"Kérdés: Tegyük fel a vízgazdálkodás hagyományos alapkérdését: ki tudjuk-e elégíteni területileg és időben az igényeket, és ha igen, hogyan?
Somlyódy: A válasz óvatosan igenlő, amellett is, hogy az országot az inhomogenitás és kritikus térségek jellemzik. Hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból hazánk a legek országa. A Föld egyik legzártabb medencéjének legmélyén vagyunk, ahová a vizek lepelszerűen három irányból érkeznek és délre távoznak. A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik: az alvízi jellegből származó kitettségünk nagy. Ehhez jön a hazai lefolyás, ami arányában a kontinensen a legkisebb, mindössze 5% (6 km3). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a gyakran elhanyagolható szerepűnek vélt csapadék. Ez közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, ami arra utal, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai számottevőek. De valóban bőség jellemzi az országot? Az egy főre jutó vízkészlet közel 12 000 m3/fő/év (118 km3/10 millió), az egyik legmagasabb érték a földrészen. Tehát vízben gazdag országnak tarthatnánk magunkat. A hazai lefolyás alapján viszont átlagosan csupán 600 m3/fő/év készlettel rendelkezünk (ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az Alföldön, a Homokhátságon vagy a Nyírségben), ami az egyik legkisebb érték a kontinensen (az irodalom általában 1000 m3/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában tehát vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk. A vízigények ésszerű kordában tartásáról sem mondhatunk le, hiszen joggal vetődik fel például az a kérdés, hogy miért nagy vízigényű kultúrákat akarunk termeszteni az Alföld szemiarid területein? A vízkészletek mennyiségi jellemzése mellett a lehetőségeinket meghatározzák a vízminőségi jellemzők is. Sajnos vizeink állapota távol van a vízkeretirányelv által kitűzött jó állapottól. Az ennek elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves- és tápanyagterhelések, továbbá a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó beavatkozások állnak. Vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról (jellemzően Ukrajnából és Romániából) belépő víz nehézfém-szennyezettsége befolyásolja (Tisza, Szamos, Kraszna, Túr és Körösök). Az előbbi megállapításhoz hasonló konkrétsággal vettük sorba a szakágazatok (települési vízgazdálkodás-vízellátás, szennyvízelvezetés, elhelyezés, árvíz- és belvízvédelem, mezőgazdasági vízgazdálkodás) helyzetét, az éghajlatváltozás hatásait is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése