futás túlsúllyal

Olvastam ezt a cikket: 180 kilós szumós futotta le az LA-maratont. Becsülendő, még akkor is, ha az idő alapján az a kocogás az elején nem lehetett nagyon megerőltető vagy nagyon hosszú pirosakat kapott a végén, hiszen ez a tempó a teljes távra is inkább közepes séta átlagot hoz. Persze 180 kilósan 10 órát sétálni is nehéz lehet, de ugyanúgy nem lehet általános szabályokat emlegetni, mint a 6 éves gyerekek iskolaérettségével kapcsolatban, azaz ez is egyén-függő. Én 116 kilósan futottam tavaly a maratont (4:21 alatt) és sokszor hallom, hogy ez mennyire egészségtelen (egyelőre nem érzem semmilyen hátrányát, persze lehet, hogy 10 év múlva porzanak majd az ízületeim), közben sokszor látok fele ilyen súlyú embereket napokig szenvedni sokkal rövidebb távok után. Persze ekkora testtel nem lehet évi több maratont vállalni, de azért van egy-két helyszín, amit ki akarok pipálni, a közelben a Bécsi és a Nizza-Cannes, távolabb a New York és Boston maratonok. Az amerikai versenyeken a biztos induláshoz olyan időket kellene elérnem (nem indulhat akárki, kvalifikációs követelmények vannak), amelyeket nem is akarok elérni (évekig kellene feláldozni a szabadidőm a hosszútávfutásra), de van nemzetközi kontingens, ahova talán van esélyem, hogy kisorsolnak. Majd 40 éves szülinapi ajándékra :)
Addig is félmaratonokkal szórakoztathatom magam, az az élvezhető táv és ott lehet időre is menni, 2 éve 1:52 alatt futottam (113 kilóval), idén ősszel jó lenne 1:45 alá menni (mondjuk 105 kilóval :)). Ezt egyébként ajánlom mindenkinek, nagyon igaz, hogy ez a "teljesíthető táv"!

Tavasz!

Kinek mi a tavasz? Mindenkinek más: március 21., fűnyírók zaja hétvégén, bogrács szezon kezdete, első pecázás, télikabát kimosása, virágföld vásárlás stb. Nálunk a hosszú hétvégén megvolt az első fűnyírás, összeszereltük a trambulint és felakasztottuk a hintákat. Utána jött a rossz idő, a betegségek, most kedden azonban idén először bringával jöttem be! Előző napi elhatározás volt, reggel meglepődtem, hogy csak 7 fok van. Van téli bringás kesztyűm, pár éve azt gondoltam, hogy télen is bringával fogok járni, hát nem sokszor használtam. Ma reggel persze pont ezt a kesztyűt nem találtam, elővettem tehát a rendes téli kesztyűt, alulra téli bringás futónadrág (ezt viszont tényleg használom), bringás mez (főleg hazafelé fontos, hegynek fel, akkor van izzadás), arra egy téli futó felső, arra egy polár pulóver, a futónadrágra még egy farmer és térdvédő, a sisak alá egy sapka. Viccesen nézhettem ki, de már nem vagyok akkora nagylegény, mint mondjuk akár csak 15 éve, amikor rövid ujjúban lapátoltam a havat. Meglepően sokan bringáznak már most is, 10 éve nyáron voltak ennyien. Kellemes meglepetés volt még a felső rakparton a helyreállított bringaút (nagy részén közös a gyalogúttal, az picit veszélyes, de inkább csak nyáron, a turistaszezonban), tavaly a hosszan tartó építkezések miatt szinte kizárólag a Vérmezőn keresztül tekertem. Leporoltam a BAM regisztrációm is, nekem ez a tavasz. A nyár az lesz, amikor az országútit is előveszem és irány Dobogókő! :)

föld órája

Szombat este fél kilenckor volt. Le kellett volna kapcsolni a villanyt. A mai televíziózás és internet segítségével talán hasznosak is lehetnének ezek az akciók, de biztos vagyok benne, hogy az átlag amerikai családot is jobban befolyásolja a villanyszámlája, mint a nagy szavak a hírekben. A CNN válogatásába a Lánchíd is bekerült, elsötétítés előtt és után.

Karsal - a fenyő

Karsal igazi pechvogel volt. Ezt állítása szerint rá sosem mondták, hetedikben a német órán hallotta először. A Glückspilz szóval együtt, aminek jelentését viszont azonnal elfelejtette. 2002-ben például, első lakása vásárlásakor, az volt a döntő szempont, hogy a klotyóból, ha nyitva hagyta az ajtót és a hálószobáét is, akkor pont kitöltötte az ablaknyíláson keresztül a kilátást egy gyönyörű fenyőfa. A Vér Kötelez volt kamaszkorának kedvenc filmje, abban Miklo mindig egy hasonló formájú fa láttán érezte, hogy hazaérkezett. Karsal akkoriban szinte példaképként nézett a latin-amerikai szereplőkre, még a haját is hátrazselézte és csenevész vállai ellenére feszes fehér atlétatrikóban grasszált nyaranta a Városmajorban. Azt gondolta a sors végre utat mutat, megtalálta a fenyőjét ő is. Onnan, a wc-ről. Amikor az ingatlanossal megnézte a kecót, gyanúsan alacsonynak találta a budit, hát próbából ráült. Nyitva volt minden ajtó és a fenyő csodásan mutatott a hálóajtón át. Akkor még nem gondolt arra, hogy vajon hányszor nézegethetné ezt így ha ott lakna, csak arra, hogy ez nem lehet véletlen! Amikor csillogó szemekkel kijött a budiról, hiába erőltetett pókerarcot magára, az ingatlanos rögtön levette, hogy Karsalt olyan impulzus érte a fürdőszobában, hogy nem szükséges belemenni semmilyen alkuba. Találkozott ő már sok fura fazonnal, pl. volt aki stopperrel mérte, hogy az ágyból hány másodperc alatt tudja elhagyni a lakást az erkélyen keresztül, így hát nem lepte meg, hogy vannak akik a fürdőszobában hozzák meg a végső döntést. Ne azon a pár százezren múljon, gondolta Karsal, aki gondolatban igen nagyvonalú tudott lenni, igaz, a metróközpontos bruttó 198-ból (plusz kajajegy) nehéz félrerakni, de Gota nagyi célozgatott neki egy "nagyobb ajándékra" és Feri, volt osztálytársa is több melót ígért, akivel hétvégente szobákat fest, "irodák gyors felújítása" címén. Szóval kezet ráztak, ügyvéd, előleg, papírok előszítése. Itt derült ki, hogy nem csak jelzálog van a laxin (Tibi haverja hívta így a lakásokat, Karsal először kiröhögte, ma már vigyáznia kell, hogy hangosan ne így használja ő is), hanem örökösök is marakodnak rajta, mert Irénke Istennyugosztalja (mindenki így hívta, vagy lehet, hogy ez az egyik neve volt?) nem törődött az örökléssel, ő a mának élt. Bár a szomszéd szerint, akit monoton hanglejtése, kopasz feje és zörgő csontjai miatt Karsal már akkor Máris szomszédnak hívott, amikor csak a lakást nézegette, szóval a szomszéd szerint Istennyugosztalja Irénke csak azért nem végrendelkezett, mert "örüljenek a hálátlanok, hogy nem egy állatmenhelyre hagyom a lakást, még karácsonykor se képesek felvenni a telefont!". Norbi volt Irénke legnagyobb fia, annyira magáénak érezte a lakást, mint a 17 éves sötétített Audiját, mondta is Karsalnak udvariasan, "mondtam én neked, hogy lúzer ügyvéded van, az enyém már rég lezsírozta volna a papírokat és csak fél százalékkal kér többet, még aláírni se kellett volna bemenned!". Mivel a fenyő képe a budiról Karsal retináján keresztül az agykérgébe is beégett, álmaiban chicano társaival a fenyő körül bandáztak, vállalta a procedúrát és az ügyvéd utasításait követve belevágott. Dr. Hadoba ügyvéd úr egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy ügyvéd szokott (Karsal tévében sok ügyvédet látott már), spanyol származásával kérkedett, barátainak csak "olá"-val köszönt, sokszor ismeretleneknek is, utóbbi esetben mindig elmagyarázva, hogy ezt spanyolul úgy írják, hola! Hol a micsoda, ugye? - viccelődött az ügyvéd úr. A nagyanyja amúgy tényleg Barcelonából települt haza, de ő maga is a 11-ik kerületben született, a szülei az első világháború előtt mentek ki Spanyolországba. Hadobát nem ejtették a fejére, neki annál gyorsabban peregtek szemgolyója helyén a dollárjelek (mint a félkarú rablón), minél bonyolultabbnak tűnt az ügy. Mestere volt az olyan arcok vágásának, amik azt sugallták, hogy az egész ügyvédi kamara vezérkara is kevés lenne ennek a lakásügynek a megoldásához. Karsal tehát engedett és nagyon boldog volt, hogy Hadoba a normál esetekhez képest csak dupla áron vállalta ezen bonyolult ügy rendezését, melyben nem lehetetlen, hogy "földhivatali felső vezetőkkel" és az "örökösödésügyben Strassburgban nevelkedett bírókkal" kell egyeztetnie. Karsal nem volt jogilag képzett, egyszer egy dörgedelmes felszólító levél hatására még egy parkolási büntetést is befizetett, pedig még autója sem volt. Hadoba pedig csak annyit mondott Ivánnak, a 4 éve nála dolgozó ügyvédbojtárnak (ezt a csicskát! - gondolta Hadoba minden reggel, amikor bement és Iván már a gépe előtt ült karikás szemekkel), hogy Ivánkám, ingatlan eladás, jelzálog és örökösök is marakodnak, a szokásos papírokat írd meg, Pirike gépén vannak a sablonok! Majdnem 7 hónap után Karsal kapott egy levelet a Földhivataltól, hogy bejegyezték kérelmét. Ez is Hadoba stratégiája volt, nem szólt oda, hogy sínen van az ügy, ő olyan sokat dolgozik, hogy a sikert élvezni sincs ideje.
Megvan tehát! Újabb fél évig még nem költözött be, addig tartott a felújítás. Eredetileg csak egy tisztasági festésnek és a fürdőszobában felpúposodott csempék cseréjének indult, de a mester talált még olyan hibákat, melyek ismertetésének a kulcsszavait a szövegkörnyezetükből kiragadva minimum valamilyen atomerőmű katasztrófa leírására gondolhatnánk. Gota nagyi közben eladta a "nagyapád szőlejét", az árát szétosztotta az unokák között, ezzel és a Feritől végre megkapott féléves jussával (ezért le kellett itatnia és utána fenyegetőzni, ami külső szemlélőnek talán könyörgésnek tűnt, de Karsal nem volt egy durva ember) kifizette a felújítást. Igaz, egy évre előre eladta a túlóráit Gézunak, a közvetlen kollégájának, aki millercsávó volt, a szülei pénzelték gyerekkora óta, a metrós láblógatás neki való volt, egész nap netezett.
Végre beköltözött. Kicsit keserű szájízzel, mert kiderül, hogy a társasház csődben van, egyszer már a villanyt is kikapcsolták és a Távhő is fenyegetett, a liftről is kiderült, hogy nem fizették a karbantartást és ezért kapcsolták ki (Feri azt mondta neki, hogy felújítják, "vadiúj Sindler lift lesz! vagy Otisz! a lényeg, hogy tiszta lakóparki fíling, pont jókor csapsz le a pecóra!"), valamint Máris szomszéd egy őrült, aki bömbölteti 11 után a pornót és még ő kopog át, ha Karsal lehúzza a slozit. Ó igen, a slozi. Ahonnan olyan gyönyörű az a fenyő... 34 napig látta azt a fenyőt.
Már a papírok intézésekor kezdték a szomszéd telken alapozni a társasházat ("Aranyliget Lakópark - az ötcsillagos álomotthon"), akkor még nem gyanakodott, alig pár hónap kellett, hogy teljesen eltakarja a hálóból a kilátást az a monstrum.

Lebegy és a fánk

Könyvekben a szélsőségeket kivéve mindenevő vagyok. Fenntartásaim ellenére több pozitív visszajelzés miatt most épp Frei Tamás: A megmentő című könyvét olvasom. Az összeesküvés elméletek mintájára Frei is igyekszik minél több valós információval és az azokra épülő következtetésekkel hitelesebbé tenni a sztorit (jól csinálja). Itt olvastam, hogy Alekszandr Lebegy, orosz tábornok 2002. április 28-án halt meg egy helikopter balesetben (a baleset mivolta persze megkérdőjelezett és nem csak a könyvben) és, hogy a sírjára rávéstek egy idézetet tőle: "Oroszország olyan, mint egy kör alakú fánk. A tészta a kormányzás csúcsára jutott páraké, a lyuk a fánk közepén pedig az embereké." Nos, megtaláltam a Wikipedián: (On the Russian government) "Those who profit are the ones at the top. They keep the doughnut for themselves and give the hole to the people." Volt még pár kemény beszólása.

Kis herceg

"Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt."
Régen Emma kérdezte, hogyan kerül a kisbaba az anyuka hasába, azaz hogy nyeli le? Ha már ott van, mivel lehet összekeverni? Szerintem poratka. Speciális mikroszkopikus felvételt készítettem ma, amint a poratka (dustus atcus) előbújik téli álmából és kidugja csápjait a takaró alól!

Józsika

Emma kórházi élményeit taglaló bejegyzés írása közben eszembe jutott az akkori kórházi szobatársa, egy 6-7 éves kisfiú, Krisztián. Valamilyen születési rendellenessége volt, amúgy sem fejlődött rendesen, de akkor pár hete nagyon leromlott az állapota. Csövek lógtak ki a fejéből, alig reagált a külvilágra. Az ott töltött 4 nap alatt megismertük őket, haza is vittem egyszer az anyukáját, többször beszélgettünk vele. A gyerek beteg, nagyon, van ilyen.
A rokonokat figyeltem, arcukra a legváltozatosabb érzelmek voltak írva. Az anya volt a kitartó, nem panaszkodó, bizakodó, látszólag a húszas évei közepén járt, egyszerű gondolkodású lány. A barátja (ha jól emlékszem nem az apa) elég közömbösen, bambán állt a szobában, látszott, hogy elviseli a helyzetet, de nagyon az ágy közelébe se ment. A nagyiból olyan könnyek folytak, amik egyértelműen a gyereket sajnálták, arany kis unokám, miért pont te? A nagyapa is rögtön elsírta magát, de az ő szeméből inkább a miért pont az én családomban könnyek jöttek. Miután kiengedték Emmát, talán két nap múlva visszamentem valami papírért, bekukkantottam a szobába és Krisztián már nem volt ott. Emlékeztem egy tömzsi kis nővérre, aki Józsikának hívta a gyereket és bár nem volt sok finomság abban, ahogy tisztába rakta vagy cserélte (csapolta?)  a csöveit, volt valami megnyugtató természetesség, közvetlenség, ahogy a gyerekhez nyúlt, nekem szimpatikus volt. Az volt az érzésem is, hogy őt szereti a gyerek, bár Krisztián beszélni nem tudott, de a nyögésszerű hangokból lehetett a lelkiállapotára következtetni. Tehát megkerestem ezt a nővért az osztályon, kérdeztem hol van a fiú a rácsos ágyból? Áthelyezték. És amúgy hogy van, meg tudják gyógyítani? Áhh, nem sok remény van. Addig csak az anyával beszéltünk, tőle csak azt hallottuk, hogy igenis fejlődik, máshogy reagál, bárcsak otthon lehetne megint és akkor többet foglalkozhatna vele (pedig tényleg minden szabadidejében bent volt). Szomorú.
Szülőként a sérült gyerekekről is másképp vélekedem. Korábban azt gondoltam, ez azért egy tragédia. Amióta figyelem az ilyen családok életét és az ismeretségi körömben is vannak ilyen gyerekek, egyáltalán nem így látom. Megkapják ugyanazt a szeretetet a szülők és a gyerekek is, sőt, a szülők részéről az odafigyelés, a gyerek részéről a ráutaltság és a gyerek körül forgó életritmus miatt talán még többet is.

mozgólépcsős intimszféra

Ez tök érdekes! Amellett, hogy az utasszámot, biztonságot, energia-fogyasztást és egyéb szempontokat figyelembe véve szép optimalizálási feladat kerekedik belőle, kiderül, hogy ma már nem állunk olyan szorosan egymás mellett a mozgólépcsőn, mint 1970-ben. Kivéve a tüntetéseket és a tömegközlekedési járművek állóhelyeit, mert ott 4 embert is lehet egy négyzetméterre számítani :)

Streptococcus

Mint a tegnapi vérvételen kiderült, ez van elég nagy számban Emma vérében. Ez cseppfertőzéssel terjed, ez okozza a torok- és mandulagyulladását, de a Streptococcus egyes törzsei felelnek a skarlátért is (az oviban  nemrég ki volt függesztve, hogy előfordult skarlátos megbetegedés). Több helyen utánanéztem, nálunk a hányáson kívül minden tünet megvolt és abban általában egyetértenek a források, hogy antibiotikummal kell min. 10 napig kezelni, mi is megdupláztuk a napi Zinnat adagot (a fenébe!).
Ami ijesztő, hogy a tüdőgyulladásos szövődmény igen ritka és veszélyes, valamint amit itt olvastam: "Legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy sejtfalának egyik összetevője nagyon hasonlít az emberi szervezet egyik anyagára. Ha a baktérium sokáig jelen van a szervezetben, immunrendszerünk ellenanyagot termel, mely viszont bizonyos körülmények között az emberi szervezet ellen fordul, ami súlyos következményekkel jár: rheumás láz, vese-, szív-, ízületi betegségeket okoz. Ezek később alig szüntethetők meg mai tudásunk szerint."
Most, hogy picit jobban van, azon agyaltunk, hogyan előzhetnénk meg legközelebb? A doktornő által javasolt védőoltásokat megkapta (pl. Meningococcus C ellen, ez fontos kérdés volt még pár napja), ősszel az influenza ellenit is, rengeteg gyümölcsöt esznek és egészségesen táplálkoznak (Emma különösen, ő még csak nem is édesszájú és nagyon mértéktartó), sportolnak és mivel szerencsére megtehetjük, minden betegséget szépen kikezelünk itthon, sosem ment a gyerek betegen oviba. A családban ha valamelyik unokatesó picit is gyanús, nincs ottalvás, nincs egész napos buli. És mégis. Nagyon bízom abban, hogy a suliban ilyen már nem lesz.

35

Március 22. Kicsit keresgéltem, ezen a napon született pl. Andrew Lloyd Webber (1948) és Karl Malden (1913). De van egy híres ember, aki szintén 1976-ban született ezen a napon, Reese Witherspoon, színésznő. Megnéztem, milyen filmekben szerepel, egyet sem láttam. Pfff.
Viszont ezen a napon született Robert A. Millikan 1868-ban, aki 1923-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat. Érdekes (azon kívül, hogy a Caltech megalapításánál bábáskodott), hogy a Nobel-díjhoz vezető kísérletei során mikkel vádolták, gyanúsították.

Jerome K. Jerome

Nyáron kaptunk barátainktól egy P. G. Wodehouse könyvet, ott kaptam kedvet a 100 éves angol humorra és hangulatra. Édesapámat kérdeztem, van-e Wodehouse könyve, adott is kettőt egy Jerome K. Jerome könyv társaságában. A könyv 3 barát csónakázós kirándulásáról szól, közben abszurd sztorikat mesélnek. Mint utánaolvastam, ez Jerome leghíresebb regénye, 1889-ben írta, akkor is játszódik. A régen és most poszt remek illusztrációja lehetne a következő rész: "Van valami megnyugtató és pihentető az evezési módszerében. Annyira mentes attól a kellemetlen sietségtől, erőszakos törtetéstől, amely mindinkább átkává lett tizenkilencedik századbeli életünknek." Jó, mi?
A szerző előszója elég fura, így kezdi: "Ennek a könyvnek nem annyira a stílusában van a szépsége, sem a hasznos ismeretek sokaságában, amelyeket az olvasó belőle meríthet, hanem egyszerűen az igazságában." Aztán ilyeneket ír még itt: "Más művek fölülmúlhatják az enyémet a gondolat mélységében és az emberi természet ismeretében; más könyvek felvehetik vele a versenyt eredetiségben és terjedelemben; de semmi sem múlhatja felül, amit eddig kitaláltak, a reménytelen és gyógyíthatatlan valóság bemutatása terén." Érdekes lelkiállapotban kezdhetett neki, most akkor szerény vagy nagyarcú? A könyvet elolvasva persze azt mondom, ironizált. A hátlapján lévő kiadói ajánló azonban elég "érdekes", szinte szabadkozó, lefotóztam:

igazán aggódni

Tegnap nagyon aggódtunk Emmáért. A munkahelyemről dél körül hazatelefonáltam, hogy mi újság, mondja Réka, hogy Emmának 40 fokos láza volt egész délelőtt, már volt ülőfürdő, meg kapott vizes törülközős borogatást és délután jön az orvos, aki mondta telefonon, hogy így ne vigyük rendelésre. 40 fok? Ilyet még nem láttunk a hőmérőn, de még mindig nem aggódtunk nagyon, a doktornő viszont túl sok rosszat talált. Tüdőgyulladás, dagadt nyaki nyirokcsomók, dagadt, gennyes torokmandula, de ami a legjobban aggasztotta, a csillapíthatatlan magas láz és az, hogy egyúttal fájlalja a nyakát. Ez ugyanis agyhártyagyulladásra is utalhat, bár kiderült, inkább a mirigyei fájnak ha mozgatja a fejét. Megnézte valami papírral a vizeletét is, negatív az is és kapott egy injekciót a láz ellen. Következő rossz hír, hogy az injekció után fél órával se csökkent jelentősen a láza. 1 óra vizit után kitűzött egy határidőt, idetelefonál fél óra múlva, ha akkor sem csillapodik, akkor kórház, labor stb. Fél óra múlva pár tizedet csillapodott, kapott hát még fél órát. Egyszer csak látványosan esni kezdett a láza, lement egészen 38.3-ig, egyúttal jelezte, hogy éhes. Telefon a dokinak, felsorolta, hogy mikre kell figyelnünk, ha hány vagy kiütései lesznek vagy fáj a nyaka vagy ha nem tudjuk 39 alá nyomni, akkor kórház (hagyott beutalót). Este megint hívott (nagyon rendes, lelkiismeretes doktornőnk van), sajnos akkor ment fel épp megint 39.4-re (közben a fülbemérős szuper lázmérőt hitelesítendő bevetettem egy hagyományos higanyost is), körbetekerve vizes törülközővel feküdt, mondta a doki, hogy csak Nurofent adjunk, majd éjszakára jöhet a kúp. Az esti meséig megint lement 38.5-re, úgy néz ki most már működik a rendszer (hála Emmának, megértette ennek fontosságát, mindenben együttműködő), kordában tudjuk tartani a lázát. Kordában? Régen a 38.5 is ijesztő volt... A Nurofen vagy csak a természet, mindegy, de este 10-ig folyamatosan ment le a láza és egész éjszaka 37.5 körül (inkább alatta) volt. Reggel se ébredt lázzal, már "csak" a fülét és torkát fájlalja, remélem a gyógyulás újára léptünk. A doktornéni reggel 9 előtt újra telefonált, ő is örült a jó híreknek.
Ez az eset döbbentett rá, mennyire el voltunk kényeztetve eddig, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor aggódtam komolyabban a gyerekekért. Volt egy olyan, amikor a játszóházból kiszaladt és hirtelen eltűnt a szemem elől egy bevásárlóközpontban, de csak az ajtó mellé bújt el. Az a 4 másodperc kemény volt. Aztán volt egyszer Emma kórházban tüdőgyulladással, ott sem igazán a betegségtől féltem, inkább a körülményektől a kórházba menet, mi lesz ezzel az akkor 4 éves, kiscsoportos kislánnyal a kórházban. Aztán ott is szerencsénk volt, Réka ott alhatott vele az ágyában, egy percig se hagytuk magára. Egyéb, más jellegű megmérettetések se nagyon voltak, talán ez a múltkori teszt jutott eszembe, előtte sosem "vizsgáztatták" a lányaim. Ennyi. Eszternél az iskolával szinte elvágták a betegségeket, ő volt az egyetlen az osztályból, aki elsőben egy napot sem hiányzott. Várom már a sulit.

YASNS

Azaz Yet Another Social Networking Service (egy újabb közösségi hálózati szolgáltatás). Clay Shirky a New York University-ről jellemezte így az iparág fejlődését. Nemrég néztük meg a Közösségi Háló című filmet, ami a Facebook történetét mutatja be. Nekem tetszett, azt gondoltam Mark Zuckerberg elbeszélése alapján készítették, az ő szemszögéből, de utánaolvastam, inkább Eduardo Saverin segítette a könyvet és közvetve a filmet a tanácsaival.
Az IEEE Spectrum-ban van egy rövid összefoglaló a legnagyobbak fejlődéséről. A Sixdegrees tekinthető az ősnek, 1997-ben indította egy 28 éves srác (Andrew Weinreich) egy partin, 1999-ben már 3.5 millió felhasználója és egy nagy hiányossága volt: nem lehetett fényképeket feltölteni. Később a Friendster és társai pont jókor jöttek, a digitális fényképek elterjedtek, mindenhol volt széles sávú hálózat. De a Friendster is hibázott, 2003-ban már napi 9500 új felhasználót vonzott, a tulajdonosok nem győzték szerverekkel, az egész nagyon lassú lett, ezzel kikövezték az utat a MySpace-nek. A MySpace több szabadságot adott, bárkit be lehetett jelölni, megszólítani vagy akár kamu profilokat létrehozni. 2007-ben 70 országban már 72 millió felhasználója volt. Ezzel párhuzamosan számos szolgáltatás létezett, ami Shirky-t a YASNS fogalom megalkotására késztette: Kínában a Tencent QQ hódít, a Google Orkut-ja Brazíliában népszerű, a Twitter pedig világszerte elterjedt. Aztán van a Flickr fotó-, YouTube videó megosztó, a LinkedIn munka és állás orientált hálózata, a Classmates osztálytársak keresésére és még sorolhatnánk.
A MySpace uralma nem tartott sokáig, 2009-re a korábbi 67%-os közösségi hálós részesedése 30%-ra csökkent. Ők is hibáztak, mégpedig pont az oldal használhatóságában. Az olyan eszközök fejlesztése helyett, amelyek a rengeteg megosztott információ és adat kezelését segítették volna elő, a MySpace az újabb és újabb alkalmazások fejlesztésébe ölte forrásait. Ezzel annyira zavarossá vált a felhasználói felület, hogy sokan kezdtek valami egyszerűbb után nézni. A Facebook tanult az elődei hibáiból, Zuckerberg például folyamatosan, ütemesen bővítette a hálózatot úgy, hogy a technikai háttér mindig ki tudja szolgálni a felhasználókat. Emellett egyszerű kezelői felületet biztosított és okos algoritmusokkal segítette az ismerősök keresését. A felhasználói adatok széles körű megosztását és "kiajánlását" sok kritika is érte, de egyelőre a Facebook állja a sarat. Rengetegen fejlesztenek Facebook-ra, már több. mint félmillió alkalmazás van, ebbe beleszámolva az olyan bugyutákat is, mint az ismerősök virtuális elfeneklése, de az olyan óriási hasznot hozókat is, mint a FarmVille. A Facebook elérhető telefonról vagy más weboldalakról és nagy ütemben folynak a fejlesztések a helyazonosítású alkalmazásokra, pl. IP vagy a telefon pozíciója alapján a felhasználók tartózkodási helyét is fel lehetne használni számos alkalmazáshoz (pl. a legközelebbi barátok által kedvelt étterem keresése).
A technológiai vívmányok ebben az esetben egymást erősítik, a múltkori TOP11-ből elég csak az okostelefonokra, a cloud computingra és a közösségi hálókra gondolni. Hogy ez hova vezet? Nem tudom, de érdekes lesz!

Auroralia

A Mérnökújságban olvastam, hogy 2010-ben a Szabadság híd nyerte az Auroralia díjat, "melyre energiatakarékos, látványos, gazdaságosan megvalósult kültéri világításokkal pályázhatnak a városok". Ezzel Budapest maga mögé utasította Genfet és Tilburgot. A cikk leírja, hogy a híd díszkivilágításának ötlete először 1994-ben merült fel komolyabban. A Lánchíddal ellentétben, ahol maguk a lámpatestek adják a gyöngyfüzérszerű látványt, itt a szerkezetet világítják meg. A függőleges és ferde rácsos tartószerkezetek mellett a felső, hosszanti öveket is megvilágítják, a hídfőkhöz közeli szakaszok kivételével. Az övekhez ledes megoldást alkalmaznak, a 18 W egységteljesítményű világítás 24 V-ról működik. Múltkor a hídon átsétálva közelebbről is megnéztem, nagyon hasonlít a konyhánk pultjában lévő ledes lámpához (IKEA).
A korábbi, ledeket nem alkalmazó rendszerhez képest 85 kW helyett most 13 kW a híd öveinek megvilágításához szükséges teljesítmény, míg a híd teljes megvilágításához 40 kW-ra van szükség. A kapuzatok megvilágítása sem egyszerű, érdemes élőben megnézni. A fényforrások kiválasztásánál fontos szempont volt az is, hogy a híd rezedazöld színe érvényesüljön, amit 4000 Kelvin feletti színhőmérsékletű fényforrásokkal lehet a legjobban visszaadni.

Technológiai TOP 11

A már többször emlegetett IEEE Spectrum januári száma az elmúlt évtized 11 (Top 10-e mindenkinek van, 11 már nem) legjelentősebb technológiáját mutatja be. Ezek:
-okostelefonok (Nokia Communicator-tól az iPhone-ig)
-közösségi hálózatok (erről nemsokára bővebben)
-VOIP (a Skype már 8 éves!)
-LED világítás (erről is majd egy későbbi posztban)
-többmagos processzorok (most már csak ki kellene használnunk őket)
-cloud computing (erről már volt szó)
-robotrepülőgépek (ezek már korábban is voltak, igaz, akkor többnyire csak távirányítású bombaként)
-bolygójárók (pl. a Mars rover)
-rugalmas energiahálózatok (erőművek okos hálózaton)
-digitális fényképezés (ez sem az elmúlt évtized gyümölcse, lsd. a képen Steven Sassont az első digitális kamerával 1975-ből)
-digitális audio erősítők (Class-D amps)

Mint látható, nem a felfedezés, inkább az elterjedés időpontja számít. Ha 1911-ben csináltak volna hasonló listát, akkor saját bevallásuk szerint azon a következő termékek és találmányok lettek volna: autó, repülő, dióda, trióda, mozi, higanygőz lámpa, elektrokardiográf, gabonapehely. No comment :)

Feleségverseny

Spiró György Feleségverseny című könyve nagyon szórakoztató. Aki el akarja olvasni, most ne olvasson tovább.
A könyv a jövőben játszódik, talán 2030 körül. Akkoriban alakul meg a Magyar Kommunista Királyság, a regény fő vonala Vulnera Renáta (Rea) életét mutatja be, azaz hogyan lesz a Kondorosi Uszoda (amelynek medencéjében a magyar tudósok nagy találmányát, a kábítószerré génkzelt parlagfüvet termesztik a nyugati műholdak elől rejtve, de a kormány titkos jóváhagyásával) tőszomszédságában lévő lakótelepen lakó buta, malacképű lányból királyné, azaz a Regina Hungarissima. A liberális és konzervatív eszmék, irányvonalak (vagy milyük lehet még ezeknek) együttes kifigurázásával (ugyanakkor valós veszélyeit mutatva) megismerkedhetünk a jövőbeni oktatási rendszerrel, adózással (az egyszerűség kedvéért bevezetik a kamatyadót, aminek mértéke korhoz kötött), cigányháborúval és egyéb faji kédésekkel, az EU (pontosabban NyEU és KEU, mert hogy külön válik) politikájával, vagy épp a vízkészletek külföldi kézbe adásával.
A királyt DNS teszttel keresik meg, Krull József villanyszerelő tiszta Jagelló génállománnyal rendelkezik, ő lesz tehát a király, akit Kegyes Jóságként emlegetnek. A valóságshow-k korában egy tehetségkutatón versenyeztetik a király feleségeit is, amit kalandos úton az a Rea nyer meg, aki egyetlen műsorszámot sem tud előadni, bátyjai, Birs és Kolonc támogatják, a Nyugati Pályaudvar egyik mellékvágányán álló vagonukban (ez elit lakhely akkoriban) is csak a WC takarítását bízhatják rá.
Az elején kicsit fárasztó az állandó szatíra, hiszen a köznapi élet leírásában tkp. semmi sem normális mai szemmel, de nagyon jó poénok vannak benne és az ember ugyanúgy szurkol az elfuserált Vulneráknak, mit más regényben a főhősnek. A képzelt jövő valóságtól elrugaszkodott elemeit az olvasó simán eredeztetheti a mai és az elmúlt évtizedek történéseiből, megfigyelhető tendenciákból. Ez akár ijesztő is lehet, én jól szórakoztam rajta.

