gyerek- és terepfutóverseny

A Hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér itt van tőlünk pár utcányira, itt rendezték vasárnap a 2. Samsung Olimpiai Zöld Fesztivál. Eszter és Viki már hetek óta tudtak róla, Emese néni, a tornatanár lelkesítette őket, eljött hát a nap. Nagyon izgatottak voltak, vittem hátizsákban kulacsokat, törülközőt, esőkabátot, bár esett az eső, végül egyikre sem volt szükség. A nevezésnél megkapták a rajtszámot és az ajándék polót, megnéztük, ahogy a bringások elrajtolnak és beálltak a rajthelyre. A speaker szórakoztatta őket, bemelegítés, hullámzás, tapsolás, szóval jó hangulat volt. Az osztályból még voltak rajtuk kívül páran, Emese néni is velük futott, én a szalag mögött szurkoltam. A célba érkezés után érdekes volt, hogy nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nagyon örültek, de nem voltak olyan euforikus hangulatban, amibe én szoktam kerülni egy-egy verseny után. Aztán hazafelé már feldolgozták, akkor már a 3 km-es távon is indulhattunk volna :) Nagyon örülök, hogy tetszett nekik, jön a nyár, lesz sok futóverseny, talán a 3-4 km-es távokba is belekóstolhatunk még az idén.
A délelőtti hangulat engem is elkapott, beneveztem az egyik délutáni versenyre, a 14:20-kor rajtoló 14 km-es futásra. Az eső kitartóan esett, úgyhogy nem vittem telefont, nem volt mit hallgatni, így haza se tudtam szólni. 14:20-kor ugyanis csak azok csatlakoztak be a 14-kor rajtolt félmaratonistákhoz, akik 4 perc alatti kilométereket futnak, úgyhogy a saját tempómhoz (kb. 5 perces km) mérten csak fél 3 után álltam be. Nos, ez kemény volt, keményebb mint a félmaraton 2 éve. Az eső egy dolog, de annyira felázott a talaj, hogy sok helyen úgy tipegtünk nyakig sárosan, mintha jégen járnánk. 2 kört kellett megtenni a HHH oldalában, egy körön belül 170 méter szintkülönbség van, ez persze nem szépen elosztva; az Árpád-kilátónál a visszafordítónál kellett hegyet mászni és a cél előtt a szélzsákhoz fölkaptatni. Én az emelkedőkön is a lassú futást választottam, jobban esik lelkileg, hogy nem sétálok, de volt egy srác, aki az utolsó emelkedőn gyorsan gyalogolva megelőzött, ennyit a tipegős technikámról...
Végül 1:25 alatt beértem, nagy élmény volt. Gyönyörű környezet (mondjuk a belvárosban is szeretek futni, de az mégis más), gyerekkorom óta szeretem összekoszolni magam és remek futószezon nyitásnak bizonyult, még akkor is, ha legközelebb óvatosabban nevezek terepfutásra, mert ez teljesen más műfaj.