéről viszont nem maradtam le!
Ez volt a negyedik félmaratonom, kettőt az őszi budapesti Nike Félmaratonon teljesítettem, egyet pedig Párizsban, még 2011-ben, azt is csak úgy.
Felfelé a csúcs motivál, lent meg a kilátás lélekemelő, sokan bringáznak is a környéken:

 

 

Én is jól elvoltam a parton, a lányokat is nehezen lehetett kihívni a vízből, így a nap további részét a szálláson töltöttük. Este átmentünk Ossaia-ba (pár km-re Camucia-tól), a La Tufa pizzériába. Klassz kerthelység, kilátás Cortonára (ez mindenkinek bejön), turista egy szál sem. Minestrone leves és szuper pizzák, megérte futni :)