gyereksakk

Ésszel kell válogatni és néha bizony szigorúan ellen kell állni a gyerekek követeléseinek a különórákat illetően. Persze ez is gyerek-függő, nem lehet általánosan kijelenteni, hogy heti 2 különóránál több már ártalmas.
Próbáljon ki mindent, ami érdekli, de aztán csak annyi maradjon, ami még szórakoztatja és nem fárasztja le Ezért az se mindegy, hogy mely órák mely napokra esnek, a különösen fárasztó úszás edzés pl. jó helyen van péntek délután. Így maradt végül Eszternél a falmászás, úszás (és hittan, mint szintén órarenden kívüli elfoglaltság) mind heti egyszer. Emmánál meg csak a néptánc és hittan, az úszást szüneteltetjük, pedig neki könnyebb, az oviban délután is alhat, ha fáradt. Eszter egy ideig járt görkori edzésre is, hetente többször úszni, megnézte a rajzszakkört stb. A sakk is felmerült, érdekes, hogy még az oviban, a suliban már inkább csak azért, mert van pár nagymenő, akik keményen nyomják. Na, nem kell attól tartani, hogy szigorú képű nyolcévesek lepik el a Városmajor padjait, de állítólag tényleg jól sakkoznak.
Múltkor egy szekrény mélyén megtaláltam a sakk készletem, amit kb. 10 éves koromban kaptam karácsonyra. Kihajtogatható viaszosvászon tábla, fényes műanyag bábuk, a piros műbőrdobozon büszkén feszít a Versenysakk felirat. A lányok rávetették magukat, kiderült, hogy Eszter a suliban megtanulta, hogy kell felállni, mik a lépések, hogyan kell nyitni és van egy képe arról, mi a cél. Játszottam velük én is párat, de az igazán szórakoztató, amikor ketten játszanak. Egyrészt képesek megsajnálni egymást, megígérik a másiknak, hogy nyugodtan lépj ide, nem ütlek le! Másrészt a király védelmét szabadon értelmezik, szerintem a fejükben a királynő a sztár, úgyhogy láttam már olyan partit is, ami vígan folytatódott a király leütése (!) után :) Most az a taktikám, hogy nem egyszerre próbálok minden szabályt megtanítani és némi stratégiai gondolkodást is átadni (ez nekem is nehezemre esne), hanem a játékukba folyamatosan bele-beleszólva szigorítok a laza szabályaikon és adok tippeket az eredményesebb előrehaladásra. Meglátjuk!

Japán 8.9

Még megdöbbentőbb a japán földrengés és szökőár pusztítása az előtte/utána képekkel. Szegény Japánnak kijut a földrengésekből, 1923-ban a Kanto-i földrengésben több mint 100 000-en haltak meg, 1995-ben, a Kobei-i földrengés során (amikor jóval korszerűbbek voltak már az épületek és teljesen más szinten folytak a mentési munkálatok) több mint 6000 ember halt meg. A mostani Sendai-i a magnitúdóját tekintve Japánban a legnagyobb, a világon az 5-ik legnagyobb, mióta szeizmográfokkal regisztrálják a rengéseket.

Viszlát, Discovery!

Az űrsiklót a 70-es években fejlesztették ki; szükség volt egy olyan járműre, amely nagyobb térfogatú és tömegű szállítmányokat (pl. műholdak, űrállomás alkatrészek) tud úgy az űrbe juttatni, hogy visszatérése után újra bevethető marad.
Kis statisztika: 6 űrsikló épült, ebből az Enterprise-t csak a légkörben használták tesztgépként, pl. különböző leszállásokat szimuláltak. A Columbia volt az első, ami az űrbe is ment (1981-ben), őt a Challenger követte 83-ban, az Atlantis 84-ben, a Discovery 85-ben és végül az Endeavour 92-ben. Közben 86-ban a Challenger felrobbant a felszállás után (huhh, erre még én is emlékszem), utána majd' 3 évig nem is szállt fel űrsikló. Még egy katasztrófa volt, 2003-ban a Columbia robbant fel a leszállás előtt, erre mindenki emlékszik (a hővédő pajzs egyik eleme sérült meg), szintén több, mint 2 éves szünetet okozva az űrsiklók bevetésében.
Idén repülnek utoljára, február 24-én volt a Discovery utolsó útja, áprilisban megy az Endeavour és végül júniusban az Atlantis zár le egy korszakot az űrutazásban.
A Columbia-nak 28, a Challenger-nek 10, a Discovery-nek 39, az Atlantis-nak 32, az Endeavour-nek 24 repülése volt.

48-as szárazföldi forradalom

Az iskolában és az oviban természetesen nagy izgalommal készültek a március 15-i ünneplésre. Büszkén viselik a kokárdát és fújja mindenki a nemzeti dalt; ráadásul Emma már nem csak a nővérétől tanulja, mit tavaly, ez már nagycsoportos anyag! Érdekes az ovisok fejében kialakult kép, az egyik vacsora közben Eszter kérdezett és Emma lelkesen válaszolt:
-De hol harcoltak?
-Hát az utcán!
-És kik nyertek?
-Hát az osztrák király! Mert neki segített más is, így többen voltak és így lett kicsi Magyarország és az osztrákok maradtak a trónon!
Ráadásul következetesen kijavít minket, hogy az nem szabadságharc volt, hanem szabadságharc ÉÉÉÉS forradalom. Vannak persze még apróbb hiányosságok, kik szabadon éltek-haltak néha nem szolgaföldben hanem szárazföldön nem nyughattak, de hát ne vesszünk el a részletekben :)

vitorlások

Sok találmány sajtóhírben történt megjelenésekor a homlokunkra csapunk, "dehát ezt már én is kitaláltam!". Ilyen érzésem volt a következő hírt olvasván is: Óriás siklóernyő csökkenti a hajók üzemanyagfogyasztását. Az is eszembe jutott, hogy ezt fékezésre is lehetne használni, hiszen egy tankernek akár 10 km-re is szüksége lehet a megálláshoz. Igaz, ez hátszélben nem működne, de hát nem is akarom szabadalmaztatni :)

saját háza tája

Hallottam egy interjút Törőcsik Marival, aki valamilyen parlamenti kulturális bizottság ülésére emlékezve (nem tudom melyik kormány, nem az elejétől hallottam, de mindegy is) nem értette, hogy nem értik meg a döntéshozók, hogy a színházakat államilag támogatni kell. Az indok, hogy nincs fizetőképes polgárság, aki meg tudná fizetni a valós költségeket, merthogy akkor sok tízezer forint lenne egy színházjegy. Tehát az állam fizesse. Oké. És akkor a múzeumok? A sportesemények? A gyermekvasút? A parkerdők? A könyvtárak? A sajtkészítők?

pedagógiai szakszolgálat

Itt voltunk ma. Történt ugyanis, hogy felelőtlen családtervezésünk eredményeképp kisebbik lányom évvesztes lett, szeptemberben született. Semmi gond, kétszer járja a nagycsoportot, gondoltuk. A körülmények azonban úgy játszottak közre, hogy felmerült, mégis inkább menjen suliba, ne az döntsön, hogy pár hónappal később született, mint társai. Kiderült, egyetlen lehetőség van, fel kell méretni a gyerek iskolaérettségét a kerületi pedagógiai szakszolgálatnál. Februárban telefonáltam, már lejárt minden határidő, de ha egy napon belül eldöntjük, még be tudják nyomni valamelyik csoportba. Eldöntöttük, ebben az óvónők is támogattak bennünket, elküldték a szakszolgálatnak a szokásos értékelést, a gyerek iskolaérett meg nagyon fejlett stb. Szakszolgálat, milyen kifejezés! Rákerestem, meglepetésemre, a google a nemzetbiztonsági szakszolgálatokon kívül egy csomó pedagógiai szakszolgálatot hoz ki, csak mi nem találkoztunk eddig vele. Szóval mára volt időpontunk, az egész egy csoportos foglalkozással kezdődik, a 8 órás időpontra berendelt 7 gyerek bemegy egy terembe három, egyébként nagyon kedves szakszolgával. Ott 40 percen keresztül rajzolnak, meg összeadnak, meg beszélgetnek. Aztán a szaknénik elbeszélgetnek a szülőkkel, majd külön a gyerekkel és végül ismét a szülőkkel. A csoportos után várnunk kellett egy órát, Emmáék már az ottani mesekönyvek nagy részét elolvasták, én is szépen haladtam a könyvemmel, az alma is fogyóban volt, de végre behívtak. A csoportos felmérés eredménye abszolút pozitív volt, Emma mindent nagyon szépen megcsinált, de miért akarjuk iskolába járatni? Indokaink mind az iskolára, mind az ovira bőven vannak, de ide mégiscsak azért hoztuk, hogy az iskolaérettségről legyen papír, hát elmondtam a két legfontosabb érvünk: hisszük, hogy ha a gyerek beleesik a "nagy átlagba" azaz nem valami társadalom perifériájára szorult zseni vagy épp debil, akkor az óvodai és alsó tagozatos iskolai fejlődése alapvetően a pedagógusoktól függ. A remek óvónéniktől ugyebár búcsúznia kellene és az iskolába már félig beépültként azt is tudjuk, hogy jövőre a tanítónénikkel nem lehet mellényúlni, olyan kiváló gárda jön (már picit gyanús is az istenítésük, majd meglátjuk). Emellett van egy rakat mellékes indokunk, most járhatna az unokatesójával egy évfolyamba, most helyileg is a testvére közelében lenne a terme, már részt vesz az iskolai falmászásban és egyéb programokban, a harmadik gyerek érkezésével egyszerűsödnek a reggeli és délutáni logisztikai feladatok stb. Ja, ő is szeretne iskolába járni, az óvónők külön kiemelték, hogy olyan típus, aki ha megkap egy feladatlapot, akkor nem hagyja későbbre, hanem nekiül és ha egy órába telik is, megoldja. A szaknéni mondott még egy szempontot, ami bennem (Rékában nem) mindig ott motoszkált: Emma is magas, ez később, kiskamaszként frusztrálhatná is, mármint ha pl. hatodikban egy fejjel magasabb lenne az osztályban lévő fiúknál. Az egyéni felmérés eredménye is abszolút pozitív lett, tkp. nem volt hibapont és bár az alapvető hozzáállásuk inkább az óvódában marasztalás, Emma esetében úgy látják, hogy tényleg inkább iskolába kellene mennie. Remek, átruháztuk a döntési felelősséget, nem lettünk agresszív szülők és alapos felmérésen állapította meg egyértelműen az iskolaérettséget egy olyan szakember, aki ott találkozott Emmával életében először.
Most már csak az iskolába vegyék fel, elég népszerű hely, 2 éve nagyon erős túljelentkezés volt.

pánspermia

Földönkívüli létformákat talált a NASA? Vicces, nemrég olvastam egy könyvet, aminek nagyon hasonló volt az alapja. A sztori szerint a NASA egy globális felmelegedést vizsgáló, felszínközeli sűrűségi anomáliákat kereső műholdja segítségével egy jégbe fagyott meteoritot fedez fel, melyben fosszíliákat találnak, azaz van élet a földön kívül. Világszenzáció, a NASA-t támogató aktuális amerikai elnök választási esélyei visszatérnek stb. Hős tudósok végül kiderítik, hogy nem is a műhold fedezte fel, hanem a jégtáblába alulról helyezték fel a meteoritot (ugyanis olyan planktonokat találnak a meteorit helyén, melyek csak sós vízben élnek, azaz csak alulról kerülhettek oda), amiről kiderül, hogy a közepes nikkel tartalma és a kondrulák jelenléte ellenére földi kőzet (csak valami szuperhajtóművel megégették), a benne talált óriás ízeltlábú fosszíliája pedig igazából mélytengeri eredetű. Gyilkosságok, szerelmi szál, van minden. Érdekes viszont az elnöki címre pályázó szenátor stratégiája, aki kampányában a NASA költségvetési támogatását kritizálja és számos valós adatot hoz fel a nemzetközi űrállomás tervezett és jelenlegi költségeiről, a hidegháború űrverseny után megszűnt versenyhelyzetről, az űrkutatás hétköznapokra gyakorolt hatásáról stb. Ahogy itthon sokszor hallani az egy főre leosztott államadósságról, így lehet leosztani minden egyes amerikaira jutó NASA-pénzt is és máris remek politikai fegyver van akármelyik oldal kezében.

30 termék melyet már nem gyártanak az USA-ban

A március 7-i Newsweek-ben találtam egy ilyen listát, nézzük:
Barbie babák, Bazooka rágógumi, kamera, szardínia konzerv, mobil telefon, ruhacsipesz, Converse All Star kosaras cipők, evőeszköz, Gerber babaétel, rágógumi automata, harmónika, hepatitsz védőoltás, Hummer (autó), lámpaizzó, Levi's farmernadrág, kisbuszok, mozivetítők, Mr. Coffee kávégépek, Nike cipők, Oldsmobile (autó), fotópapír, műanyag rózsaszín flamingók, Pontiac (autó), veszettség elleni védőoltás, RCA rádió, Schwinn bicikli, Spalding kosárlabda (hivatalos NBA labda), televízió szettek, csőfogó, Wurlitzer zenegép.
Itt nyilván az amerikaiak által nagyon amerikainak gondolt termékekről van szó és nyilván többen döbbennek meg azon, hogy egy 300 milliós országban nem helyben gyártanak egy fontos védőoltást vagy épp az 501-es farmert, mint a műanyag rózsaszín flamingón.

