Olvastam ezt a cikket: 180 kilós szumós futotta le az LA-maratont. Becsülendő, még akkor is, ha az idő alapján az a kocogás az elején nem lehetett nagyon megerőltető vagy nagyon hosszú pirosakat kapott a végén, hiszen ez a tempó a teljes távra is inkább közepes séta átlagot hoz. Persze 180 kilósan 10 órát sétálni is nehéz lehet, de ugyanúgy nem lehet általános szabályokat emlegetni, mint a 6 éves gyerekek iskolaérettségével kapcsolatban, azaz ez is egyén-függő. Én 116 kilósan futottam tavaly a maratont (4:21 alatt) és sokszor hallom, hogy ez mennyire egészségtelen (egyelőre nem érzem semmilyen hátrányát, persze lehet, hogy 10 év múlva porzanak majd az ízületeim), közben sokszor látok fele ilyen súlyú embereket napokig szenvedni sokkal rövidebb távok után. Persze ekkora testtel nem lehet évi több maratont vállalni, de azért van egy-két helyszín, amit ki akarok pipálni, a közelben a Bécsi és a Nizza-Cannes, távolabb a New York és Boston maratonok. Az amerikai versenyeken a biztos induláshoz olyan időket kellene elérnem (nem indulhat akárki, kvalifikációs követelmények vannak), amelyeket nem is akarok elérni (évekig kellene feláldozni a szabadidőm a hosszútávfutásra), de van nemzetközi kontingens, ahova talán van esélyem, hogy kisorsolnak. Majd 40 éves szülinapi ajándékra :)
Addig is félmaratonokkal szórakoztathatom magam, az az élvezhető táv és ott lehet időre is menni, 2 éve 1:52 alatt futottam (113 kilóval), idén ősszel jó lenne 1:45 alá menni (mondjuk 105 kilóval :)). Ezt egyébként ajánlom mindenkinek, nagyon igaz, hogy ez a "teljesíthető táv"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése