Karsal - a csajok

Karsal sosem volt a nők bálványa. Utoljára ovisként volt esélye a lányoknál, de szülinapi zsúrra már akkor is csak a fiú ovistársai hívták. Meg a Gréti, de csak azért, mert ők szomszédok voltak, az oviban Gréti egy percet sem játszott vele, de úgy látszik ez Gréti szüleit nem érdekelte. Az általános iskolában még nem volt gond, nem különösebben zavarta, hogy szerelmes leveleket csak akkor látott, ha énekórán titokban továbbítania kellett. Aztán jött a szakközép és a pattanások, melyek az előreugró fogaival képregény-szerű figurát varázsoltak arcából. Annak ellenére, hogy osztálytársaihoz hasonlóan ő is roppant laza volt (már az általánosban is mindig feltűrte a kék nejlonköpeny ujját), a frusztráció és kisebbségi érzés, ha rejtetten is, élete része lett. Otthon az anyja próbálkozott mindenféle szerekkel, de a ragyák maradtak, a haja pedig mosás után max. egy napig nem tűnt zsírosnak. Ekkor jött amúgy a csikánó mániája, jó sok zselével hátrafésülve legalább az utóbbi probléma megoldódott.
Lehetett vagy 16 éves, amikor az egyik iskolai bulin Judit, egy lány a kettő béből megkérdezte, hogy odaadja-e a citromkarikát a poharáról (az ajándék alkoholmentes koktélhoz járt a citromkarika). Ekkor lett először szerelmes.
-Ööö... persze, oda, tessék!
-Kösz! - a lány már fordult volna vissza a barátnőjéhez, amikor Karsal még utánakapott a beszélgetés fonalának.
-Így szereted?
-Mit? Tessék?
-A citromot!
-Ja! Eszméletlen szar löttyöt ittam, muszáj elnyomni az ízét! - ezután viszont gyorsan elfordult.
Karsalra ez a bensőséges beszélgetés olyan benyomást tett, hogy mindkét haverjának órákig ecsetelte a történteket. Fecó, a tömzsi alacsony srác jó kedélyű volt, ugyanúgy népszerűtlen az osztályban, mint Karsal, de őt nem érdekelte. A háborús könyvek olvasásával és a harci jármű makettjeinek festegetésével teljes volt az élete. Lajos, a másik srác már más karakter volt, mármint népszerűségben egy szinten álltak, de Lajos (utálta a nevét és lépten-nyomon próbálta terjeszteni, hogy őt Lú-nak hívják) csak a lányokra tudott gondolni, sorozatos kudarcai (hatalmas horgas orra és mélyen ülő zavaros szemei sokakat egyből elijesztettek) annyira megedzették, hogy nehéz volt már kellemetlen helyzetbe hozni. Ő volt hármuk közül a "csajozós" típus, ezért is lógott a másik kettővel, mert ők ezt valahogy elfogadták (inkább ráhagyták), ha nem is hitték el. Szóval Karsal már alig várta, hogy másnap elmesélje, Fecó ugyanis nem volt a buliban, Lú meg egész végig a táncparketten pörgött a csajok körül (sokat kellett mozognia, hogy az állandóan elforduló lányok elé kerüljön). Másnapra a Judittal történt párbeszéd egy körülbelül 1 órás mély beszélgetéssé változott és szinte mindent tudott Juditról.
-Hát így történt, de nem tudom mikor találkozunk, semmi konkrétumban nem maradtunk. - mondta Karsal.
-Megfogtad a mellét? - kérdezte Lú.
-Áhh, ez most más volt, nem érted? - válaszolta, de közben arra gondolt, hogy tulajdonképpen illik a sztoriba, de akkor már az elején bele kellett volna szőni, mondjuk olyan részek helyett, hogy Judit vihogva mesélt neki a múlt nyári gólyatáborról, amikor először rúgott be az egész osztályuk.
-Más? Hát nem értem. Na mindegy, láttátok a moziműsort? A májusegyben még játsszák a Terminátor kettőt lesz valami mozifesztivál vagymi és ingyen lehet bejutni!
-A Terminátor az hülyeség! - mondta Fecó. Köze sincs a valósághoz, egy rendes hadsereg akármilyen gyalogsági százada ellen se lenne semmilyen esélye egy ilyen robotembernek, nemhogy a tüzérséggel szemben! Egyszerűen olyan kis helyen nem koncentrálódhat annyi energia, amelyik ilyen tettekre képes. - folytatta.
-Az mikor lesz? Mert ha moziba mennék, akkor inkább Juditot vinném el valamilyen csajos filmre, érted! - mondta Karsal, aki nagyon bánta, hogy az egész éjjel érlelt sztorit ilyen hirtelen leveszik a napirendről.
Aztán megérkeztek a Régiposta utcai McDonald's-ba, ahol a délután hátralévő részét tervezték eltölteni; nem is sejtették, hogy Karsal nőügyeit alaposan befolyásoló események történnek. Akkoriban (a 90-es évek elején) a McDonald's még nagy presztízsnek örvendett, hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál és nem kellett minden hónapban új akciókat hirdetni, hogy eladják a szottyos szendvicseiket. Fecó és Lú Karsal kezébe nyomtak egy-egy százast, hogyha netán felgyorsulna a sor, vegyen nekik is 1-1 sajtburger menüt, azzal kimentek a WC-re. Karsal ha csak tehette sosem ment el idegen helyen WC-re, ezzel komoly gondjai is akadtak az általános iskola első osztályában, azóta legalább a kisdolgokkal nincs gond. Feltéve ha legalább 10 másodperc csönd rendelkezésre áll a piszoár előtti rákészülésre és nem áll mellette senki 2-2 piszoárnyi pufferzónában. Fecóék tehát a budin, erre mi jut eszébe pont akkor egy rablónak? Hát a patinás helyen lévő, igencsak csillogós és menő McDonald's kirablása! A kezében egy fegyvernek látszó tárggyal hadonászott, üvöltözött (az állandó szárítógép zajtól Fecóék ezt bent nem hallották) és követelte az aznapi bevételt. A 8 kasszából 5-nél sokkos állapotba kerültek a lányok, nem is mertek előrehajolni a kasszáig, a maradék hármat meg nem tudták kinyitni, egy fülbevalós, tetovált pénztáros srác meg azt habogta, hogy ehhez a menedzser kell. Mivel akkor már az étterem hátsó részéből is egyre többen érdeklődtek az előtérben zajló események iránt, a gangszta' jobbnak látta elinalni. Ahogy nagy hévvel megfordult, nekilökte a mögötte álló dagadt svéd turistát Karsalnak, akinek alkarját megkarcolta a nő kezéből kieső csorba műanyag tálca. Fecó és Lú arra érkeztek, hogy Karsal az előtérben egy széken ül, a kiszolgálás szünetel és egy köteg szalvétával egy csíkos inges mekis fickó (a menedzser) szorítja az alkarját, mellette egy dagadt szőke furcsa dallamos és pattogó nyelven magyaráz valami ukkopekkáról. Karsal baromi kényelmetlenül érezte magát, menekült volna az étteremből, megnyugtatta a menedzsert, hogy semmi baja és kiszaladtak. Agya hevesen zakatolt, kezdett elmúlni a stressz, cimborái követték és kérdőre vonták.
-De hát mi történt, bazmeg, állj már meg, nem is ettünk! Mit hadováltak ezek rablásról? - kérdezte Lú.
-Ez nagyon kemény volt, bazmeg! Kirabolták a mekit míg ti kényelmesen hugyoztatok!
-És mi történt a kezeddel, elestél? - kérdezte Fecó.