A Schwinn kerékpár kellemes emlékeket ébreszt, az első komolyabb bringám egy Schwinn-Csepel Woodlands volt, 92 körül kaptam, sajnos 2-3 éven belül ellopták. Éjszaka kint hagytam az utcán, nem tudom, hogyan is gondoltam...

városok élhetősége

Ismét a kanadai Vancouver lett a legélhetőbb város (2. Melbourne, 3. Bécs,... Budapest az 54-ik). Kérdés, hogyan határozzák meg a szempontokat, hogyan pontozzák? Vancouver egyébként tényleg klassz város, az átlag amerikai városnál egységesebb stílusú és modernebb hatású belvárossal, szép parkokkal, sétányokkal, 1-2 órán belül gyönyörű kirándulóhelyekkel és még sorolhatnám, persze biztos nem a városban pár napot eltöltő turisták szempontjait értékelik. Minket az első nap a belvárosban parkolóházat keresve eltereltek egy futóverseny miatt és pár eldugott utcán kellett kerülnünk, na ott láttunk pár zacskóba szuszogó alakot. Ne ítélj elsőre, ugyebár.
Budapestről hallom sokszor, hogy mennyire "élhetetlen". Biztos van alapja, de ezek szerint nagyon szerencsés vagyok mind a lakhelyem, mind a munkahelyem és a közlekedési útvonalaim tekintetében, mert számomra nagyon is élhetőnek tűnik. Igaz, nincs nagyon alternatíva sem, a munkám és kapcsolataim ide kötnek. Nézzünk azért pár szempontot, ami számomra az "élhetőséget" befolyásolja: közlekedés, szórakozás, sport, bevásárlás.
-13 km-re lakom a munkahelyemtől, reggel fél 6 körül autóval kényelmesen 15-20 perc alatt érek be, délután a dugóban 30-45 perc az út. Az utóbbi időben inkább csak 30.
-biciklivel 25-35 perc alatt érek be, hazafelé 45-55 perc, hazafelé fel kell tekerni a hegyre, de persze minden attól függ, mennyire vagyok sportolós kedvemben. Végig bicikliút vagy erdei sétány, rossz levegőjű szakasz is csak 1-1 lámpánál van a Moszkva tér környékén, sőt, ott is csak az zavaró, ha az arcomba pöfög valami rozoga IFA, egyébként nem érzem rossznak, de lehet, hogy csak nem vagyok rá érzékeny.
-tömegközlekedéssel Hűvösvölgyből 40 perc villamos + bő 5 perc séta, Hűvösvölgyig 15-20 perc séta, buszra ilyen rövid távra nem szívesen várok. A 61-es sűrűn jár, tisztasága megfelelő.
-boltok, étkezési lehetőségek bőségesen állnak rendelkezésre a lakhelyem és munkahelyem környékén is, de bevásárolni többnyire amúgyis autóval szoktunk, csak ha 1-2 apróság kell, akkor jön szóba a séta. Amikor Eszterrel bringáztunk be a városba, akkor se okozott gondot sehol lerakni a bringát és venni egy fagyit vagy éppen megpihenni egy parkban.
-ami számomra nagyon fontos, hogy gyalogtávra van az ovi és az iskola is, útközben lehet fagyizni, játszóterezni és számtalan alternatív útvonal van hazafelé, nem válik unalmassá.
-futni, bringázni lehet "kertkapuból", azaz nem kell valahova külön elmenni sportolni.
-kirándulóhely 15 perces (séta) sugarú körben több is van, Hárs-hegy, HHH, Remete-szurdok, régebben a Gyermekvasutat is gyakran használtuk.
-a munkahelyemtől (Gellért tér) tömegközlekedéssel minden közel van, akármilyen elintéznivalóm van a belvárosban, szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hányszor van ilyenre szükség egy félévben.
-uszoda a munkahelyemtől szűk 10 percre van autóval és már 6-tól nyitva van.
-az építkezésünk alatt sűrűn volt dolgom földhivatalban, önkormányzatnál, közműcégeknél, sokszor voltam bringával, max. a portást kellett megkérnem, hogy hova kössem a bringám, hogy ne lopják el, de mindenhol működött. A bürokrácia a szükséges iratok és nyomtatványok miatt tényleg terhes, de mindenhol segítőkészek voltak és egy könyvvel, hangoskönyvvel a várakozási idő is hasznosan telt. Ha meg visszahívnak százszor valami hülye papírral... hát csak magával tol ki, aki emiatt idegeskedik :)

Nehéz tehát az egész városról egységes véleményt mondani, nekem a budai oldal Budafoktól Hidegkútig kellemes helynek tűnik, néha beleszagolok a pesti belvárosi kerületekbe, az is rendben van. Tetszik persze a vidéki városok más léptéke, hogy gyerekekkel is percek is alatt is bejárható a belvárosuk és nincs az ember különböző közlekedési eszközökhöz kötve. Gyanítom, hogy a nemzetközi listában inkább általánosabb szempontok szerint rangsorolnak, pl. zöldterületek aránya, tömegközlekedés kiépítettsége, új építkezések száma, turisták aránya stb.

számítógépek fejlődése

Az infographics.blog.hu-n találtam egy klassz összefoglaló bejegyzést a számítógépek fejlődéséről, íme (nagyítható)!

kabil franciák

A lázas semmittevésben megnéztem a Taxi című filmet. Az egyik főszereplő, Samy Naceri láthatólag afrikai származású, algériainak tippeltem, valamiért emlékeztet Zidane-ra. Utánanéztem, algériai, méghozzá kabil (Kabília Algéria északi részén található), ahogy Zidane és Edith Piaf is.
Ez a Samy nem egyszerű figura, a Taxi négy része által átölelt időszakban (a filmek készítésének évei: 1998, 2000, 2003 és 2007) a filmbéli szerepével ellentétben inkább a rosszfiúk közé tartozott. 2003-ban drogozásért 8 hónap felfüggesztettet kapott, 2005-ben egy hamutállal támadott meg egy férfit, ezért 2 hónapig ült, 2006-ban rendőrökkel szembeni rasszista sértegetésért ült, 2007-ben késelésért 9 hónapra ítélték, majd 1 hónapra azért, mert megtámadta az őröket a klinikán, ahol drog túladagolás miatt kezelték. Legközelebb összegzem Charlie Sheen bűnlajstromát is :)

nemzetközi sztereotípiák

A minap ismét belebotlottam a sztereotípia térképekbe, pl. hogyan fest Európa Franciaország szemszögéből (lsd. a képet alul)? Magyarországra elég változatos feliratokat raktak: gulyás, pornósztárok, jó fejek, hunok stb. Ennél sokkal érdekesebb, hogy más országokban élő sztereotípiák egy harmadik országról mennyire hasonlíthatnak a bennünk élőkhöz.

RHCP

Lesz új Red Hot Chili Peppers album! Érdekes ez az együttes, majd' 20 éve követem őket, emlékszem, a 90-es évek elején kaptam egy discmant és az első három CD-m egy-egy RHCP, Nirvana és Prodigy album volt. A Chili akkoriban teljesen más volt, ahogy Kiedis Scar Tissue című könyvéből megtudhattam, keményen drogoztak, lehet, hogy ezért voltak ennyire pörgősek a számaik. A Blood Sugar Sex Magik albumhoz képest a By the Way és a Californication is lassabb, szélesebb kör által emészthető, nem is beszélve a Stadium Arcadium-ról, az tele van zenecsatornákon játszható számokkal. 14-16 éves korom óta én is kb. annyit öregedtem, mint a számaik...
Kérdés, hogy milyen lesz az új album a nehezen pótolható John Frusciante nélkül?