Utunkat Washington-ba töröltük. A 3 óra alatti utakra elfogytak az elérhető áru jegyek, még az 1 napos autóbérlés is felmerült, ahogy a kínai busztársaságok is (ők a legolcsóbbak), de egy nap 9 órát utazással tölteni ilyen sűrű napok után, plusz még valahogy eljutni a vonathoz/buszhoz/autóhoz... lemondtunk róla, inkább New York-ban leszünk alaposabbak. Amúgy úgy lehetett volna értelmesen beiktatni Washington-t, hogy hazafelé ott szállunk le és meg.
Ma 10 előtt beértünk a 83-as mólóra, így elértük az első hajójáratot. Ezt a Manhattan körüli utat pár éve Rékával már megcsináltuk, ezért mertem ajánlani öcséméknek is. 3 órás út, közben egész korrekt rádiós kommentálással a látnivalókról, így olyan helyeket is megnézhettünk, amiket egy szokványos new york-i út után nem.
A hajókirándulás után az
Intrepid múzeumba mentünk, ezt nagyon vártam, július óta látogatható az Enterprise űrsikló sátra, ráadásul mióta utoljára itt voltam, egy Concorde-ot is kiállítottak, azt a British Airways-től kölcsönzi az Intrepid múzeum. Nos, az űrsikló csalódás volt, a sátorban alig lehet eltávolodni tőle, gyengén van megvilágítva és nem lehet bemenni (a Cape Caneveral-on kiállítottba be lehetett). Igaz, ez csak ideiglenes állapot, lesz helye egy szép világos múzeumban. Az Enterprise-t csak a landolás teszteléséhez használták (motor sincs benne), űrben sosem járt,
szerintem a hőálló csempék sem igaziak rajta, azok emlékeim szerint
számozottak és kevésbé szabályosak a fugák vonalai. A Concorde-ra meg csak délután 3-ra kaptunk volna időpontot, oda már csak vezetett túrák vannak, úgyhogy kihagytuk. Párizsban a Le Bourget reptéren két Concorde is ki van állítva, azt a
múzeumot érdemes felkeresni.
Az Intrepid után ismét cukrászda vadászatra indultunk, de most sem jártunk sikerrel, nem találtuk meg az adott címen a Times Square környékén.
Így metróra szálltunk és elmentünk a World Trade Center emlékhelyéhez. Az épülő
1WTC torony már most óriási és még majd' 50%-al magasabb lesz, ha elkészül.
Az emlékhelyről
korábban már írtam, most végre meg is látogathattam. Nem kell fizetni a belépőért (adományokat több helyen gyűjtenek), de nagy látogatásra való tekintettel jegyet kell szerezni vagy online vagy a közeli látogató központban. 45 perccel későbbi időpontra kaptunk jegyet, addig végigsétáltunk a Wall Street-en és megnéztük a
bikát. Már amit láttunk belőle a turistáktól. Ötödször járok New York-ban, de ilyen sok embert még sosem láttam, a Times Square-en kerülgetni kell a tömeget, a látogatható helyek előtt sorban kell állni, szóval fura, igaz, most még javában tart a turista szezon.
A WTC emlékhely élőben is tetszik, a látogatását ugyan kissé körülményessé tették, fémkapu meg háromszori jegyellenőrzés, de a medencék körül el lehet férni és szerintem jól néz ki. A tornyok alaprajza még akkor is monumentálisnak hat, ha azért az ember erre is számít egy 110 emeletes épület esetében. A peremén az áldozatok neve van, külön csoportokban az épületben dolgozók, tűzoltók, rendőrök stb.
Utolsó állomásként a városházától kisétáltunk a Brooklyn hídra, ez a folyóról szebb volt, ugyanis renoválják, mindenhol hálók és állványok akadályozzák a kilátást. Ja, és rengeteg a turista itt is.
Jó fáradtan értünk a szállodába, azért egy bő 7 km-es körre még elmentem utána, kíváncsi voltam Brooklyn hangulatára. A kihalt raktárépületek kevésbé izgalmasak, a társasházak lépcsőin unatkozó lakók, sötétben is nyitva lévő autószerelő műhelyek és zsizsegő játszóterek viszont érdekes hangulatot adtak. Ahogy a néhány utcából látható manhattan-i felhőkarcolók is.