-Mi? Ja! Dehogy! A faszi, egy kétméteres állat pont mellettem állt a stukkerével. Frankón mondom, nem is mertem megmozdulni, mert láttam a szemén, hogy engem szúrt ki túsznak, ha minden rosszra fordulna, érted! Amikor látta, hogy itt nem jut zséhez, bedühödött, láttam, hogy a ravaszra feszül az ujja! Ahogy megfordult, a pisztolyával belevágott a kezembe, szinte éreztem, ahogy a húsomba mar a fegyver! - mesélte, közben erősebben szorította a szalvétákat, fel is szisszent. Kicsit bánta, hogy nem üt át a vér a 3-4 réteg papíron, az sokkal hatásosabb lett volna.
Gyalog mentek a Deákig, onnan vissza a Moszkvára és a Városmajoron keresztül haza. A sztori útközben is színesedett, a dagadt svédet tulajdonképp Karsal nyugtatta le (igaz, csak a jelenlétével, azért nem akart túlozni), nehogy ostobaságot csináljon és ha nem áll olyan keményen a helyén, talán a rabló se fogja ilyen gyorsan menekülőre. Másnap a suliban aztán villámgyorsan terjedt a hír. Az eset talán nem került volna be a híradóba, de aznap a Váci utca környékén még 3 éttermet raboltak ki, így megemlítették a Régiposta utcai eseményt is, azzal, hogy tisztázatlan körülmények között egy fiatal fiú is könnyű, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett, aki a személyzet szakszerű ellátása után távozott. Fecó ugyan nem sok emberrel beszélt, Lú viszont azonnal igyekezett meglovagolni a sztorit, a harmadik szünetben már mindenki tudta, hogy Karsal volt az áldozat, páran azt is sejteni vélték, hogy Lú segítségével menekült ki az étteremből. Az ötödik szünetben az igazgató-helyettes hívatta az osztályfőnökén keresztül és kérdezte, igazak-e a történtek. Neki Karsal már csak egészen enyhén színezte a történetet, tudta, hogy nem kellene rendőrségi ügyet kerekíteni belőle, hiszen Lú egyes verziói szerint már nemzetközi hírű rablóbanda rendezett vérfürdőt.
Az ebédszünetben már a hosszú asztalnál ült az ebédlő végében, ott általában a leghangosabb, legnépszerűbb figurák szokta ülni, de a 4-ik szünet környékétől kezdve, ha ideiglenesen is, de Karsal is ide tartozónak mondhatta magát. Nem igazán tudta, hogyan viselkedjen, ezért a saját osztályának (a cések) menői közelében maradt és persze mesélt, mesélt. A becsöngetés előtt vette észre, hogy Judit is ott van ugyanazzal a barátnőjével. Most baromi laza leszek, gondolta.
-Szia, na, nem innál egy kis citromlét?
-Szia! Hogy érted?
-Tudod, a citrom!
-Milyen citrom?
-Hát a bulin! Tőlem kértél citromot!
-Ja, tényleg, hát emlékszel? - mondta Judit és csak Karsal gondolhatta, hogy a lány egyáltalán emlékszik az esetre.
Itt aztán fordult a szerencse, ezúttal Karsal javára. Judit volt az első, minden szempontból. Ugyan sosem mondták egymásnak, hogy "szeretlek!" meg ilyesmi, sőt, Judit inkább csak az iskolán kívül találkozott vele, de voltak azért nagyon jó közös pontjaik. Karsalnak pl. szimpatikus volt, hogy Judit ugyanúgy küzd a pattanásokkal és a zsíros hajjal mint ő. Ezt az esti buliban ugyan nem látta, de egyáltalán nem zavarta. Egyáltalán. Így szokta mondani, ha Lú ugratja, hogy miért azzal a tehénnel cseszi el az idejét? Erre általában azt szokta válaszolni, hogy szereti ha egy csajon van mit fogni! Arról sosem beszélt, hogy Judit szinte irtózott attól, ha tapogatták... Ez volt Karsal első nyara, amelyre felnőttkorában is emlékezett.